Brown eyes | JAKEHOON✓

EXTRA: SunKi

Sunoo pov.

- Boldog születésnapot! - Kapott fel a karjaiba Niki amint beléptem az ajtón és megforgatva a levegőben végig puszilta az arcomat. - Sütöttem neked tortát.

- Mi? Komolyan?

- Hát már ott vár rád a konyhában szóval igen. És az ajándékokat se felejtsd el. - Adott egy gyors csókot, majd lerakott és a kezemet fogva vezetett el a konyhába ahol a torta valóban az asztalon várt, mellette egy kis ékszeres dobozzal és két repjeggyel. Közelebb lépve hozzá felvettem őket és jobban megnéztem, majd elkerekedett szemekkel fordultam Niki felé. - Tudom hogy mennyire el szerettél volna menni Párizsba szóval gondoltam elmehetnénk együtt.

- Niki, de hisz' ez...

- Nem mondhatsz nemet, már mindent elintéztem. Ez pedig - Nyúlt az ékszeres dobozért és felnyitottam felém fordítva, mire csak újabb döbbenet ült ki az arcomra. - egy ígéret tőlem neked.

- Ígéret gyűrű?

- Hát most még nem vehetlek el, de egy nap úgyis elfoglak. És erre sem mondhatsz nemet.

Emlékszem még hogy akkor milyen széles volt a mosolya, a rózsaszín szemeire és hogy mennyire oda voltam érte.

Aztán végül egyikből sem lett semmi. Nem utaztunk el, nem számított a gyűrű sem, a szemei már nem voltak rózsaszínek ha rám nézett és már nem is volt boldog, ahogy én sem de ez még akkor sem tudott foglalkoztatni, mert bármennyire is voltunk rosszban én még mindig azt akartam hogy legalább ő boldog legyen.

Arról nem is beszélve, hogy miután otthagytam aludni és elmentem Sunghoon-nal, már csak egy cetlire értem vissza, mellette a gyűrűvel.

Vissza utazott Japánba, de nem csak ő hanem az egész családja. Elköltöztek és senkinek nem mondtak semmit. A többiek is csak tőlem tudták meg, mert beküldtem a képet a cetliről a csoportba és utána le is zároltam a telefonomat.

Nem hívtam fel Nikit, hogy még is mi ez az egész. Természetesen fájt ami jelenleg történt, de már olyan régóta készülök erre, hogy egyszerűen nem tudok miként hozzáállni. Aludtam már el sírva mellette számtalanszor pontosan emiatt, nem látom értelmét leülni és kisírni a szemeimet, nem változtat semmin.

A gyűrűt is csak megforgattam a kezemben párszor, majd az enyémet is levéve kihajítottam a kukába. Minek tartsam meg?

Neki nem jelentett semmit, hát így most már nekem sem.

Nem tudom, hogy a többiek csak kedvesek akartak lenni, de egyikőjük sem hozta fel a témát, úgy tettek mintha semmi sem történt volna, így én is csendben maradtam és csak teljesen átlagos témákról beszéltünk. Tudtam velük nevetni, nem estem mélyre a történtek miatt. Én csak túl akartam lépni rajta.

Amióta az eszemet tudom amúgy is mindig csak neki akartam megfelelni, azt akartam hogy neki legyen jó mindegy milyen a helyzet, itt volt az ideje, hogy magammal foglalkozzak és magamat is boldoggá tegyem, ehhez pedig meg kellett tanulnom elengedni.

Nem a többiekkel beszéltem a dologról, inkább nővéremhez fordultam és vele veséztem ki minden egyes témát ami eléggé megdöbbentő volt számára először elvégre sosem beszéltünk egymásnak a magánéletünkről vagy a kapcsolatainkról, de ennek köszönhetően még arra is rájöttem, hogy drága testvérem nem csak egy otthoni barlang lakó, egész normális. A maga módján.

Terveztünk programokat és több időt töltöttünk együtt. Persze a barátaimat sem hanyagoltam el, mindig velük tartottam ha volt valami program, de még akkor is odacsapódtam valaki mellé ha éppen nem csináltunk semmit.

Újabb legjobb barátom pedig Heeseung lett, tekintve hogy Jake és Sunghoon minden idejüket egymással töltik.

- Szerintem ez remekül állna neked. - Tartott felém egy kabátot, mire egyből odafordultam.

- Nekem minden jól áll szóval bizonyára nem tévedsz. - Vettem magamhoz, de abban a pillanatban el is szomorodtam elvégre a kabát magában nagyon jól nézett ki, az anyaga valami borzalom volt. - Kár, hogy egy szutyok az anyaga. Nem kell.

- Hát jó. Végül is eddig az összes ruhára ezt mondtad.

- Mert nem találok semmi jót. És már a fejem is kezd fájni, ihatnánk egy kávét lassan.

- Ez mondjuk egy jó ötlet. Kezd túl sok lenni ez az egész vásárlás. Szét akarsz még nézni valahol vagy kávé után mehetünk?

- Még nem vettem semmit addig nem megyünk. Majd a kávézó kinti részére ülünk, hogy kapj friss levegőt, utána még szétnézek.

- Veled se jövök többet vásárolni az is biztos.

- Fogsz még hidd el.

Nekem se volt kedvem egész nap emberek között lenni, de muszáj találnom valami új és jó ruhát elvégre belementem egy randiba és bár semmi kedvem nincs hozzá, azért látnia kell hogy fektettem bele némi energiát és hogy szép vagyok.

Nem kívánok belemenni egy kapcsolatba sem, de ő fizeti a vacsorát így nem mondhatok nemet, ingyen van.

Heeseung meghívott egy kávéra cserébe pedig azt kérte hogy legalább két percig maradjak csendben, így eleget téve kívánságának elővettem a telefonomat és a közösségi oldalakon görgettem végig. Gyorsan készítettem egy képet a kávékról és Heeseung-ról majd ki is raktam sztoriba ami miatt kérdőre is vont, de csak elmutogattam neki, hogy nem szólalhatok meg így hát feladta.

Persze a többiek már kérdezték hogy van-e köztünk valami, de egy igen sokatmondó fintorgáson kívül más választ nem kaptak. Legalábbis tőlem nem az biztos.

Élvezem hogy éppen felfedezem ki is vagyok valójában és hogy időt szánok magamra, nem hagyom hogy ezt bármi is elrontsa. Még akkor sem ha ehhez életem szerelmét kell visszautasítsam. Én mindig csak adtam és adtam, de soha semmit nem kaptam cserébe.

És igen is dühös vagyok miatta, szerintem megvan rá minden okom hogy így érezzek ez pedig nem fog egyhamar elmúlni, ahhoz túl sokáig éreztem magam elnyomva.

Jó, valószínűleg nem attól leszek boldog, hogy bunkó vagyok másokkal mert az egyáltalán nem én vagyok, de attól még én is szabhatok határokat.

- Min gondolkodsz? - Kérdezett rá Heeseung de még mindig nem válaszoltam neki, így csak sóhajtott egyet. - Oké, beszélj, sokkal idegesítőbb ha csendben vagy.

- Szuper! Egyébként csak azon hogy lehet lemondom a randit. Csak az ingyen kaja miatt mentem volna.

- Egy esélyt azért adhatsz neki. Aztán lehet életed nagy szerelme lesz az, kár lenne kihagyni.

- Mhm de nincs szükségem most kapcsolatra. Jó így szabadon, élvezem.

- Akkor az exedről való hírek se zavarnának?

- Egyáltalán nem. Túl vagyok rajta.

- Az jó, mert a hírek szerint beházasodik valami gazdag családba. Nem mintha ők nem lettek volna azok...

- Örülök neki, ezek szerint jó sora van.

- Hah... Téged tényleg nem érdekel.

- Amint mondtam, túl vagyok rajta. És ezek szerint ő is rajtam. Így a jó.