Crazy love a.i

➡️Part9.⬅️

           

Hi baes!:)♥ Próbáltam folytatni a követhetöbb események miatt, nem tudom elnyeri-e a tetszéseteket. Mellesleg új szemszöggel próbálkoztam nem hiszem, hogy sűrűn vissza térne, vagy csak úgy újra vissza térne, de most szükségét éreztem. Mindenesetre jó olvasást! Love ya!xx♥

What's wrong with you?

Ashley

Az utóbbi napokban egyáltalán nem hallottam Ashtonról. Csak arra emlékeztem, hogy az ágyamon ülve nézegettem a sorozataimat, üveges tekintettel, azon agyalva hol basztam el ennyire. Természetesen a választ nagyon is tudtam, persze voltam annyira vakegér, hogy még csak fel sem merültek bennem Irwin szándékai. Feltéve, ha azért dühödött be ennyire, mert szeret.

Nos, a gondolataimba merülve ahhoz is béna voltam, hogy kinyissam a rohadt szekrényemet. Mikor végre képes lettem rá szó szerint becsesztem a kémia felszerelésemet, aztán bevágtam a szekrényem ajtaját és kisebb szívrohamot kaptam. Luke támaszkodott a mellettem lévő szekrénynek egyenesen a képembe vigyorogva.

-Helló, Szivi!-köszöntött meglehetősen vidáman.

-Csá, Hemmings!-vágtam oda.

Vigyora lehervadt a képéről.

-Milyen harcias ma a kiscica.-jegyezte meg, előtte pedig füttyentett egyet.

-Nincs kedvem a szarságaidhoz.-mororgtam.

Kikerülve el akartam menni az ebédlőbe, amikor a karomnál fogva vissza húzott maga elé.

-Ashley én csak...-kezdett bele, de félbe szakítottam.

-Először is engedj el!-förmedtem rá összevont szemöldökkel, erre pedig elhúzta száját, viszont elengedte a karomat. -Másodszor pedig, ne is álmodj arról, hogy ezután bármi lesz köztünk. Csak felejtsd el az egészet, ahogyan én is.-közöltem vele nyomatékosan,ő meg vigyorogni kezdett.

Esküszöm viszket a tenyerem, hogy felpofozhassam.

-Nem erre akartam kitérni. Persze ha meggondolod magad és szeretnéd, akármikor benne vagyok.-kacsintott rám én meg csak megforgattam a szemeimet.

-Olyan Isten nincs.-nevettem fel cinikusan.

Összefontam karjaimat a melleim előtt. Főleg, hogy az ateistáknak nincs Istene.

Éppen újra menni, készültem, mikor elém állt és a mellkasának csapódtam. Gondterhelten felsóhajtottam, aztán felnéztem rá.

-Egy perced van, Hemmings. Számolom.-mondtam komolyan.

-Jó, oké, na... Ashtonra akartam kitérni. Nem tudod mi lehet vele? Mióta elviharzott nem láttam, ma pedig szerda van és suliba sincs.-hadarta, de az arca átváltott aggódó kifejezésre.

Nem bírtam elfojtani a nevetést így szegénynek a képébe röhögtem.

-Pont én tudom, nem? Majd csak nekem elmondja főleg, hogy miattam, vagyis helyesbítek Miattunk tűnt el.-válaszoltam bunkón, kiemelve a 'Miattunk' szót, mire láttam rajta, hogy kellemetlenül érzi magát.

-Sajnálom. Tényleg őrültség volt téged kérdezni.-nézett le rám.

Keserűen elmosolyodott.

Csak megráztam a fejemet és ott hagytam őt a gondolataival.

Sorba álltam az ebédlőbe, természetesen ma is valami undormány volt a kaja, szóval elhaladva a Snack autómata mellett vettem magamnak két kicsi chipset.