I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

23.

Lili:

-Na, akkor kezdjük is el! Melyikkel szeretnél kezdeni?- kérdezte Igor, rám nézve, választ várva. De én csak néztem az előttem, sorban kirakott fegyvereket....vajon hány embert ölhettek meg velük?

-Lili...figyelj.-sóhajtott majd le ült a velem szemben lévő kanapéra.

-Igen..?

-Nem akarom ezt rád eröltetni, de ha meg szeretnéd magad védeni, valami alap fogalmadnak kell hogy legyen. Más különben, simán lefegyvereznek. Nem kell mindjárt lövéssel kezdenünk, elég egy kis bemelegítő, majd az alapok. Mivel hogy James mellett vagy, muszály megtanulnod megvédeni magadat-várt egy picit- mert ő nem mindig lesz melletted. -fejezte be mondandóját, mire bólintottam.

-Rendben. Akkor kezdjünk a bemelegítéssel. -álltam fel mellőle. Mosolyogva konstantálta, hogy bele akarok kezdeni.

-Akkor kezdjük!

                                                ---------

Másfél óra múlva, leizzadva, levegőt kapkodva dőltem neki a ring sarkának, és csúsztam le a földre. Igor velem szemben ült le, de ő a céltábla lábának dőlt.

-Milyen volt?- kérdezte miközben kezembe dobott egy  üveg vizet.

-Kössz-feleltem majd kibontva az üveget, folytattam- jó volt, fárasztó, de jó. Több mint 2 hónapja nem mozogtam ennyit összesen, mint most ebben a másfél órában.-mosolyogtam rá.

-Minden nap le jöhetünk ide, amíg itt vagyunk. Már ha szeretnél, persze.-mondta majd rá húzott az üveg vízre.

-Persze hogy szeretnék! És köszönöm. -mondtam majd én is ittam az üveg vízből.

2 órát még biztosan lent beszélgettünk, minden féléről. Elmeséltem neki, azt az életemet ami még James előtt volt. Hogy Emilivel egy lakásban laktunk, egy szakközép iskolába jártunk, és egy egyetemre vettek fel minket. Elmeséltem, az emlékezetes hülyüléseinket, meg amikor egymás vállán sirtuk ki magunkat, részegen, mert meg halt a kedvenc karatkerünk a Grace klinikában. Elmeséltem neki azt is, amikor általános iskolában milyen pici voltam, és mindig Emili hátára másztam fel, hogy lássak valamit. Ezt mind végig hallgatta, és velem nevetett. Ő is el mesélte, a gyerekkora egy töredékét, amire persze emlékezett, és hogy Jamesék hogy vették a szárnyai alá, kikkel, hogyan nőtt fel. Az ő gyerekkora nem volt olyan fényes, és tökéletes mint valaki másnak. Sokat szenvedett és megalázták. Sajnáltam. Részben James apjára is dühös voltam, amiért keményen bánt velük, viszont részben hálás is voltam, amiért segített nekik.

Miután megtudtunk egymásról, majdnem mindent, el indultunk fel  enni való után keresni. Mikor be mentünk a konyhába, James, Luca,Paul fogadtak minket.

-Hol voltatok? Már egy órája téged kerestelek!!- vont kérdőre Luca, majd szoros ölelésbe vont.

-Csak Igorral gyakoroltunk.-motyogtam mellkasába, mire el tolt magától, és el fintorodott.

-Azt érzem, büdi vagy-legyezett az orra előtt, mire mindannyian röhögésben törtünk ki.

-Nem vagy éhes?- kérdezte óvatosan James, mikor alább hagyott a nevetés. Kérdését figyelmen kívül hagyva, Lucára néztem.

-Lucaa, csinálsz nekem valami kaját?- kértem meg, mire elmosolyodott.

-Persze hogy csinálok! Mit kérsz?- lépett a hűtőhöz.

-Rád bízom! Addig én el megyek átöltözni. Majd jövök!- intettem nekik, majd a lépcsőn felszaladva mentem a fürdőbe. Mielőtt be mentem volna, el csíptem egy két mondat foszlányt.

-Ahhoz képest, hogy ma rendesen megdolgoztam, úgy ugrál mint egy bolha-momdta Igor.

-Mindjárt én foglak úgy megdolgozni, hogy nem marad fogad! -förmedt rá James, mire Luca nevetett.

-Miért mérges rád?-kérdezte Jamestől Paul.

-Nem rátok tartozik!-förmedt megint a fiúkra, majd ki tolva a széket, vette felfelé az irányt. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe, és magamra csuktam a lehető, leghalkabban az ajtót.

Fél óra múlva, frissen léptem ki a fürdőböl egy törölközővel magam körül. Mozgolódást hallottam James szobájában, így bekopogtam.

-Bejöhetek?-kérdeztem de semmi válasz.

Mégegyszer kopogtam mire egy halk "gyere" hallatszódott ki. Majd be lépve, James az ágyon feküdt, és a plafont bámulta. A sport táskám ott volt a szekrény előtt, így oda lépve, fel vettem, majd mentem volna vissza a fürdőbe, de James villám gyorsasággal előttem is termett és becsukta az ajtót.

-Ne haragudj ram...-motyogta, miközben pillantásomat próbalta elkapni, de haragudtam rá, és ha a szemébe néztem vona, nem beszélve arról hogy MEGINT egy szál törölközőben vagyok előtte, megint teljesen össze kuszálja a dolgokat a fejemben, amit azért sem szeretnék mert ez a másfél óra távollét jót tett.

-James, engedj ki! -léptem el tőle, mire velem eggyütt mozdult.

-Ne haragudj rám...én nem akartalak másokhoz hasonlítani, másnak a közelébe se érsz. Főleg így- nézett végig rajtam, mire fülig pirultam.

-Lili....-emelte fel államnál fogva a fejemet, mire pillangók ezrei keletkeztek a hasamban, és vigyorogni támadt kedvem a közelségétől, de nem adnám meg neki ezt az örömet akkor se, ha kezem vágnák le.

-James...engedj ki!!- löktem el kezét, és erőfeszítések közepette, sikerült egy dühös pillantást vetnem rá, mire sóhajtott és el lépett az ajtóból. Amilyen gyorsan csak tudtam, olyan gyorsan hagytam el a szobát, zakatoló szívvel, és mámorral, amit a parfümje, és az illata keveredése váltott ki belőlem.

Miért akarok állandóan a közelében lenni?.....

(Sziasztok! Remélem gyors voltam, és tetszik az új rész, még ma szeretném ki rakni a következőt!)