prológus

2.4K 47 4
                                    

-Már megint Hamilton nyert?-

Kérdeztem vissza folytott mosollyal.

-Igen.-

sóhajtott egy semlegeset apa.

Mosolyogva vissza fordultam a képernyőhöz,majd futottam is tovább a kis nyári ruhámban.

Akkor már talán sejtettem,hogy az britt pilótáthoz húz a szívem,mindannak ellenére,hogy a legtöbben nem szívlelték annyira. Nem voltam túl nagy forma 1 fan. Apukám viszont annál inkább. Kimit szerette a legjobban,mert elmondása szerint azon a napon,amelyiken megszülettem,ő ért be elsőként a célba,de egyébként csak a sportot szerette,nem volt a Räikkönen férfin kívül nagyon más,aki érdekelte volna.

Sokat néztem apával az autók száguldozását,de kicsiként nem kötött le túlságosan. Majd miután a szüleim elváltak,magamba roskadtam és megváltoztam. Nem volt több hétvége,mikor játszottam az emeleten és lejöttem a kanapén sört iszogató apámhoz.Ki a tekintetét az előtte lévő készülékre szegezte és úgy nézte mint egy kis gyerek. Nem...

Majd úgy 12-13 éves lehettem,amikor úgy igazán elkezdtem követni újra a mezőnyt. Néha együtt néztük apával a kis Budapesti lakásában mikor ott voltam. Hamilton fanatikus voltam. Nem létezett rajta kívül senki más számomra. Valahogy nem érdekelt nyert-e vagy vesztett. Csak úgy szerettem.Hamarosan már a komfort zónámmá vált az f1. Volt témám apával,s a hetem fényponjává vált mikor visszafojtott lélegzettel ültem le e tv elé,és nyomta be a piros gombot a távirányítón. Egyszer húsvétra egy 44-es számú baseball sapkát kaptam. Imádtam. Mindennél jobban vigyáztam rá.

Majd egy hétvégén este 10-kor egy hotel szobában ülve,egyik pillanatról a másikra Leclerc fan lettem. Magas pulzusszámmal néztem Charles mért körét a Miami-i időmérőn,majd egyszer csak a piros autó a gumi falba csapódott... a férfi dühösen és reményvesztve szállt ki siskjával a fején. Na és onnantól kezdve minden versenyen izgultam érte is. Megfogott az az este. Elkezdtem megérteni a motorsport érzelmi oldalát.Mindig Ham maradt az első,de Lechez valami hozzá fűzött. Mindennap mosolyt csalt az arcomra és rá világított arra,hogy ne adjam fel. Végre túllendültem mindenen.

Anna vagyok,19 éves. Magyarországon élek a Balatonnál egy kis faluban. Beszélek Franciául és angolul is. 13 lehettem mikor egy Veszprémi Kfc-ben sok nevetés között rá bólintottam a fracia nyelv megtanulására... azóta imádom ezt a nyelvet.És persze Charles Leclerct:)





Itt lenne a prológus. Remélem eddig tetszik! Bocsánat a helyesírási hibákért! Amint tudom hozom az első fejezetet. Valószínűleg hetente 2-3 rész lesz! Ui:Bocsánat a James Bluntért,de én ezen nőttem fel,és imádom!:)》

Je t'aimeWhere stories live. Discover now