I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

28.

James:

Már 2 napja, hogy keressük Lilit, Elizabeth-nek csak úgy nyoma veszett. Pedig nem most kezdőket állítottam rá a keresésére. Most per pillanat, Igor, Kevin, Emili, Paul, Luca és én ülünk a nappaliban, és tanácskozunk. A fiúk keresgélnek, nekem meg állandóan Lili és az oroszokkal kidolgozott tervem jár a fejemben. Éjjelt nappallá téve keressük Lilit, nem is aludtam azóta, de akkor is megtalálom.

-James....nem a te hibád..-kezdte óvatosan Kevin, mire Emili egy újabb hiszti rohamban tört ki.

-De igen! Kurvára az ő hibája, mert nem képes fékezni azt a nagy pofáját!- ugrott fel a kanapéról, majd idegesen járkálni kezdett.

-Emili! Ne most kérlek!-kezdte Luca, de Emili=Lili, úgyhogy belekezdett.

-Mi az, hogy ne most?? Nem egy kurva tárgyat kerestek! Hanem Lilit! A barátnőmet, a te- mutatott rám fenyegetően- foglyodat, és nektek a napotok felvidítóját!! -kezdett el bekönnyezni, mire Kevin oda is ugrott elé, és karjaiba zárta, hiába kapálózott, Kevin nem engedte,hogy folytassa a ránk, és egyben magára gyakorolt hatást.

Amit Emili mondott...tényleg a foglyom lenne? Vajon ő is úgy érzi? Mindenképpen meg kell tőle majd kérdeznem. De a fő hogy minél előbb megtaláljuk.

-James...valamit ki kell találnunk. De most!- mondta Kevin, ölelésében Emilivel, aki arcát Kevin pólójába bele temetve csak bólogatott.

-Nekem van tervem, de biztos hogy nem fog tetszeni.-mondtam majd a fiúkra néztem, akik már tudják.

-Miért van az, hogy a legjobb haverodat nem avatod csak be a tervedbe, ami elméletem szerint, mint mindig az életed árán lesz kifizetődő?- húzta fel szemöldökét.

-Bocs tesó, de most kivételesen nem az én életem árán lesz kifizetődő...-vigyorodtam el ördögien, annak ellenére hogyha le raktam volna a fejemet a párnára, ami annyira csalogató volt, azonnal aludtam volna vagy 20 órát.

-Mit tervezel?- húzta fel szemöldökeit Kevin, majd elengedte Emilit, aki le ült a kanapéra, és gyilkos pillantásokat lövellt felém.

-Elmegyünk apámhoz, elmondjuk hogy mi történt, mivel Lilire már úgy tekint mint a menyasszonyom, könnyű dolgunk lesz. -mondtam majd rájuk néztem, mindenki várta a folytatást, mivel ismernek.

-Igen?- kérdezte Kevin.

-Aztán, mivel hogy te már benne vagy, te már jössz az embereiddel. Aztán el megyünk az oroszokhoz és...-folytattam volna de Kevin felpattant és kikelt magából.

-Normális vagy?? Neked el ment ez eszed! Nem jut eszedbe, hogy hányszor tettek neki keresztbe? Az életeddel kellene nekik fizetni te idióta!!- ordította ki kelve magából, majd az asztalra csapott.

-Kevin, kérlek nyugodj le!- szólt rá Igor, de Kevin tovább tombolt.

-Leszarom! Nem nyugszom! Mi a fasz ütött ebbe az idiótába??- mutatott rám, majd járkálni kezdett fel alá, amit mi készségesen néztünk végig.

-Megnyugodtál?- kérdeztem.

-Nem baszd meg! Rohadtul nem nyugodtan meg, mikor a legjobb haverom, az összes emberünkkel egy kurva után rohangál!!- kelt ki magából, majd meghallva hogy Lilit ócsárolja, fel pattantam és pólójánál fogva falhoz basztam.

-Na idefigyelj!! Kezdjük ott, hogy senki sem kényszerít hogy velünk gyere! Senki sem mondta, hogy neked benne kell lenned! De elmondom neked, hogy aki itt van, bele értve téged is, nem egyszer húzta ki Lili a seggeteket a szarból, nem egyszer hallgatott meg benneteket, nem egyszer aranyozta be a napjaitokat! És kedves Kevin, nem egyszer jöttél hozzá, mint egy kurva kutya a gazdájához, mikor beszartál mert össze vesztetek Emilivel!! Úgyhogy befogod a pofádat, és benne vagy, vagy a mocskos pofáddal fogod magadat és elhúzod a beledet!!- ordítottam, majd ki mentem a teraszra, becsapva magam után az ajtót. Muszáj kiszellőztetni a fejemet, hogy tisztán tudjak gondolkozni.

Fél óra múlva, nyílik az ajtó, és Luca lép ki rajta, becsukva halkan maga mögött. Miután becsukta az ajtót, le ült mellém, elő vett egy doboz cigarettát, és rágyújtott. Felém nyújtotta, mire ki vettem belőle 2 szálat, az öngyújtót a számban lévő cigi végére helyezte, majd füstölni kezdett. Bele szívtam, mire a nikotin átjárta tüdőm minden szegletét. Ki fújva a füstöt, Luca felém fordult. 

-Megtaláljuk, tudom hogy Lili nem buta. Csak nem élvezi, ahogy Elizabeth-ék bánnak vele. -fújta ki ő is a füst felhőt. 

-Reménykedem benne....de mi van ha Elizabeth olyanokkal tömi a fejét, ami nem is igaz? Hogy magyarázom ki magam belőle?- kérdeztem kétségbe esetten. Most már, ahogy Luca rám nézett, meg bizonyosodtunk mindketten, hogy félek hogy elveszítem Lilit. 

-Kétségbe van esve, hisz hónapok alatt csöppent bele ebbe az egészbe, fél. Biztos vagyok benne, hogy megpróbálja Elizabeth, de ha nem ülsz le Lilivel, rendesen, érett felnőtt módjára megbeszélni a dolgokat, mindent el mondani akkor nincs értelme. Akkor aggódhatsz érte, mert ha tovább gyerekeskedtek, titkolózol előtte, csak jobban fog hinni Elizabeth-nek. -nézett rám a szőke hajú srác, majd bele szívott a cigibe. 

-De....-mondtam, magam sem tudom mire akartam ki lyukadni...

-Nincs semmi de James! Szereted ezt a lányt?- kérdezte a szemembe nézve. 

-Rettentően!- mondtam határozottnak. 

-Félted?-kérdezte.

-Már hogyne félteném?- kérdeztem felháborodva. 

-Igen, vagy nem?- emelte meg hangját. 

-Igen.- feleltem. 

-Meg akarod menteni?- újabb kérdés

-Igen!- feleltem. 

-Meg bízol benne?- és megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami a legrosszabb. Legalábbis az én részemről... rettenetesen nehezen bízok meg másokban. 

-James?- kérdezett.

-Igen...-mélyedtem el gondolataimmal. 

-Akkor miért vársz arra, hogy megkínozzák, hogy oda menj és Elizabeth apját le lődd? Meg mentsd életed szerelmét?- már-már az ő hangjából is azt vettem ki, hogy rettenetesen gyerekes amit művelek. 

-Mert félek a szemébe nézni, azok után, amiket tettem, vagy mondtam neki!- könnyezett be a szemem. 

( Sziasztok! Remélem tetszik a következő rész! Próbálom izgalmasra, és hosszúra, csak nemsokára megyek kollégiumba, és nem sok időm van rá, de igyekszem!)