tizennyolc

439 48 6
                                    

- Vigyázat emberek itt jön Rizzimura Niki! - Szólalt fel Jake, mire a többiek egyből vigyorogni kezdtek, Niki pedig csak szemet forgatott, míg én értetlenül néztem rájuk elvégre, fogalmam sem volt arról, hogy miről van szó.

- Miért lett hirtelen Rizzimura? - Néztem rájuk, mire Sunoo csak még jobban nevetni kezdett és Jungwon karjában kapaszkodott meg a röhögés miatt.

- Első szünetben megpróbálta felszedni Rei-t. Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült jól.

- Főleg, hogy ott állt mellette a barátja. - Tette hozzá Jungwon, mire csak elhúztam a számat és inkább barátiasan hátba ütögettem Nikit. - Mondjuk rá nagyobb hatással volt, mint Rei-re. Nem is értem honnan jött neki hirtelen ez az egész.

- Leakadhatnánk már a témáról? Kezd kellemetlen lenni. - Szólalt fel Niki, mire a többiek csak bocsánatot kértek tőle és próbáltak témát váltani, de Sunoo továbbra sem tudta abbahagyni a nevetést.

- Bocsi, de olyan vicces volt! Rei arcai is, jaj minden aranyat megért az a pillanat. - Törölte le könnyeit a pulcsija ujjával, Jungwon pedig inkább arrébb állt vele és megpróbálta lenyugtatni, hogy legalább levegőhöz is jusson.

- Jövőhéten szünet van, akkor mindenki jön a nyaralónkba? - Kérdezett rá Jay, mire mindannyian bólintottunk, Jake viszont megrázta a fejét, így csak meglepődve néztem rá, elvégre miért hagyná ki ezt a lehetőséget? Jól kijön a többiekkel akkor mi baja lehet abból, hogy velünk tölt egy kis időt?

- Legalábbis nem egyből. Hétfőn és kedden nem tudok menni, de utána tudok csatlakozni. Ha ez nektek is megfelel így persze. - Nem mondta ugyan, hogy miért nem tud jönni, de szerintem ő is biztos volt abban, hogy később ki fogom kérdezni róla.

-Persze, ha így tudod megoldani, a lényeg hogy ott leszel te is.

Volt még időnk a következő óráig, így csak beszélgettünk - egyedül Niki-nek kellett hamarabb elmennie, mert neki nem volt lyukas - és ettünk valamit. Nem ültem közvetlen Jake mellé, nem akartam, hogy a többieknek feltűnjön a közelségünk és bármit is kérdezzenek, így csak a lopott pillantások voltak és a titkos érintések ha valamikor közelebb kerültünk egymáshoz.

Egyébként szórakoztató volt. Igen, belementem, hogy randizzunk elvégre bajom nem lehet belőle és Jake nagyon is vonzó volt. Az pedig, hogy egész nap titkolózunk mások előtt valahogy izgalmasabbá tesz mindent.

A következő órákra a többiek is elmentek, mi pedig kicsit hátra maradtunk, hogy egy röpke pillanatra kettesben legyünk. Arrébb húztam a folyosón és egy gyors puszit adtam az arcára, mire csak szélesen elmosolyodott és már hajolt volna közelebb egy rendes csókért, de elhúzódtam tőle.

- A-a! Suliban vagyunk bárki megláthatja.

- Most pusziltál arcon, nem mindegy most már?

- Nem, az teljesen más. Miért nem tudsz jönni hétfőn és kedden?

- Családi program. Két napig a tökéletes családot kell játszanunk szóval muszáj ott lennem mellettük, de utána sietek hozzád ahogy csak tudok, rendben? - Borzolta össze a hajamat és körülnézett a folyosón. - Nincs itt senki, biztos nem csókolhatlak meg?

- Biztos. Majd ha vége a napnak és kettesben leszünk. Suli után nem megyünk el enni? Megkívántam egy jó rament.

- És ha nálam eszünk az is jó? A szakácsunk isteni rament csinál, biztos, hogy ízleni fog neked is.

- Hát jó, nekem megfelel. Akkor suli után hozzád megyünk. És mielőtt megkérdezed nem alszok ott, a szüleim ma este nem lesznek otthon, muszáj otthon lennem és vigyáznom Yeji-re.

- És mi lenne ha készíttettnék neki is, elcsomagoljuk neki és az este további részét nálad töltjük. Csak hogy ne unatkozz persze. Tudom nem kedvel a húgod, de legalább ez is egy lehetőség arra, hogy jobban megismerjen és ő is tudja, hogy nagyon jó arc vagyok.

- Meg egoista. De hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek? - Kérdeztem rá, de csak egy lágy mosoly jelent meg az arcán és csendben nézett rám. - Mi az?

- Szép sárgák a szemeid. Örülök, hogy boldog vagy. Sokkal jobban áll, mint a kék. Vagy a piros, azt is láttam már tőled párszor, de ez a sárga... Gyönyörű vagy vele.

- Úgy mondod, mint aki legalábbis tényleg szerelmes... - Vigyorodtam el arra várva, hogy majd megcáfolja és viccet űz belőle, de csak egy apró mosolyra húzta a száját és a tarkójára simítva pillantott oldalra. - Mi az?

- Zavarna?

- Micsoda?

- Ha szerelmes lennék.

- Az vagy?

- Azt hiszem igen...

- Szerencsés lehet az illető... - Jelentettem ki, mire csak értetlenül nézett rám. - De akkor miért jöttél össze velem? Vagy egyoldalú aztán így igazából mindegy? Nem mintha sok közöm lenne hozzá, csak nem akarok két ember közé állni vagy bekavarni bármit is.

- Imádom, hogy ilyen lassú vagy.

- Most miért, miről maradtam le? - Nem válaszolt inkább csak megrázta a fejét és órára indult, így nekem sem volt több időm a kérdezgetésre, csak összezavarodottan néztem utána. Nem értem, hogy miről maradtam le.

Nem volt más választásom, nekem is órára kellett mennem, így a termem felé vettem az irányt. Kaptam egy figyelmeztetést a késés miatt, de nem foglalkoztam vele, csak a helyemre mentem és leültem oda, Jay pedig egyből közelebb húzódott hozzám a székével, de csak annyira, hogy a tanárnak ne legyen túl feltűnő.

- Miért késtél? Csak nem kettesben akartál lenni valakivel? - Amint ezt felhozta csak felvontam az egyik szemöldökömet és megráztam a fejemet, de nem úgy tűnt mint aki elhiszi. - Szóval véletlenül sem maradtál hátra Jake-kel?

- Nem. Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Az edzőmmel beszéltem telefonon, ezért késtem, semmi más okom nem volt rá.

- Hát persze. Akkor gondolom megnézhetem a telefonodat is, ugye?

- Ki vagy te az apám, hogy a magánéletemben kutakodj? - Fordultam felé, mire csak megadóan felemelte a kezeit és vállat vont, majd előkereste a telefonját és némi nyomkodás után felém mutatott egy képet, amit először nem tudtam rendesen kivenni, de aztán ráközelített és abban a pillanatban a vér is megfagyott bennem. - Ezt honnan szerezted meg?

- Mondtam hogy Jake a haverom, tudom a jelszavát a telefonjához és történetesen megtaláltam ezt a képet benne. Igazán elmondhattad volna, azt hittem azért bennem megbízol elvégre te is tudsz rólam és Jungwon-ról.

- Jó, de nem kérdezem, hogy mikor smároltok vagy hemperegtek az ágyban, nem tartozik rám!

- Még nem áll készen rá, de egyébként abból a szempontból érdekelt volna, hogy mindketten a legjobb barátaim közé tartoztok. Ha jóban vagytok ha nem, tudni szeretnék róla. Ismerlek mindkettőtöket, szeretnék segíteni ha bármi nem alakulna jól köztetek, tudom, hogy mindketten nehéz esetek tudtok lenni, szóval mindig jól jön egy harmadik fél aki rendet tesz köztetek.

- Na hát, te tényleg úgy viselkedsz, mint egy szülő. Jungwon-nak talán apakomplexusa van?

- Van neki egy kicsi. Miért?

- Hát csak így érthető pár dolog.

- Mire gondolsz?

- Semmire, óra van, figyelni kell.

Brown eyes | JAKEHOON✓Where stories live. Discover now