negyvennyolc

368 37 11
                                    

-  Hol voltál tegnap? Írtam te meg csa-

Nem hagytam, hogy befejezze, gyorsan a szobámba osontam és becsaptam előtte az ajtót csak azért, hogy utána Jake-kel találjam szembe magam aki kissé idegesen ült az ágyamon.

- Miért nem hívtál?

- Egyedül akartam lenni egy kicsit.

- Baj van?

- Nincs. - Dobtam le a táskámat és helyet foglaltam az ölében, mire csak meglepetten nézett fel rám. - Elfáradtam mire ide felértem... - Hajtottam fejemet a vállára, Jake pedig egyből simogatni kezdett. - Új barátokat kell keresnem... Bár... Amíg mellettem vagy, nincs másra szükségem.

- Összevesztél a többiekkel?

- Csak meguntam őket és ők is engem. Nem akarok egy sánta poént se meghallani, ők meg nem akarják, hogy panaszkodjak. Egy darabig távol maradok tőlük aztán meglátom, hogy mi lesz.

- Miért nem beszéled meg velük, hm?

- Mert eddig bármit meg akartam velük beszélni, vagy csak ki akartam beszélni magamból valamit ami egy kicsit is zavart, mindig az volt a vége, hogy panaszkodok és tőlük várok megoldást. Csak ki kell adnom magamból, nem kell, hogy megoldják a bajaimat, egyébként is legtöbbször csak túlreagálok, ezt én is tudom. Nem várok tőlük semmit...

- Jó, de lehet, hogy ők ezt nem értik. Tisztázd velük, hogy nem kell semmit se mondaniuk csak hallgassanak meg amíg túl nem teszed magad az adott dolgon.

- Majd... Most nincs kedvem hozzájuk.

Nem mentünk sehova, csak elfeküdtünk mindketten az ágyon és aludtunk egy-két órát, mígnem az éhség mindkettőnket felkeltett és mivel főzni nem volt kedvünk, úgy döntöttünk elmegyünk enni valahova. Nem sok kedvem volt sétálni, de mivel nekem nincs kocsim, Jake kocsiját meg az én hibámból valaki ellopta, nem volt igazán sok lehetőségünk.

Csodálkozom is, hogy még nem vagyok halott... Nem is merek rákérdezni, hogy miért nem tett soha semmit amiért ez lett vele, jobb megtartani a békességet. Ha meg akar ölni miatta inkább tegye meg titokban, nem akarok tudni róla.

Miután kicsit rendberaktuk magunkat és már nem látszott rajtunk, hogy most ébredtünk, megindultunk lefelé a lifttel és át a parkolón, amikor is valaki Jake kocsijával lefékezett előttünk. Egyből Jake-re néztem akin látni lehetett, hogy hamarosan GTA módra kirángatja a személyt a kocsiból, amikor is lehúzta az ablakot és csak vigyorogva nézett ránk.

-  It's Britney bitch.

- Kai?! - Kérdeztünk rá mindketten, mire csak áthajolt és kinyitotta az ajtót, hogy szálljunk be, majd amint megtettük és becsuktuk az ajtókat, már indult is tovább.

- Hová vihetem a szerelmeseket? - Nyilván tudom, hogy csak az igazat mondja, de akkor is pironkodni kezdtem a hátsó ülésen, elvégre ha ennyire egyértelmű akkor miket gondolhatnak mások az utcán amikor meglátnak minket?

- Egész végig nálad volt a kocsim? - Váltott gyorsan témát Jake, de Kai csak nevetett rajta és hozzátette, hogy nem tehet ellene semmit ha nem akarja, hogy meghúzza vagy összetörje a kocsit.

- Csak megláttam a lehetőséget és gondoltam miért ne szívjam egy kicsit a véredet. Nem mellesleg Hiyyih hirtelen hívott, hogy össze kéne szedni a reptéren és így gyorsabb volt. Amúgy meg pont akkor jöttem ki a kórházból.

- Valami gond van?

- Nem, csak egy rutin vizsgálat. Muszáj vagyok minden évben megcsinálni, különben kidobnának a cégtől szóval ja... Amúgy is örülök, hogy van ilyen legalább foglalkoznak a testi épségünkkel. Ami kibaszott ritka.

Brown eyes | JAKEHOON✓Where stories live. Discover now