Crazy love a.i

➡️Part5.⬅️

Soulmate

Amint megláttam gondolkozás nélkül a karjaiba vetettem magamat, hiszen most ő volt az egyetlen, akire számíthattam számomra. A látásom elhomályosult, majd másodpercekkel később a sós könnycseppek, melyek utat törtek maguknak végig folytak az arcomon, amely szinte égette arcbőrömet.

Először gondolom meglepte Ash-t a hirtelen jött tettem, de a szipogásom és a hüppögésem valahogy arra késztette, hogy szorosan magához öleljen. Gondolom ez most meglepő fordulat. Számomra nem... Attól még mert, valaki idézőjelben "bűnöző" nem biztos, hogy egy gerinctelen féreg. Ugyanúgy lehetnek érzései, mint egy normális átlag embernek hiszen ő is az. Ember...nem pedig valami mutáns lény.

Elengedett, majd a kezemnél fogva a nappalijukban lévő 'L' alakú fekete bőrkanapéjukhoz vezetett ezzel jelezve, hogy üljek le. Az asztal felé nyúlt, hogy közelebb húzza hozzám a papírzsebkendős dobozt. Elvettem egy pzs-t és letöröltem elkenődött szempillaspirálomat.

-Most pedig mesélj el mindent!

Ashton érezhetően megnyomta a 'minden' szót, vagyis minden egyes apró részletre kíváncsi.

Tehát így is tettem mindent elmondtam, ami az után történt, miután haza vittek. Ashton egész nyugodtan kezelte mind ezt, mintha már átélte volna. Sőt biztos vagyok benne, hogy részese volt már ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetekhez.

-Miért nem Amiley-hez mentél? Egyébként nem zavarsz csak érdekel, elvégre ő a legjobb barátnőd.

Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem a mondandómba.

-Igen, szinte ő az egyetlen barátnőm. Több is volt, csak kihasználtak és megaláztak, de most megvan az okom rá, hogy miért nem az ő társaságát kerestem fel. Azért, mert megint csak megkaptam volna tőle az anyáskodást. Benned pedig-biccentettem felé-megbízom.-válaszoltam.

-Értem.

Nem firtatta tovább. Ezután maga elé bámult, mintha csak egy emlékkép sorozatot nézne a nagy semmiben. Megrázta a fejét és rám emelte tekintetét.

-Ash...tudod...öhhmm,hogy is mondjam. Anyám most biztos nem látna szívesen, ahogy apám sem és a barátnőm...-hadartam össze vissza a kósza gondolataimat, melyek meg gondolatlanul, szavak formájában hagyták el ajkaim.

-Itt maradhatsz!-vigyorgott.

Baromira határozottan jelentette ki, valahogy ennek ellenére kellemetlen érzés fogott el legbelül.

-Köszönöm.-válaszoltam hálásan.

Legszívesebben újból magamhoz öleltem volna, de mégsem tettem elég volt egyszer beégetnem magamat.

-Igazán nincs mit. Van holnapra cuccod?

Teljes érdekeltséggel fordult felém.

-Van.-válaszoltam egyhangúan.

Rühellem az iskolát, viszont ezt az utolsó pár hetet már igazán kibírom.

-Gyere! Megmutatom merre van a fürdő és adok neked valami pizsama szerűséget.

Ash megindult a lépcsőn felfelé, én pedig engedelmesen követtem őt, először a szobájában.

Átlag pasi szoba volt...illetve majdnem, mert az ő szobájában Axe illat volt, és amolyan tipikus Ashton illat keveréke. Nem tudom megmagyarázni milyen illata van Ashnek, de imádom. A szobája kékre volt festve, az ablak az előkertjükre nézett ki. Egy nagy ágy a bal szélen, mellette pedig egy kis éjjeliszekrény helyezkedett el. A falon sorba bandás poszterek és logók sorakoztak, némelyiket talán még ő is rajzolta, ahogy elnéztem. Mellesleg az ággyal szemben lévő sarokban egy dió színű íróasztal foglalt helyet, hozzátartozó-számomra nagyon tetsző-kis fonott székkel. Oda sétált a szekrényéhez,-ami amúgy az ággyal szembe nézett a jobb sarokban-majd át nyújtott egy 'Run Away' feliratú pólót és egy fekete alsót. Hálásan megköszöntem neki és útbaigazítást kértem a fürdőszoba felé.