Irományaim

Macskás Sztori

Nos ez egy macskás történet első két fejezete lesz, amit asszem tavaly előtt írtam augusztusban. Nem sima macskák lesznek benne, hanem egy alternatív valóság macskái öltönyben meg minden (de nem furry-k!)

Első fejezet

Az Alfa-7 a Föld legbékésebb intelligens lények lakta alteregója. Magas felhőkarcolókkal teleszórt nagyvárosaiban azonban nem ismeretlen fogalom a bűnözés vagy a veszély.

Szembenéztek már vele nemegyszer, éppen ezért I. Wilson anno úgy gondolta létrehoz egy szervezetet a nép védelmére: ez a PAW. Nevével ellentétben (mely a Paranormális Aktivitást kezelő és nyilvántartó intézet Wilson vezetésével) olyan bűnügyek megoldására is szakosodott, melyek messze meghaladják a rendőrség foglalkozási szintjét. A PAW ügynökök rendkívüli hozzáértéssel és teljes inkognitóban oldják meg ügyeiket. Teljes névtelenség övezi őket, melyhez személyiségükben jómodor és higgadtság társul. Azaz ez lenne az elvárás...

-Tim Spade! Azonnal álljon meg!
Tim könnyedén átugrott egy kerítést és bevágódott egy sikátorba.

- Kinyalhatod! - ordította vissza tömény pimaszsággal a hangjában.
Nos. Ezzel kapásból megszegte az összes szabályt és előírást, ami egy PAW ügynökre vonatkozik: felfedte a nevét, forrófejű és még modortalan is. Na de lépjünk csak tovább!

- Hol bujkálol te kis töpszli? - szimatolt be a sikátorba egy nagydarab szürke macska. Nagy robajjal félrelökött egy útjába kerülő szemetest, majd egyre közelebb és közelebb csámpázott Tim rejtekhelyéhez, miközben a fejével intett további két társának, hogy kövessék.
Tim kilesett.

- Elfuthatsz, - heherészett a szürke macska egyik társa, majd egy óriásit csapott egy konténerre - DE EL NEM BÚJHATSZ!

- Ki mondta, hogy ez a tervem? -szólalt meg hetykén Tim és lassan kikászálódott búvóhelyéről. Barack lekvár színű, cirmokkal tarkított bundáján megcsillant az utcalámpa pislákoló fénye.

A szürke bambán elvigyorodott kivillantva tűhegyes, viszont eléggé sárgás metszőfogait.
- Meghalol - közölte tényszerűen.
- Ó, valóban? - vonta fel csalfán a szemöldökét Tim.

A sikátor bejáratánál újabb három macska jelent meg és a középső (történetesen egy gyönyörű, hófehér példány tűzvörös zakóban, amin egy aranyozott sas kitűző szerepelt) önelégülten elmosolyodott.

- Ugyan már Spade ügynök - szólalt meg sátáni hangján - Hisz öt az egy ellen az állás! Nincs egy szemernyi esélye sem.

- Nos én úgy látom - állt a két hátsó lábára az említett személy - ,hogy magának nincs esélye. A kis fű alatti macskamenta-csempész karrierjének leáldozott - tűrte fel lassacskán az öltönye ujját - Pontosan tudja, hogy olyan információ birtokában vagyok, ami összeomlaszthatja illegális vállalkozását és magát örökre rács mögé juttathatja.

- Ó, igen jól tudom, hiába fenyegetőzik - nevetett - Éppen ezért fog meghalni.
- Meghiszem azt.
- Vaszilij!

Vaszilij (a szürke macska) a levegőbe szökkent, ám Tim sokkal gyorsabb volt: karmait kieresztve ugrott neki és egy könnyed mozdulattal, még mielőtt az támadni tudott volna egyáltalán, elvágta ellenfele torkát.

Vaszilij vért köhögve, nyakát szorongatva omlott a földre és dús bundáját beszennyezte a vér és por ragacsos keveréke. Halálhörgését feszült csend övezte, majd már mikor nem kelt fel többé, akkor szólalt meg Tim:
- Ki következik?

Két szó, amivel magára tud haragítani négy elvetemült kandúrmacskát egy életre. Márha az az élet elég hosszú.

A két közelebbi macska támadásba lendült és összehangolt mozdulatokkal ostromolták az ügynököt. Tim válasza erre két jól irányzott rúgás volt a gégére mérve, így az egyik macskát sikerült egy időre harcképtelenné tennie.

Eközben a másik a háta mögé került és egy dupla Nelson-nal próbálkozva átvetette mancsait Tim hóna alatt. Azonban ő se volt rest, helyette inkább elrúgta magát a földtől és háttal rávetette magát támadójára. Az akkorát nyekkent alatta, hogyha akart volna se lett volna elég ereje visszavágni. Tim egy akrobatikus mutatvánnyal egybekötve leugrott a palacsintává lapult csatlósról és elegánsan padlót fogott.

A fehér macskát védelmezők közül az egyik egy fülsértő csatakiáltást hallatva telibetrafálta. Tim kiengedett karmait belemélyesztette a vállába, mire ellenfele egy hangos szisszenés kíséretében beleharapott. Az ügynök a földre borult és hátsó lábaival a szemeteskondérnak lökte a macskát.

Azonban a földre szorított palacsinta közben életre kelt és újból megkísérelte (úgy látszik egyetlen ismert) támadófogását, ám mielőtt még egyáltalán egy lépést is tehetett volna, Tim hátraperdült és mint egy halál-hurrikán, már le is csapott.
A kifröccsenő vér vörösre festette a falat így már a holt csatlósok száma kettőre emelkedett. Már épp készült volna egy kicsit kifújni magát, mikor a gégeropogtatós macska újból megjelent a színen. Tim elé baktatott és egy kis nyáladagot köpött a földre mielőtt még belelendült a támadásba.

Tim újból csak felvonta szemöldökét és már akcióba is lépett. Először lekevert neki egy taslit, mire az kicsit megtántorodott és majdnem elvesztette egyensúlyérzékét. Ekkor rávetette magát és jó mélyen beleharapott ellenfele nyakába. Az az arc, amit szerencsétlen vágott örökre beleégett Tim tudatába. Megdöbbenés és fájdalom egyszerre fagyott rá pofájára, hiszen azt hitte van esélye győzni. Az ügynök csupán belerúgott egyet és hagyta, hogy teste rázuhanjon a szemetesnél fekvő társáéra.

Három halott, egy sebesült.

Plusz kettő akik csak nézték a harcot. Tim feléjük fordította fejét és diadalittasan kihúzta magát. A fehér macska dühösen fintorgott.

- Húzzunk innen - vetette oda még megmaradt testőrének, aki füttyentett egyet és már elő is állt négy belga juhászkutyákkal vontatott fekete postakocsija.
- Gyí te! - harsant a kiáltás, és a fehér macskát és postakocsiját elnyelte az éjszaka sötétje.