Brown eyes | JAKEHOON✓

harminchét

- Jöttem panaszkodni! - Nyitottam be Jay és Jungwon szobájába, mire kedvenc szerelmespárunk azonnal szét is rebbent, Wonie pedig inkább az ölébe is vette az egyik párnát, mire csak megálltam egy pillanatra, de aztán inkább annyiban hagytam az egészet. - Megtudtam, hogy Jake az összes versenyemre eljött és ez kiborított, ráadásul adtam neki egy esélyt azzal, hogy tiszta lappal indítsunk, erre visszautasított azzal, hogy ő nem akarja ezt, mert akkor semmivé lenne mindaz ami eddig volt!

- Nem lehet, hogy csak neked kéne máshogy fogalmazni? - Kérdezett rá Jay, de nem gondoltam úgy, hogy igazam lenne, így hát Jungwon-ra néztem.

- Szerintem cuki, hogy elment a versenyeidre. Elvégre támogat és szurkol neked.

- Vagy addig szuggerál amíg el nem esek. - Egyszerre forgattak szemet, mire csak értetlenül néztem rájuk hiszen én láttam benne a lehetőséget. - Most mi van? Az orromat is ő törte el!

- Figyelj Hoon, tudom nem egyszerű vele, mert bpd-s, de jelenleg te vagy az aki megnehezíti ezt az egészet. Legyél vele őszinte, ne csak utalgass dolgokra. Jake már tisztázta magában, hogy mit szeretne, tudja, hogy szerelmes beléd, ideje lenne neked is tisztázni ezeket magadban.

- De én nem vagyok belé szerelmes.

- Ugye nem várod el, hogy ezt el is higgyük? Mindenki tudja, hogy érzel iránta valamit, csak te élsz még mindig tagadásban.

- Ja, mert ti annyira tudjátok, hogy ki iránt mit érzek. - Válaszoltam nekik inkább csak gúnyosan, majd sóhajtottam egyet. - Minek is jöttem én ide? Nem vagyok veletek előrébb. - Indultam meg kifelé, de még visszafordultam hozzájuk és az ajtóra mutattam a hátam mögött. - Ezt meg zárjátok be, senki nem kíváncsi arra, hogy mit csináltok.

- Ha nem kíváncsiak, nem jönnek be, ennyi. - Válaszolta Jay és inkább már ő tolt ki az ajtajukon, amit aztán végül tényleg bezárt, de gondolom csak azért, hogy ne zaklassam őket tovább, így hát némi grimaszolás után, a lifthez indultam.

Várnom kellett egy kicsit, de aztán ahogy beszálltam, hirtelen nem tudtam, hogy melyik gombot nyomjam meg. Azt amelyiken az én szobám is van vagy menjek fentebb Jake szobájába? Nem tudom mit kezdenék ott magammal, de igen nagy döntésnek éreztem azt, hogy most melyiket fogom választani.

Végül egyiket se nyomtam meg, inkább lementem a hallba és úgy döntöttem sétálok egyet a környéken vagy a közeli parkban, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet és átgondoljam mindazt amit Jay mondott odafent, noha én magam hülyeségnek tartottam. Ha szerelmes lennék Jake-be azt azért tudnám, nem vagyok komplett bolond.

Az mondjuk lehet igaz, hogy valahol legbelül örülök annak, hogy újra láthatom, de ez minden.

Végül a kollégium körül tettem egy nagy kört és csak utána tértem át a parkba, hogy járjak még egy kicsit habár a lábam már kezdett fájni, úgy éreztem még szükségem van erre. Már kezdett sötétedni, így kissé hangulatosabb volt a sétám, ezért is kalandoztam el fejben.

Ha a lábfájásom nem lett volna elég, még az eső is esni kezdett, de olyan szinten, hogy kénytelen voltam behúzódni egy fa alá annak érdekében, hogy ne ázzak el teljesen pár másodperc alatt, azonban így a hirtelen lehűlt hideg levegőt kellett elviselnem én meg persze nem öltöztem fel úgy, hogy ezt is el tudjam viselni. Enyhén szólva is megfagytam odakint, így hát amennyire csak tudtam összehúztam magam, míg a fa tövében ültem és fejemet a térdemre hajtottam, amíg várakoztam.

Előbb  vagy utóbb úgyis vége lesz.

Nos azt nem tudom, hogy mennyi ideje lehettem ott, mert elaludtam egy időre, de azt éreztem, hogy valaki rám rak egy kabátot, így felriadtam rá és csak ijedten néztem az illetőre, akit kissé nehéz volt kivennem a sötétben, de végül sikerült kissé tisztábban látnom az arcát, köszönhetően a telefonja fényének.