Brown eyes | JAKEHOON✓

huszonhárom

Visszafelé már rohantunk, mert mindenki fázott és kissé átfagytunk a hideg víz és levegő miatt, így aztán mindenki megcélozta a zuhanyzót és igyekezett minél hamarabb átmelegedni. Én úgy voltam vele, hogy megvárom amíg végeznek és csak utána állok víz alá, így hát szép lassan mentem a szobámba abban reménykedve hogy valamilyen csoda folytán Jake ott lesz a szobámban és bár nem voltak eleve nagy elvárásaim ezzel kapcsolatban még is kissé csalódott voltam amikor nem volt ott senki.

Hallani lehetett, hogyha zuhanyzik valaki és bár nem volt hangos, elég volt ahhoz, hogy tudjam ki mikor végez. A telefonomat bújtam még egy jó húsz percig ha nem tovább mire eljutottam oda, hogy én is le tudjak zuhanyozni.

Indítottam hozzá zenét és szép ráérősen megfürödtem, hajat mostam és úgy komplett rendbe raktam magam. Most is volt bennem egy kis remény Jake-kel kapcsolatban, de ismételten csak az üres szoba fogadott. Fáradt voltam, így inkább írtam egy üzenetet a csoportba, hogy pihenek és bebújtam az ágyba és némi lassú zene mellett próbáltam elaludni.

Nem tudom hány óra lehetett, de megébredtem valami zajra, majd mintha ledobtak volna valamit az ágy mellé, míg nem az is besüppedt mellettem, így már felé fordultam és sikeresen össze is fejeltem az illetővel, ezért hát némi fájdalom közepette felkapcsoltam a kis villanyt és Jake-kel találtam szembe magam, aki szintén a fejét fogta.

- Most tényleg itt vagy vagy csak álmodom?

- Most fejeltél meg és még meg mered kérdezni? - Mordult rám egy kicsit, de csak eltoltam a kezét a fejétől és a tarkójára simítva közelebb húztam magamhoz.

- Oh, kussolj már és csókolj meg! - Válaszoltam neki ugyan olyan stílusban, mielőtt még megcsókoltam volna és igyekeztem minél közelebb tudni magamhoz, Jake pedig egy percig sem habozott azzal, hogy átvegye az irányítást és maga alá gyűrve még a lelket is kicsókolta belőlem.

Hiányzott ezt nem tagadom, ezért is - na jó, nem pont ezért - kezdtem el kibújtatni  a felsőjéből és dobtam félre a ruhadarabot, majd vezettem egyik kezemet az övhöz hogy ki tudjam csatolni, de megállított benne és csak meglepetten nézett rám.

- Bevallom kissé ittas vagyok és nem így akarom, szóval... Hanyagolni kéne.

- Ha? - Kérdeztem vissza igen értelmesen, mire magyarázta volna tovább, de csak újból megcsókoltam és fordítottam a helyzetünkön, hogy én lehessek felette és tudjam ingerelni még egy kicsit, hátha beadja a derekát, azonban csak eltolt magától ezért hát nem is próbálkoztam tovább. Lemásztam róla és csak unottan ránéztem, mire felvonta az egyik szemöldökét. - Bezzeg ha Heeseung lennék.

- Ne kezd!

- Nem kezdek én semmit, amúgy is össze akarlak hozni titeket újra.

- Miért is?

- Mert szerelmes vagy belé, láttam képen, hogy hogyan nézel rá.

- Mert hogy nézek rá? És milyen képen?

- Bátyád megint zaklatott, ő küldte.

- Miért nem tiltod már le?

- Minek? Nem beszélek vele, csak ő üzenget.

- Pontosan tudod hogy miért akarom. - Válaszolt most már idegesebben, mire csak rosszallóan pillantottam rá és inkább nem is foglalkoztam vele. - Remélem most nem te akarsz megsértődni!

- Még gondolkodom rajta. - Amint válaszoltam neki, felkelt az ágyról és a lábaimnál fogva rántott közel magához, hogy aztán elkezdje kicsatolni az övét, mire csak elkerekedett szemekkel néztem rá és gyorsan hátrébb másztam. - Azért nem kell megerőszakolni!

- Te akartad, nem erőszak.

- Hát már nem akarom, szóval igen is az! - Toltam hátrébb őt is a lábammal, mire azt inkább a nyakába is vette és visszarántott magához, majd úgy hajolt le hozzám, de egy pillanatra meg is állt és végignézett a jelenlegi pozíciónkon. - Neked lehet, hogy kényelmes, de nekem nem annyira szóval örülnék, ha leszállnál rólam vagy legalább engedd le a lábam.

- Hajlékonyabb vagy, mint gondoltam.

- Elvégre korcsolyázom... - Jegyeztem meg neki, mire szép lassan felengedett és hagyta, hogy végre távolabb másszak tőle. Az ágy másik végébe másztam és csak onnan figyeltem, míg ő ledobta magáról a cuccait és pár percre eltűnt a fürdőben amíg megzuhanyzott.

Nem aludtam vissza, meg se próbáltam csak néztem az ajtó felé és vártam, hogy mikor jön ki onnan. Na nem azért, mert nem bírom ki nélküle, sokkal inkább azért, hogy semmi ne érjen meglepetésként. Gondolom csak rám ijeszteni akart, ami sikerült is neki, elvégre minden egyes kis mozdulatát figyelemmel kísértem és ha be is feküdt mellém az ágyba, igyekeztem tartani közöttünk egy tisztes távolságot.

Át akart ölelni, de abban a pillanatban ki is másztam az ágyból és inkább felkaptam a végében lévő pokrócot és megindultam lefelé a kanapéra, hogy ott töltsem az éjszakát. Legfeljebb kitalálok valamit reggel a többieknek, hogy miért aludtam ott.

Nem volt a legkényelmesebb, de sikerült úgy feküdnöm, hogy lehetőleg ne aludjam el semmimet így hát be is vackoltam magam a párnák közé és megpróbáltam aludni, azonban alig telt el pár perc hallottam valakinek a lépteit, majd Jake térdelt le elém a földre és óvatosan arrébb tűrt pár tincset az arcomból, ami után inkább arrébb is csaptam a kezét.

- Bocsánat... Nem tudom mi ütött belém. -  Húzta el végül a kezét és fejét a kanapéra helyezte, hogy aztán onnan nézzen fel rám. - Ne haragudj kérlek, soha többé nem csinálok ilyet...

- Nem érdekel... Meg volt az utoljára.

- Mi? - Kapta fel a fejét, de inkább csak hátat fordítottam neki.

- Te mondtad... Elég volt.

- Hoon kérlek... Esküszöm neked, soha többé nem csinálok ilyet, nem akarlak bántani!

- Akkor hagyj békén... Fáradt vagyok, nincs kedvem beszélni.

- Hoon, nem akarlak elveszíteni.

- De változni sem akarsz... Szóval késő. Szerettem volna tudni, hogy milyen vagy valójában, de azt hiszem nem vagyok rá kíváncsi.

- Kérlek...

- Nem vagyok rád kíváncsi! - Fordultam felé és emeltem meg rá a hangomat, mire egyből visszavett és csak értetlenül nézett rám. - Egész végig vártam, hogy írj vagy hívj, de nem tetted meg! Azt mondtad nincs időd, de Jay-nek tudtál írni, nekem meg még a hívást is kinyomod! Aztán idejössz és megpróbálod magad rám erőltetni, mondván, hogy én akarom! Nem akarok tőled semmit... Elég volt egyszer. Nem kell több.

- Csak beszéljük meg kérlek! - Nyúlt volna a kezem felé, de azonnal el is csaptam onnan.

- Ne érj hozzám!

- Mi folyik itt? Miért nem alszotok? - Jelent meg Jay, mire azonnal felkeltem a kanapéról és a lépcső felé mentem.

- Semmi. Összeszedem a cuccomat aztán vigyél haza.

- Mi? Miért? - Nézett ránk felváltva, de én inkább tovább haladtam, így csak egy utolsó mondatot hallottam tőle. - Mitől fél ennyire?