Prológus - első

1.1K 70 7
                                    

- Oké ha ennyire magabiztos vagy akkor fogadjunk! Egy hónapot kapsz arra, hogy bármilyen érzelmet is kicsikarj Jake-ből, ha pedig nem sikerül szobalány ruhában kell lenned egész nap. Áll az alku?

- Ez gyerekjáték lesz!

Szerettem volna tényleg azt hinni, hogy igazam van, de sajnos Jake pont arról volt híres, hogy soha semmi érzelmet nem látni rajta, szemei pedig sosem változnak ami egy idő után igen rémisztő tud lenni. Ennek ellenére kezet ráztam Jay-el és megtörtént a fogadás, nekem pedig ettől a naptól kezdve egy hónapom volt arra, hogy ha mást nem is egy undort kikényszerítsek belőle. Csak nem lehet olyan nehéz, lehet, hogy csak félreismerte mindenki. Talán valami ritka betegség, ki tudja.

Ebédidőben kerestem meg először és egy mély levegővétel után a tálcámmal együtt indultam meg asztalához ahol mindig egyedül ült, így fel is vonta az egyik szemöldökét amikor látta, hogy lerakom az aznapi ebédemet az asztalra.

Csak barátságosan köszöntem neki és mosolyogtam mellé, de nem kaptam semmi reakciót azon kívül, hogy a barátaim asztala felől Niki és Jungwon hangosan felnevetett, mire csak szemet forgattam és helyet foglaltam.

- Nem gond ha leülök?

- Már leültél. - Hangjában érezni lehetett, hogy nem kívánja a társaságomat, de ezzel most nem foglalkozhattam, elvégre van egy célom és muszáj elérnem, még ha emiatt le is kell nyelnem pár dolgot. Majd ha sikerült utána jöhet a kiakadás.

- Hát azért gondoltam megkérdezem. Amúgy Sunghoon vagyok.

- Aha.

- Te pedig Jake, igaz? - A kérdés hallatán csak összefonta a kezeit maga előtt és adott pár igen lenéző pillantást, ami miatt kezdtem kényelmetlenül érezni magam, minden esetre eltekintettem felette. - Azt hiszem ezt a tekintetedet vehetem egy válasznak.

- Minek vagy itt?

- Hát gondoltam megismernélek jobban is, ne csak a nevedet tudjam. Nem igazán szoktam látni, hogy beszélnél bárkivel is itt a suliban.

- Unalmasak és kétszínűek vagytok. Minek?

- Oh-

Azt gondoltam azért nincsenek barátai mert félreértettük és valójában csak nagyon félénk, de tévedtem. Szimplán bunkó, nem csoda, hogy senki sem akar beszélni vele. Legszívesebben én is itt hagynám, de semmi kedvem abban a ruhában megjelenni a suliban. Valahogy csak túlélem.

- Azért nem mindannyian. - Próbáltam menteni magam a már megalkotott véleménye alól, de ismét csak felvonta az egyik szemöldökét. - Tényleg nem! Ha így állsz hozzánk nem csoda, hogy rossz benyomást kapsz. Mi lenne ha adnál esélyt bebizonyítani?

- Ugyan minek?

- Hogy legyen egy barátod?

- Kösz, de már van elég.

Azzal fogta a cuccait és ott hagyott, én pedig csak elképedve pillantottam barátaim felé mielőtt még odamentem volna hozzájuk, ők pedig röhögtek rajtam és egyből piszkálni kezdtek amiért azt mondtam, hogy ez könnyű lesz. Hát ha pozitív érzelmet nem is, a viselkedését elnézve dühöt még kiválthatok belőle szóval maximum minden nap idegesítem egy ideig.

Tényleg szeretném megnyerni ezt a fogadást, már csak azért is, hogy helyettem Jay égesse be magát abban a ruhában.

Na meg persze tényleg szeretném tudni, hogy még is miért nem változik soha a szeme színe, tényleg annyira érzéketlen lenne, mint amilyennek látszik?

Legyen bárhogy is abból semmi rossz dolog nem sülhet ki ha egy kicsit jobban megismerem. Akár még tényleg lehetünk barátok is, a többiek pedig szerintem szívesen befogadnák és akkor nem kéne mindig egyedül lennie. Szóval nem csak a fogadás miatt teszem, megpróbálok vele barátkozni.

Így csak szórakoztatóbb lesz.







Kék - szomorú
Piros - ideges/dühös
Sárga - boldog
Rózsaszín - szerelmes
Zöld - undor/csalódottság
Barna - semmi


Brown eyes | JAKEHOON✓Where stories live. Discover now