I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

38

Luca:

-Nem.Mentek.Sehová. - ismételte James. Mi a jó isten ütött bele? Már pedig Lilit nem hagyom hogy oda adja annak az elmebetegnek. Nagyon remélem ha kitisztul és keresi Lilit, akkor évekig könyöröghet neki, mert nem csodálom ha látni sem akarja. Lilit kilöktem az ajtón, én meg be álltam az ajtóba. Nem fogom hagyni, hogy vissza tartsa Lilit, szépen el megy a szüleivel ez az idióta meg majd megnézheti magát. 

-De igen! Te meg tárgyalgassál a másik idiótával. Nem fogom hagyni, hogy Lilit úgy kezeld mint egy tárgyat!! Meg, hogy még jobban megalázd! Nem egy tárgy!! -ordítottam a képébe. Majd ki lépve az ajtón be csukva magam után indultam utánuk. 

James szüleinek a házának az udvarába be gurulva, furcsa érzés fogott el. Szinte itt nőttem fel, de még is olyan...frusztráló. Lili a mellettem lévő hátsó ülésen mást sem csinált csak némán bámult ki az ablakon. Ijesztő volt, bár csábító is egybe hogy egy szál selyem köntösbe ült mellettem de az ugrik be ahogyan rémülettel és kétségbe eséssel teli szemekkel nézett rám. Vigyázni fogok rá. 

-Nem akarom látni. Soha többet nem akarom látni!- telt meg könnyel a szeme miközben rám nézett. Meg fogtam a kezét mikor meg állt az autó, és rá néztem. 

-Vigyázni fogok rád. Nem engedem a közeledbe, ezt megígérhetem! Pláne ahogyan bánt veled. -mondtam neki, mire megszorította a kezemet, bólintott majd ki szállt az autóból és Giuseppe-ék után vette az irányt. Kicsit gondolkodtam, hogy mi ütött James-be majd ki szálltam én is, és be mentem a nagy házba. 

-Gyertek be. Luca neked a szokásos a szobád, Lili te meg...kapsz vendég szobát.- mondta James anyukája. Majd kedvesen rám mosolygott. 

-Már ha persze nem szeretnél James szobájában...- kezdte apukája!
Lili:

-Nem!- válaszoltam azonnal. 

-Rendben. Akkor adok a ruháimból valamit és csinálok neked reggelit, rendben?- szólt kedvesen anyukája és kísért fel ruháért. 

Fel érve az emeletre, egy hosszú folyosó fogadott, fehér perzsa szőnyeggel, szinte élvezet volt rajta lépkedni mezítláb ezek után. A folyosót 2 méterenként, plafonig nyúló ablakok borították, köztük állványokon egy egy csodaszép élő lógós virág. Be kell vallanom, James anyukájának az ízlése kiváló. 

Be érve az emeleti nappali szerűségbe, egy bordó, eszméletlen kényelmes kanapéra mutatott, hogy foglaljak helyet. Engedelmesen, mint a jó kislányok, szépen le űltem és vártam hogy hozzon nekem valami viselhető ruhát. James apukája kopogott az ajtó félfán, mire James anyukája, Samantha dugta ki a fejét a ruhák tömkelege közül.
-Meg van a ruha? Szeretnék Lilivel beszélni.- vette komolyabbra a szót, mire mint akik ezer meg egy éve ismerjük egymást Samanthával, azonnal össze néztünk.
-Baj van?- húzta össze a szemöldökét a gyönyörű nő és egyben édesanya és férjére nézett sejtelmesen, sugallva hogy előle nem titkolhat semmit se még ha munkárol van szó akkor se.

-Nem. Nincs. -rázta a fejét majd hátat fordítva le ment a lépcsőn. Okééé....kicsit furcsak volt. Ebben a családban senki sem normális? Néztem Samanthát, miközben keresett nekem ruhát, és azon tűnődtem hogy egy ilyen csodálatos, bár kicsit elő ítéletes nő, hogy tudott meg szűlni egy undorító modorral rendelkező, nőket alázó maffia fejet?!. Persze sokban a férje is közre játszik de akkor sem úgy ismerem mintha olyan elő élete lett volna mint Jamesnek. Bár emberből vagyok, nem tudom úgy hogy nem ítélkezem előre.

Lényeg a lényeg, Samanthának mint mondtam kiváló az izlése. De nem csak berendezés terén, hanem ruhák, és divatok terén is meg állja a helyét. Egy fehér trikót, megyeggyező színű melltartóval, hozzá egy fekete testre simuló, rám pont passzoló famer nadrággal, és egy fekete nike cipővel. Hajamat kontyba felkötöttem, és Samanthától el véve a ruhákat a fürdőbe battyogtam.

-Köszönóm szépen, hogy mellettem vagy és segítesz.- mosolyogtam rá a tükörből miközben öltöztem. A tükörből nézett vissza rám és beszélni kezdett.

-Nem tudom mi ütött Jamesbe, pedig nyakamat merem rá tenni hogy igen is szerelmes beléd. Soha, de tényleg soha még a fele jeleket sem mutatta más lány iránt, vagy lányok iránt  mint amennyit feléd mutatott. Neked meg nyílt, bízik benned, óv, fogjuk rá hogy tisztelet tudó, és ez James Russónál kibaszottul nem fordult még elő.-fejezte be a mondani valóját egy fej biccentéssel magának jelezve, hogy ez tényleg így van.

Csak mosolyogtam rá. Tényleg így van? Képes egy ember egy másik ember miatt ennyire meg változni? Nem hiszem. Vagyis de, mert Samantha még is csak az anyukája, ő nevelte fel. Látta a majdnem legtöbb fajta állapotában, ő tudja. És hiszek neki hogy valamennyit még is csak változtattam a fián.

Be fejezve a készülődést, fel öltözve, meg fésülködve meg fordultam Samanthával szembe.

-Gyönyörű vagy. -mondta mosolyogva. Igazi édesanya.

-Csak is miattad. -mosolyogtam vissza rá. Láttam rajta hogy jól estek neki a szavaim. Le merem fogsmadni hogy ezt a fiától nem kapta meg. Meg akartam volna kérdezni ennek további részleteit de fel pattant és kézen fogva a földszint felé kezdett húzni.

-Csodálkozom hogy még nem estél össze. Gyere enni.

-Rendben-kuncogtam.

Mielőtt le ültem volna enni, James apja fogta meg a kezemet és kezdett el óvatosan húzni ki a kertbe. Szupi, mikor jutok kajához?

(Sziasztok! Meghoztam a kövi részt. Remélem tetszett)