Crazy love a.i

➡️Part3.⬅️

Drunkenness

Még mindig a kocsiban ültünk. A lehúzott ablakon keresztül az enyhe nyári szellő végig simított a hajtincseim közt... Na jó hazudtam, igazából úgy néztem ki, mint egy oroszlán! Fél órával később Ash megállt egy elhagyatott erdős résznél. Kiszálltunk a kocsiból és be sétáltunk az erdő közepére miközben Calem...bocsánat akarom mondani Calum hozta magával a tíz üveg Jack Denniel's-t Michael-el együtt. Ash mögé osonva óvatosan próbáltam kihalászni hátsó zsebéből a Marlborot, de nem jártam sikerrel. Francba!

-Hmm...csak nem cigit akartál tőlem lopni?-fordult felém egy vigyorral a szája szélén.

-De. De igen.-válaszoltam határozottan.

-Legközelebb ügyesebbnek kéne lenned!-súgta a fülembe, amitől megborzongtam.-Ha szólsz szívesen adok.

Kivett egy szálat a dobozából, kezembe nyomta. Ajkaim közé helyeztem a cigarettát és hagytam, hogy Ashton meggyújtsa, amit aztán meg is köszöntem. Egyszerű "nincs mit"-et kaptam válaszul, majd elő vett még egy szál cigarettát és megismételve mozdulataimat rá gyújtott.

-Ugye tudod Irwin, hogy akkor mától a riboncoddá tetted őt?-kiáltott hátra Luke, akiről az imént derült ki, hogy ezek szerint végigkövette az eseményeket.

-Baszodj meg!-morogtuk egyszerre Ashel, mire a szőkeség csak egy kaján vigyort vetett felénk.

Összenéztünk, aztán a füstöt kifújva megindúltam a többiek után.

Odaérvén az erdő közepére tüzet gyújtottunk, bár elméletileg nem szabadna, de nem izgatott minket. Leültem az egyik farönkre, kezembe vettem egy üveg Jack Denniel's-t, majd kibontottam a többiek, követték a példámat. Megcsapott a tömény Whisky szaga, amit jól le is tüdőztem, amely aztán köhögésre ingerelt. Bele kortyoltam. Az első korty még rohadtul égette a torkomat, de nem érdekelt csak hagytam, hogy az alkohol átjárja minden egyes porcikám és segítsen feledni és ne a világ dolgain gondolkozzak, kikapcsoljak.

***

Telt az idő és egyre jobban éreztem magamban a Whisky hatását. A fejem sajgott és iszonyatosan szédültem, illetve minden hülyeségen röhögtem... még olykor a semmin is. Ötünk közül talán a legjobban a szőke köcsög állt be. Azt hiszem ez a név már teljesen rá ragadt Lukera. A többiekkel röhögtem valami agyzsibbasztó viccen, amikor egyszer csak hátulról két kar ölelte át a derekamat.

-Te meg mi a faszt csinálsz Hemmings?-kérdeztem tőle gyönyörű kék szemeibe nézve.

Mi van? Jézusom szerintem én is túl sokat ittam. Az igazat megvalva még soha nem láttam az övéhez hasoló szempárt.

-Kiélvezem a pillanatot!-válaszolta egy vállrántás kíséretében.

Ajkai vészesen közeledni kezdtek az enyém felé. A lábam a földbe gyökerezett és lesokkolódva álltam előtte, aztán hirtelen ötletöl vezérelve leguggoltam, orra esett -mivel a szemei csukva voltak és elvesztette az egyensúllyát-, így lesmárolta a talajt. Hmm... biztosan jobban csókol mint én. A srácok felsegítették Lukeot a földről.

-Tesó, szerintem nem kéne többet innod.-jegyezte meg Michael, miközben átvette Luke karját válla felett és a kocsihoz vonszolta.

-Oh, dehogy nem. Te ne mond meg mit csináljak!-dünnyögte Hemmings mérgesen.

-Mellesleg egy napja sem ismered szegény lányt. Hagyd békén!-utasította Mike.

-Chh. Soha nem is kéne. Nem tudom miért akartam megcsókolni.-motyogott továbbra is aligérthetően, de Mike végül megelégelte és berakta őt a hátsó ülésre.

Nem mintha az esetem lenne, vagy bármit szeretnék tőle, de mindenesetre... ouch.

Egy ideig csak szótlanul álltam, próbáltam a látottakat feldolgozni. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Jobbomra néztem, hogy megállapítsam ki is a tulajdonosa.

-Gyere. Haza viszünk.

Calum mosolyával találtam szembe magamat.

-Rendben.

Vissza mosolyogtam rá, elvette kezét a vállamról és a kocsihoz lépve beült.

Követtem a példáját, mire Ash felbőgette a motort, miután pedig megfordultunk kihajtott az erdőből.

Az út többnyire szótlanul telt, de nem aféle kínos csönd volt inkább nyugtató. Kiszálltam a kocsiból, kivettem a táskámat, elköszöntem a srácoktól, Mindent megköszöntem nekik. A házunk bejáratánál hezitálva megálltam, lassan a kilincsre csúsztattam a kezemet és mély levegőt véve felkészültem a lecseszésre. Előhalásztam a mobilomat a zsebemből, hogy leolvashassam mennyi az idő: 20.30^, illetve egy csomó üzenet-pontosabban tíz-és nem fogadott hívás-huszonegy-az én drága jó anyámtól. Vettem egy újabb mély lélegzetet, aztán mintha mi sem történt volna beléptem a bejárati ajtón.

-Megjöttem!-ordibáltam hátha nem hallják a szüleim.

-Ez kész csoda!

Anyám az ajtó előtt állt, meglepett arckifejezéssel.

-Én is üdvözöllek!-flegmán fejeztem ki magamat, műmosollyal az arcomon.

-Ülj le kérlek!

Ezúttal nyugodt hangnemben beszélt, nappalinkban lévő fehér bőrkanapénk felé bökött mutató ujjával. Kérését teljesítettem, ezzel kicsit várakoztatva kiabálását.

-Kicsim tudod azért van a mobilod, hogy elérjünk rajta és, hogy ha bármi gond van akkor te is minket.

Többnyire higgadtnak tűnt.

-Tudom anyu de....-kezdtem volna, mire félbe szakított.

Azt hiszem ezidáig volt türelmes.

-Nincs semmi féle de, és ha továbbra is vissza feleselsz elveszem a mobilod!

Fasza az előbb még azt ecsetelte nekem, hogy azért van a mobilom, hogy elérjenek rajta, de ha elveszik akkor nem tudnak még úgysem. fuck logic.

-Anya a jó Isten áldjon meg! Tizennyolc éves vagyok nem pedig öt, és folyamatosan úgy kezelsz te is, meg apám is! Mindig az van, amit ti akartok. Mindig meg kell felelnem nektek, mert végig hallgattok, de sosem vesztek figyelembe. Én ezt már nem tűröm el!-keltem ki magamból.

-Amíg ebben a házban laksz addig igen is az van amit mi mondunk! Ráadásul hivatalosan még nem vagy tizennyolc.

Ezúttal apám szólt közbe, aki az imént sétált át a konyhából ide, avagy a nappaliba.

-Tudjátok mit?! Akkor El-köl-tö-zöm!

Okkal szótagoltam nekik az 'elköltözöm' szót, hátha felfogják, de nem sok esélyt látok benne.

Még utoljára annyit hallottam, ahogy apum a nevemen szólít, mégis figyelmen kívül hagytam, ahogy ők is szoktak engem, majd felrohantam az emeletre. Gyorsan elvégeztem az esti rutinjaimat, ledőltem az ágyamba és hamar elnyomott az álom.

Hi baes!:) Ha tetszett a rész hagyjatok nyomot magatok után.:)xx♥