Crazy love a.i

➡️Part1.⬅️

Antecedent

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Sokkal kellemesebb, mint amikor anyám ront be ordítozva velem, hogy el fogok késni, megint igazolatlant kapok stb... Rá ütöttem az ébresztőre, így végre abba hagyta a csipogást. Átfordultam a másik oldalamra és sikeresen leestem az ágyról. Nos, ami azt illeti sosem voltam a reggelek embere. Gyűlölöm a reggeleket... főleg a hétfő reggeleket, szóval a mait is.

Óvatosan lecammogtam a lépcsőn mielőtt még lebukfenceznék-mert tőlem ez is simán kitelik- , aztán egyenesen a konyhába mentem. Elkészítettem a kávémat, hátha kicsit több energiám lesz tőle. Szerencsére a szüleim még nem keltek fel aminek most kifejezetten örülök. Elég nekem majd később hallgatni a sok-sok leszidást, szemrehányást. Miután megittam a kávémat, mosogatóba raktam a poharam és felmentem átöltözni. Ami épp a kezem közé akadt tökéletesen megfelelt. Az a fajta lány voltam aki kissé fiús, de ad a külsejére, ennek ellenére hidegen hagyott a divat, azt hordtam, amiben jól éreztem magamat. Bár az emberek szerint volt hozzá érzékem. Rendbe szedtem magamat a fürdőben. Mikor nagyjából tizenöt perc elteltével késznek nyilvánítottam magam kiléptem a fürdőből, magamra kaptam a bőrkabátomat, gyorsan mindent beleszórtam a táskámba és már rohantam is le a bejárati ajtónkhoz. Helyesbítek, rohantam volna, ha anyám nem szólított volna le. Szemforgatva ugyan, de megfordultam tengelyem körül, várva, hogy ki nyögje mit akar.

-Kicsim ugye mindent el raktál?-kérdezte valós érdeklődéssel.

El sem hiszem.

-Igen anya elraktam mindent.-ismételtem el szavait, csak más sorrendben, a már megszokott monoton hangon.

-A pénzt is amit reggelire adtam?-érdeklődőtt tovább.

Kezdem azt hinni, hogy beteg szegény. Rendben néha szokott normális lenni, viszont ez nála eléggé ritka.

-Igen anya azt is.-válaszoltam semlegesen, sóhajtva.

-Kulcs van nálad?-vonta fel az egyik szemöldökét.

-Van.-vágtam rá egyből.

-Rendben. Vigyázz magadra, szeretlek.-mondta komolyan, aztán eltünt a konyhába.

-Én is anyu.-motyogtam, gyorsan oda mentem a pulthoz, utoljára megöleltem, azután kiléptem a házból a nap sütötte Sydney utcáira.

Sydney-ben szinte mindig süt a nap. Most nem volt kedvem zenét hallgatni, mint általában csak mentem a suliba.

***

A suli udvarára belépve egyből kiszúrtam barátnőmet a tömegből.

-Szia!-köszöntem neki vigyorogva, majd megöleltem őt.

-Szia!-köszönt vissza, aztán viszonozta az ölelésemet.

Igen azt hiszem Amiley-n kívül egy barátnőm sincsen. Voltak, csak megaláztak és kibeszéltek engem a hátam mögött, ennek pedig nem éreztem szükségét.

Körbenéztem az udvaron, aztán megláttam azt a bizonyos 'rossz fiúkból' álló bandát. Mondhattuk vona őket akár a helyi helyes srácoknak, vagy a ribancok szavaival élve a helyi szexisteneknek, viszont ők kicsit mások. A suli nagy része bizonyos csoportokra bontható, de összeségében vannak a játékosok-futball, illetve kosár-, emelett vannak természetesen a pompom lányok, a népszerűk csoportja, a kockák, vagy gyíkok, a picsák és a közömbösek, mint jómagam és Amiley. Ezek a srácok népszerűek voltak, ugyanakkor eltérő stílust képviseltek. Punk rock-nak néztek ki, úgy öltöztek, úgy viselkedtek, de szartak a szabályokra. Nem utolsó sorban pedig, jöhetett minden tudomásom szerint. Cigaretta alap, fasza bulik, nos a drogokkal nem vagyok tisztában, nem feltételezném. Eszembe is jutott a tervem. A tervem mégpedig a következő... Beilleszkedem közéjük, a bandájukba. Eddig sosem érdekeltek azok a srácok, figyelmen kívül hagytam, míg a többi tini ribanc körülugrálta őket. Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy észre sem vettem szegény Amileyt, aki már vagy öt perce előttem ugrál figyelemfelkeltés képen.

-Hahóó, Ashley neked beszelek itt vagy még?-kérdezte Ami, miközben legyezett kezèvel szemem előtt.

-Pe-persze ne haragudj!-válaszoltam zavarodottan, miközben megráztam a fejemet.-Várj meg itt!-mondtam, majd a banda felé vettem az irányt azzal a céllal, hogy beszélek velük, ám barátnőm utánam jött és a kezemnél fogva vissza rántott.

-Te meg mi a faszt csinálsz? Elment az eszed Ashley? -vont kérdőre idegesen.

-Nem én, én csak.. -dadogtam össze vissza, mert tudtam, hogy nem enged oda, így mentségeket kerestem.

-Tudod, hogy kik ők, nem?-mutatott a fiúk irányába.

-Igen tudom.-sóhajtottam gondterhelten.

Már hogyne tudnám. Akkor is az lesz végre, amit én szeretnék. Ekkor huncut mosolyra húztam ajkaimat, persze megvártam amíg elmondja, amit akart.

-Akkor?! Nem akarom, hogy belevigyenek a rosszba téged.-nézett le rám.

Egy fejjel egész biztosan magasabb nálam.

-Hé, múltkor nem én mondtam azt a piros hajú srácra, hogy egész helyes.-kezemet védekezés képen magam elé tartottam, majd a mutató újammal az imént említett srác felé böktem.

-Most megdöglesz Hamilton!-szűrte ki a fogai közt barátnőm a szavakat, ezután pedig kergetni kezdet.

Direkt a banda felé futottam, aztán hirtelen lefékeztem, várva, hogy rám figyeljenek megálltam előttük.

Na, szóval ők lennének azok a srácok. A piros hajú,-akiről Amiley dumált-nem tűnik kifejezetten szemétnek, de lehet, hogy ez csak egy felszíni látszat. Zöld szemei szinte világítottak az élénk piros színű haja miatt. Rajta kívül még hárman voltak, szóval összesen négyen tették ki azt a bizonyos bandát, akit az egész iskola ismer. A piros hajú mellett jobbra állt egy göndör, világosbarna hajú, zöld,-vagy talán mogyoróbarna?- szemű srác. Kezében természetesen cigaretta füstölgött. Pff... mit is vártam? A piros hajú mellett balra, pedig egy sötétbarna hajú, barna szemű, ázsiai kinézetű srác. Vele szemben egy szőke hajú, tengerkék szemű srác, akinek az alsó ajkában volt egy piercing. Már kezdtem róla azt feltételezni, hogy viszonylag normális lehet, amikor rendesen végig mért, aztán az ajak pc-jét kezdte rágcsálni. Chh... köcsög szoknyapecér. Mikor mindannyian rám figyeltek végre megszólaltam.

-Sziasztok! A nevem Ashley Hamilton."-mutatkoztam be nekik, közben figyeltem mindegyiküket.

Mintha a rohadék szőke szemforgatva reagált volna arra, ami az előbb elhagyta a számat. Nem kifejezetten miatta jöttem ide, különösebben nem izgat.

-Csá!-vágták hozzám bunkó módra ezt az egy szót, végül a göndörke elém lépett, és megszólalt.

Meglepetten emeltem rá tekintetemet, vagy jó húsz centivel lehetett magasabb nálam.

-Ne haragudj, kérlek!-sóhajtott egy nagyot, ezt követően sorra mindenkit bemutatott nekem balról jobbra haladva.

-Ő itt Michael Clifford.-utalt a piros hajúra.

-Luke Hemmings.-utalt itt a szőke hajú köcsögre.

-És Calum Hood.-utalt az ázsiai kinézetűre, mire intett nekem. -Én pedig Ashton Irwin vagyok.-mosolyogva nyújtotta felém a kezét, én pedig elfogadtam.

-Mit akarsz?!-kérdezte tőlem a szőke hajú köcsög flegmán, megtörve az eddigi kínos csendet.

-Csatlakozni szeretnék a bandához!-feleltem magabiztosan, még ki is húztam magamat.

A szőke köcsögben megállt az ütő kijelentésem hallatán, a tini ribancok pedig gyilkos tekintettel néztek rám, nem beszélve barátnőmről, aki lesokkolódott. Talán ezt mégsem itt, illetve nem ebben a szituációban kellett volna.