Crazy love a.i

➡️Part11.⬅️

Hibaes!:) Ez lenne a 11.rész. Nem tudom hogyan sikerült elvégre még sosem írtam Mikey szemszögéből. Véleményem szerint nem lett túl jó, de kinek mi. Mindenesetre jó olvasást annak, aki továbbra is követi a sztorit. Love ya!xx♥

Michael

Azt hiszem nem gondoltam át rendesen ezt az egész randizósdit. Még is kit akarok én átverni? Ez baromira nem az én világom. Most komolyan... én az a fajta vagyok, aki csak otthon ül, tömi magába a pizzát és játszik.

-Mi lenne, ha lelépnék és ennénk pizzát, míg játszunk?-kérdezte hirtelen Amiley, kékjeivel fürkészve engem.

-Te vagy az én nőm, esküszöm!-kiáltottam fel lelkesen, ezáltal édes kuncogásba kezdett.

Feláltunk az asztaltól, majd távoztunk. Viszont elfelejtettem kifizetni az italainkat. Oops.

-Milyen játékod van?-mosolygott rám.

Úton voltunk felénk, ha már én hívtam el.

-Öhm lássuk csak... Fifa, Call of Duty, GTA, Fortnite. Ühm... soroljam még?-nevettem fel.

-Nem. Különben is fogadjunk, hogy lenyomlak Fifában.-böktemeg a mellkasomat, kiöltve rám a nyelvét, addig hátrafelé ment a járdán.

-Incselkedsz velem?-vontam meg azt a szemöldökömet, melyben a piercingem van.

-Talááán.-nyújtotta el a szót direkt, még jelenleg is hátrafelé menetben.

Ekkor velünk szemben suhant el egy srác deszkán, Am nyílván nem láthatta háttal neki.

-Amiley!-fogtam meg a karját, aztán magamhoz húztam.

Meglepetten pislogott rám, nagy szemekkel.

-Csak jött egy srác deszkával.-hebegtem.

Egészen furcsa, különös helyzet. Sosem voltam romantikus típus, nem tudtam még kivel megélni ezeket a fajta dolgokat, nem kerültem ilyen szituációba. Nem tudom miért, de megfogtam egy kósza hajtincset, ami az arcába lógót, a füle mögé tűrtem. Zavarba jött, de aranyos. Kibújt a karjaim közül, gondolom pont emiatt, aztán tovább mentünk. Kifújtam az eddig bentartott levegőmet, eleinte fel sem tűnt, hogy vissza fojtottam.

Lefordultunk az Elizabeth streetre, innen már csak néhány háznyira vagyunk.

-Szép a házatok.-mosolyodott el Am végig futtatva szemét az otthonomon.

Mit is mondhatnék róla? Elől fehér kerítés, veszi körbe az előkertet,-melyet természetesen édesanyám gondoz-, meg persze a hátsó udvart. Kívülről egész átlagosan néz ki, szerintem. Mellesleg a ház falai sárgák, nem nem rikító sárga egészen visszafogott, anyu választotta ezt a színt.

Amint beléptünk egyből ide rohant a kis beagle, akiről egy pillanatra meg is feledkeztem.

-Őt itt a család büszkesége, Pötyi.-simiztem meg a buksiját.

-Nagyon édes.-guggolt le hozzá, én meg totál elfelejtettem szólni, hogy ezt talán nem kellett volna.

Mire szólásra nyitottam volna a számat, addigra arcon is nyalta őt, bár látszólag nem zavarta a dolog, mivel jót nevetett.

-Miért pont Pötyi?-kérdezte, miközben a hátát simogatta, kutyusom pedig farok csóválva jelezte, miszerint tetszik neki.

-Tíz voltam.-közöltem egyszerűen vállat vonva. -Jut eszembe, anyu később jön, apukám annál is később, sokáig dolgozik.-motyogtam míg a zárral bajlódtam.