Irományaim

Macskás Sztori 2

Második fejezet

- SPAADE! - rengette meg az egész épületet egy harsány kiáltás.

- Ugh, úgy látszik valaki látni akar - grimaszolt Tim mellette álló kollégájának.
- Valaki aki nagyon nem szívlel - bólintott amaz - Ezt azért tedd hozzá.
- Köszi a jókívánságokat - jegyezte meg ironikusan Tim és még egy óriási ,,SPAADE" kiáltás kíséretében már ügetett is felettese irodájába.

- Három halott, egy sebesült! - visszhangozta főnöke. Mérgesen előkotort a mellette tornyosuló nagy halom papírból egy dossziét és tartalmát kicsapta az asztalra - Most nézze meg! Tessék, csak nyugodtan.

Tim vetett egy futó pillantást ingerült főnökére, majd óvatosan mancsaiba vette az aktát és egyenként átpörgette a benne lévő csatolmányokat. Tele volt a Fehér Báró néven ismert macskamenta-csempészről gyűjtött adatokkal, majd a legvégén megjelent három gondosan kivágott újságcikk a Daily Meow -ból és végül, de nem utolsó sorban a tegnap esti kalandjáról készült hivatalos rendőrségi jelentés.

- Ezt nézze mi volt reggel ebben a szennylapban! - tolta Tim orra elé a Daily Meow aznapi számát - Hah, ez a hab a tortán.

- ,,A hírhedt mentabáró nyaka körül szorul a hurok" - olvasta fel Tim a szalagcímet, majd mélyebben belevetette magát az olvasásba - ,, Azonosítani vélték a tegnap este elkövetett gyilkosság áldozatait. Vaszilij Alehandrovics Kursakov és testőrei, valamint a szemtanú (kinek nevét sajnos cenzúrázni kényszerültünk) vettek részt egy hivatalos találkozón" persze! Gondolom mennyire lehet hivatalos egy találkozó, ha két résztvevője egy maffiózó és egy mentadíler...

- Csak olvassa... tovább! - felettese belemélyesztette karmait az íróasztal lapjába, csak hogy levezesse feszültségét, azonban feje ettől függetlenül még mindig úgy nézett ki, mint aki menten idegösszeroppanást kap.

Tim megköszörűlte a torkát és újból belefogott a cikkbe:
- Szóval akkor ,,A találkozó részleteit nem hozták nyilvánosságra, bár mint utóbb kiderült az üzletelő fél nem volt más, mint maga a Fehér Báró!" Hát ez nem volt valami nagy újság, hisz ez szerintem nyílvánvaló... Jól van, jól van, olvasom! ,, A rövid meetingük értesüléseink szerint azért ért ilyen csúfondáros véget, mert Timothy Spade, egy ifjú perdöntő bizonyítékkal a markában megakadályozta az illegális üzletet. " Ebben igazuk is van, most mit kell úgy ezen felkapni a vizet? Őszintén...

- A NEVE SPADE! - pattant el a húr felettesénél - Ott virít a címlapon! Egyetlen dolga volt csak. EGYETLEN! Hogy kerülje a feltűnést.

- Nem az én hibám volt!
- Már hogyne a magáé lenne!
- Jól van, majd a legközelebbi bevetésemen használom az álnevemet - morogta kelletlenül.

- Legközelebbi bevetésén? - ismételte lassan főnöke - Legközelebbi bevetésén? - karmait újból csóri asztalkájába mélyesztette és fenyegetően felemelkedett ülő helyzetéből - Azt hiszi, hogy egy ilyen felelőtlen mitugrászt amilyen maga, elengedek egy újabb bevetésre?! Nem. Neeem, ha ezt gondolja igen nagy álomvilágban él, Mr. Spade. Soha többé nem megy innen már egy bevetésre sem.

- Ezt a különös és kellemetlen hangsúlyt, melyet a ,,bevetés" szóra fektet értsen úgy, hogy irodás leszek? - jegyezte meg Tim.

- Nem. Értse úgy, hogy kiteszem a szűrét.
- Ki ...hová?
- KI VAN RÚGVA! - kelt ki magából őszülő félben lévő felettese. Kijelentését kínos csend követte, mert Tim szinte el sem hitte amit mondott.

Kirúgni? Őt? A legmerészebb álmaiban sem kísértette ez a rémkép. Több mint három éve van a szakmában és saját munkájával meg volt elégedve.

- De hát elvégeztem a feladatomat! Meghoztam a bizonyítékot - kapkodta kétségbeesetten a szavakat - Nem meghoztam?

- Ez való igaz, Mr. Spade, csak közben elfelejti mennyi szabályt hágott át, hogy teljesítse kötelességét. Példának okáért figyelmen kívül hagyta azt is, miszerint a halálos megsebesítés csak szükség esetén megengedett, mint végleges megoldás.

- Beszorítottak egy sikátorba! - vágott rá ököllel szegény asztal lapjára Tim - Jogos önvédelem volt! Majd akkor elmegyek, ha fel tud hozni három súlyos szabálysértést, amit el is követtem!

Főnöke arcára gúnyos mosoly ült ki, amit Tim (jogosan) nagyon rossz előjelnek vélt. Lehet megint hamarabb járt a szája, mint ahogy átgondolhatta volna?

- Nos - vette elő Tim aktáját a felettese - Felolvassam mind a huszonötöt, vagy csak az első három érdekel? - vigyorgott.

Tim is elmosolyodott az úgy-megölnélek-álmodban-te-kis-csóró mosolyával és szépen nyugodtan kiballagott.
Az ajtó becsapódott mögötte, így hallótávolságon kívül, biztonságban szidhatta akár a sárga földig is idióta főnökét.

Mikor végre végzett az összes általa ismert átokkal, higgadtan továbbsétált, mintha mi sem történt volna és vidáman rámosolygott mindenkire, aki keresztezte útját. Még IV. Wilsonnak is derűsen szalutált, aki sietősen igyekezett megbeszélésére.

IV. Wilson annak a bizonyos Wilsonnak volt a dédunokája, aki a PAW megalapításáért volt felelős. Tim mindig is felnézett rá, egészen kicsi kora óta nagy rajongója volt munkásságának és még most is elbűvölve nézte a rőt kandúr hadiegyenruhájára csatolt megannyi csillogó kitüntetést. Hirtelen kicsinek és jelentéktelennek érezte magát, így meghunyászkodva elindult irodája felé, hogy végleg összepakolja dolgait.

Sajna ennek sosem lett befejezése, vagy több része, de még gondolkodom rajta. Ti mit szóltok hozzá?