EXTRA: SunKi

184 24 2
                                    

Sunoo pov.

- Én mindenkivel flörtölök ezért utálsz. Mondjuk nem szándékosan teszem pusztán ilyen vagyok, elvégre valahogy még Rei is érdeklődik irántam. Szóval hogy sikerült a randi? - Vigyorogtam rá pimaszul, hogy az orra alá dörgöljem, Niki viszont csak hátradőlt a székében és összefonta a karjait maga előtt.

- Jól és azt mondtam neki hogy meleg vagy, szóval ennyi.

- Te is az vagy szóval most te is ki vagy zárva vagy..?

- Meleg a faszom!

- Erre nem voltam kíváncsi de köszi hogy megosztottad velem.

- Elmész a picsába! Inkább told ide a nagy segged aztán kezdjük a játékot! Eleget vártam rád.

- Úgyis én nyerek.

Idegesítjük egymást és bunkók vagyunk a másikkal, de ettől függetlenül még mindig barátok vagyunk és nem fogunk némi vita miatt nemet mondani egy játék estre.

Chips, csoki, gumicukor szinte mindenféle étel volt körülöttünk hozzájuk illő cukros, egészségtelen üdítőkkel.

Ilyenkor szoktunk a legjobban szórakozni és ilyenkor beszélünk meg olyan dolgokat amiket nem feltétlenül akarunk a többiek előtt kibeszélni. Főleg ha róluk van szó.

Pletykásak vagyunk és ítélkezünk mindenki felett, mintha mi tökéletesek lennénk, de barátok közt ez már csak így megy.

Átbeszéltük Hoon és Jake jelenlegi kapcsolatát, egészen az elejétől mostanáig. Mind tudtuk, hogy bejönnek egymásnak, Sunghoon egyértelmű volt a szemei miatt, Jay pedig elmondta nekünk hogy Jake érdeklődik iránta aztán fel is vázolt egy tervet hogy miként hozná össze őket. Mind tudtuk hogy Hoon nem menne oda hozzá csak úgy magától. Minden esetre a mi szerepünk az volt hogy játsszuk a hülyét akik nem tudnak semmiről.

Niki szerette azt mondogatni, hogy úgy sem maradnak meg egymás mellett, de szerintem csak idő kell nekik. Elvégre Hoon egyszer sem mondta nekünk hogy érdeklődne a fiúk után, biztos neki is új volt ez az egész. Csak nem kell elsietniük.

- Tudod mit nem értek?

- Elég sok olyan dolog van, de biztos mindjárt elmondod.

- Szarjál sünt. - Lőttem le őt a játékban ezzel megnyerve a meccset, majd felé fordultam. - Hogy Jay és Jungwon hogy bírják veszekedés nélkül?

- Biztos veszekednek, de Jay előttünk általában tartja a száját. Támogatja Jungwon-t de ha kettesben vannak akkor kijavítja, ennyire egyszerű.

- Mhm de nem hiszem hogy mindig egyet kéne értenie vele még ha emberek között is vannak. Tudnia kell ha téved és el kell fogadnia.

- Ha nekik ez beválik, akkor nincs mi miatt aggódni. Főleg nem nekünk, nem a mi kapcsolatunk.

A mi kapcsolatunk, mi? Na nem mintha lenne köztünk valami, barátok vagyunk és ennyi. Barátnője lesz, én pedig nem akarok belerontani semmibe ha őt ez boldoggá teszi.

***

Megtettem mindent, hogy elnyomjam az érzéseimet iránta, végignéztem ahogy összejönnek, kibékítettem őket ha összevesztek valamin, számtalanszor elhozta a baráti körünkbe így jó párszor láttam hogy majd felfalják egymást, de mindez nem számított mert Niki boldog volt és nekem ez számított.

Próbáltam túltenni magam, randiztam én is, de a vége mindig ugyan az volt. Niki.

Nem erőltettem nála semmit, tisztában volt az érzéseimmel, de egyikünk sem hozott fel semmit ezzel kapcsolatban, már csak szórakozásból sem flörtöltem vele elvégre tiszteletben tartottam a kapcsolatát. Számomra ott nem volt hely.

Rei-t is jobban megismertem, aranyos volt és kedves, meg tudtam érteni ha valaki oda van érte, tényleg segített mindenkinek amikor csak tudott. Soha nem beszéltem neki arról, hogy én hogy érzek Niki iránt, nem akartam elrontani még azt az apró barátságot sem ami köztünk volt.

És működött is minden, nem voltak viták vagy féltékenykedések, tényleg rendben voltak a dolgok. Legalábbis így hármunk között.

Nem akartam zavarni őket aznap este, nekem is volt társaságom aznap este és pontosan miatta is borultam ki annyira, hogy mire nagy nehezen Niki-hez értem, már a pánikroham szélén álltam. Csak arra emlékszem hogy sírtam és próbáltam elmondani neki, hogy mi történt, de többször is elakadtam és levegő után kapkodtam, tényleg úgy éreztem hogy megfulladok, de hirtelen minden kitisztult egy pillanat alatt és csak megdermedve álltam ott.

Niki lassan vált el az ajkaimtól és bár eléggé lesokkolt ami történt, nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy Rei is látta. Nem tudom mióta állhatott ott vagy hogy mit gondol jelenleg, a szemeim minden esetre újra Nikin állapodtak meg és mire észbe kaphattam volna már egy jó nagy pofonnal gazdagítottam.

Elhadartam egy gyors bocsánatkérést Rei-nek, majd sarkon is fordultam és igyekeztem minél hamarabb előhalászni a telefonomat, hogy fel tudjam hívni Jay hyungot.

Alapból ideges voltam és frusztrált erre a telefonom többször is megakadt a zsebem különböző pontjain ami csak olaj volt a tűzre, így megálltam és ahogy csak tudtam elkezdtem kirángatni onnan.

Jay nem kérdezett semmit, még annak ellenére sem hogy valószínűleg álmából keltettem fel, megkértem hogy jöjjön értem, ő pedig nem sokkal később már úton is volt, végig vonalban maradva hogy biztos minden rendben legyen.

Nem akartam Niki-vel találkozni, az este után inkább bezártam magam pár napra a házunkba és még csak nem is gondoltam arra, hogy kimozduljak. Nem figyeltem az üzenetekre sem, rosszul éreztem magam a történtek miatt, de főleg Rei miatt.

- Mielőtt megkérdeznéd anyád engedett be. - Nyitotta ki a szoba ajtómat Niki, mire egyből keresni kezdtem valami menekülési útvonalat a szobámból, de sajnos nem volt rá semmi esélyem. - Fasz bajod van?

- Komolyan? Idejössz és ez az első kérdésed? - Kérdeztem rá, de csak tanácstalanul széttárta a karját.

- Mert még is mit kéne mondanom?

- Mondjuk, hogy bocsánat vagy valami?

- Már miért is kérnék bocsánatot? Amúgy is ezt akartad nem?

- Nem! Niki neked ott van Rei! Hogy tehetted ezt vele? - El se tudtam képzelni hogy miként tehet bárki is ilyesmit a párjával és tudom hogy Niki nem tartozik a legkedvesebb emberek közé, ezt azért még belőle sem néztem volna ki.

- Még is mit kellett volna tennem? Visszazökkentél vagy sem? - Kérdezett rá, én pedig nem tudtam mit válaszolni neki, így csak hallgattam és még el is néztem róla. - Ugyan Sunoo, ugye nem hitted hogy bármi más miatt csókoltalak meg? Sosem leszek beléd szerelmes, ezt ideje elfogadnod.

- Elfogadtam. Most mehetsz.

- Oh dehogy megyek! Miattad most vége a kapcsolatomnak, még is mi mást csinálnék?

- Miattam? - A saját hülyesége miatt lett vége és még engem hibáztat? Mindent megtettem hogy együtt legyenek, hogy az én érzéseim ne számítsanak és még engem hibáztat? - Te csókoltál meg a semmiből!

- Segítettem rajtad, ennyi. És igen, miattad.

- Miért is az én hibám? Nem kértem hogy csókolj meg!

- Odajössz nekem ziláltan, kipirult arccal... - Dobta le a táskáját a földre és közelebb jött hozzám, majd a hajamba túrt és megragadva ott hátrahúzta a fejemet. - Duzzadt ajkakkal, mint akit most vertek gerincre egy kocsiban... Hogy állhattam volna ellen? Jó közelről akarom látni ezt a Sunoot.

- Utállak...

- Nagyon is szeretsz, ezt te is tudod.

Igaza volt, de mind tudjuk hogy egy igen vékony határ van a kettő között. És jelen pillanatban utáltam.

Brown eyes | JAKEHOON✓Where stories live. Discover now