Irományaim

Decomancs Részlet

Nos, ha valakit érdekelnek részletek a könyvemből, a Decomancs és a kutyák háborújá-ból, itt megtalálja őket 🐱 Ez például a hetedik fejezet elejéből van.

(Kicsi előzmény a jobb megértésért :

Az előzőekben Decomancs találkozik egy másik klánnal, akiknek vezérén kívül mindenkit elrabolt Agyar, a kutyák rettegett tábornoka összeáll a négyfős macska csapat, Decomancs, Vitya, Csutak és Tim, akik elindulnak a kutyák rejteke felé, és behatolnak a főhadiszállásra, ahonnan sikeresen evakuálják a rabokat. Eztán menekülőre fogják és innen indul is a sztori:)

,, Már egész hosszú ideje bandukoltak, viszont az erdőt még mindig nem érték el. Decomancs úgy gondolta nem lehetnek olyan messze, ugyanis most érték el a kukoricást, melynek a másik oldalán már a Macskadalom birtoka terült el. Sietve becikázott az ültetvénybe, mintha csak attól tartana, hogy később már nem lesz ott, aztán hóekeként utat tört a mögötte ballagó cicáknak. A többiek óvatosabban hatoltak be, mivel a magasszárú növények ellehetetlenítették a tájékozódást. Magának Decomancsnak azonban más gondolat furakodott a buksijába.

A szokatlanul sikeres mentőakció után Decomancs sokkal gyanakvóbb lett. De meg volt rá az oka, hiszen a kutyáknak, jó szaglásuknak köszönhetően, ki kellett volna szimatolniuk a foglyok útját. Viszont a kutyák nem jöttek utánuk, még csak a háromméteres körzetükben sem voltak, és Decomancs sejtette, hogy ez nem a jó szerencse műve. Ha a kutyák nem lihegnek a nyomukban, annak csak egy oka lehet: valamit forralnak ellenük.

Várnak, hogy egy érzékeny ponton csapjanak le ellenük. Viszont, ha a kutyák egyszer eldöntik, hogy bosszút állnak, még az ördög is leül és leckét vesz.

Ám Decomancs ekkor hirtelen megállt. A fülét hegyezte. Vitya ennek következménye képpen hátulról beleütközött a fekete macskába, melyet egy dübbenés jelzett Decomancs hásó felén. Vitya nyomdafestéket nem tűrő káromkodással fejezte ki baklövése súlyát.

- Az Istenit Decomancs! - kiálltotta Vitya - Mégis mi a jó édes kecsketejért állsz meg éppen előttem!?

Decomancs egy gyors mancsmozdulattal leintette, és tovább fülelt.

- Mi az? Mit hallassz? - suttogta mostmár az orosz. Decomancs eleresztette a füle mellett a kérdést és tovább koncentrált.

A kukoricaszárak sistergése, és a csuhéj ropogása közepette csak egy gyakorlott fülnek tünik fel az a különbség, hogy ez csak természetes, szélmozgatta hangkavalkád, vagy óvatos léptek zaja.

Decomancs behunyt szemmel vizualizálta a helyzetet. A levek durva szőrű bundákat simogattak, és az avar is puha léptek alatt reccsent. A szárak jobbra-balra hajlongtak, ahogy súrolta őket legalább több tucat, vegyes termetű test.

Aztán a zaj alábbhagyott. Mostmár mindenfelől ütemes csaholás csapta meg a fülüket. Decomancs közelebb lépett a mellette álló, sűrű kukoricasorhoz és szinte elállt a lélegzete.

A levelek és szárak hada közül két pár szempár meredt rá fényesen.

- Futás - közölte Decomancs.

A macskacsapat lélekszakadva rohanni kezdett a sorok kötött, hogy mihamarabb kiérjenek. Ugyanis nem jó ötlet magas növények között tartózkodni, ha üldöznek.

- A szárak - lihegte Tim - többé kevésbé elrejtenek minket a kutyáktól. Mégis miért kell akkor hát futni?
- Te sügér - csatlakozott be hátulról galoppozva Vitya - Lehet, hogy nem látnak minket, viszont mi se őket! Ez így veszélyes.

- Az erdőbe! - ordította el magát Decomancs, közben ügyelve arra, hogy elgáncsolja a mellette futó, vészjóslóan morgó jack russell terriert.

- De hát így egyenesen az erdészházhoz vezetjük őket!!! - hadarta Tim - Meg vagy te zakkanva?!
- Az igaz, de ha feltartóztatjuk őket, akkor nem érnek be az erdőbe. Hányan vannak? Tízen? Tizenketten? Elbánunk velük.