Crazy love a.i

➡️Part12.⬅️

End of the School

Reggel az ébresztőm csipogására keltem fel. Tegnap, amikor haza értem a szüleim néhány 'kedves' megjegyzéssel bombáztak, ismételten. Anyu azzal jött, hogy elvileg az egyik kollégája Samantha látott engem a kávézóban Ashel. Gondolhatjátok mi lett az egészből. Mit képzelek magamról, hogyan ülhetek le egy asztalhoz egy bűnözővel... Nagyon túlbonyolítják ezt az egészet, az a feltételezésem pedig, hogy esélyt adnak már a gondolatnál kudarcba fulladt. Ahhoz túl előítéletesek és ellenszenvesek.

Kikászálodtam az ágyamból és lementem a konyhába. Kissé kómás fejjel keresni kezdtem a szekrényben a Corn Flakesem. Szomorúan vettem tudomásul, hogy már csak az alján van benne valamennyi. Kiöntöttem egy tálkába és kivettem a tejet a hűtőből, amiben szintén alig volt már csak. Ez nem az én napom.

Miután elkészítettem a reggelim leültem a nappaliban lévő kanapéra és bekapcsoltam a Tv-t. Abból a szempontból örültem, hogy ma tanári értekezlet van az iskolában és nem kell bemennem plusz, ma van az évzáró.

Unalmas fejjel kapcsolgattam a Tv-t, mivel semmi érdekes nem ment. Aztán meg akadt a szemem egy műsoron. Így jártam anyátokkal. Mindig is kedveltem a sorozatot. Luke szerint ezt a legjobb nézni ha másnapos vagy. Na nem mintha ezzel küzdenék. Meglepő módon tényleg csak egy sört ittunk tegnap a házban.

Már vagy kerek tíz perce bámultam a 'színes képernyős, hangos dobozt', amikor anyám a frászt hozta rám.

-Neked nem iskolában kéne lenned?-kérdezte meglepetten.

Hátrahajtottam a fejemet és láttam, amint csípőre tett kézzel áll a kanapé mögött.

-Ma nincs tanítás, mivel tanári értekezlet van az iskolában és ma van az évzárónk.-válaszoltam.

-Oh, tényleg. Remélem jó lesz a bizonyítványod.-sóhajtotta, majd neki látott az ebédnek.

Figyelmemet újból a színes képernyős doboznak szenteltem, amikor csörögni kezdett a mobilom. Rápillantottam és a kijelzőn Ashton neve villogott. A szívem hirtelen nagyot dobbant. Remegő kézzel a mobilomért nyúltam, majd meg nyomtam a kis zöld telefon jelet. Említettem már, miszerint még inkább rákattantam, amióta megbocsájtott? Félek elveszíteni őt...

-Szia Ash!-köszöntem bele vidáman a készülékbe.

-Szia Ashley!-köszönt vissza. -Ugye jössz az évzáróra?

-Persze.-válaszoltam mosolyogva bár tudtam ő ezt nem látja.

-Miről foglak fel ismerni?

Hallottam a hangján, hogy vigyorog.

-Nem mondom meeeg!-kiabáltam. -Na jó a hajam össze lesz kötve, tessék most előbbre vagy.

-Egyéb ismertető jegy?-kíváncsiskodott tovább.

-Fekete egybe ruha.-sóhajtottam, miközben az egyik hajtincsemet csavargattam.

Ez idáig fel se tűnt.

-Köszönöm Mrs. Hamilton, ezzel szűkítette a kört, de meg fogom találni.-poénkodott.

-Szívesen Mr. Irwin.-poénkodtam el én is.

-Ashley tedd le azt a telefont és segíts nekem légy szíves!-mondta anyum, én pedig szemforgatva kitakartam a telóm hangszóróját.

-Megyek már.-motyogtam.

-Ne haragudj, de muszáj segítenem anyumnak.-mondtam fintorral az arcomon, bár tudtam ezt sem láthatja.

-Rendben, menj csak. Akkor majd évzárón találkozunk.