Je t'aime

26.fejezet

𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

Arra ébredtem,hogy valaki az ágyam fölé hajolva szuggerál. Arthur elégedett mosolyra húzta a száját és integetni kezdett.

-A frászt hozod rám öcskös!-

Masszíroztam az orrnyergemet,s próbáltam magamhoz térni.

-Bocs,de dél van,szóval muszáj voltam ellenőriznem,hogy egyáltalán lélegzel-e még ennyi alvás után-

-Itt a reggelid. Gondolom nem rögtön az ebéddel akarsz kezdeni.-

Tolta elém a sárga műanyag tálcán az átlátszó fóliába csomagolt barna kenyérből készült szendvicset,illetve egy dobozos gyümölcs levet.

-Kösz.-

Biccentettem és elkezdtem kicsomagolni a kajámat,mivel farkas éhes voltam.

-Alexandra nem jött be hozzád?-

Érdeklődött.

-Szakítottunk-

Vallottam be.

-Komolyan?-

-Mármint sajnálom,de szerintem jól tetted.-

Veregette meg a vállamat.

-És,hogy vagy?-

Sóhajtott egy nagyot.

-A bordáim nagyon fájnak. De ezenkívül minden elviselhető.-

-Na,örülök. Anyáék most nem tudtak jönni,de pár nap múlva ide repülnek,és haza megyünk együtt.-

Számolt be a terveiről.

-Apropó,valaki,pontosabban valakik tegnap este jártak nálad.-

Mondta sejtelmesen,amivel kissé felcsigázta az érdeklődésemet.

-Lando járt itt és magával hozta Annát. Nem akartak felkelteni,de bent voltak vagy negyed óráig. A nőcike eleinte makacsoskodott velük,aztán végül Norris még is meggyőzte.-

-Anna? Ez komoly?-

Csillant fel a szemem és Arthur keze után kaptam.

-Kérlek öcsi,derítsd ki melyik szobában lakik!-

Felfogta,hogy mennyire akarom ezt az égeszet,így bólintott,majd elővette a telefonját. A hangokból ítélve először Pierret hívatta,majd az említett személy Landot,míg végül a brittől megtudott információkat Gasly elújságolta Arthurnak.

-negyedik emelet.402-es szoba.-

Vágódott vissza a kényelmetlen székre újból,mint aki jól végezte dolgát.

-És most mit akarsz csinálni? A doki azt mondta,csak pénteken enged ki és akkor is csak úgy,ha haza repülsz velünk Monacoba. De kényelmetlen ez a rohadt szék.-

Jegyezte meg,majd fel húzta a lábait török ülésbe.

-Péntek? De hisz addigra már elmegy..-

Szontyolodtam el.

-Max csütörtökre tudnám előhozatni,hogy elhagyhatsd a kórházat,hamarabbra biztos nem.-

Mit sem törődve az öcsém szavaival,óvatosan felültem az ágyon,majd a takarót lerúgtam magamról és egy gyors mozdulattal kihúztam az infúziót a kézfejemből. Felálltam,s próbáltam el sántikálni a táskámhoz.

-Hóó,nyugi Charles,ülj vissza.-

Sietett oda hozzám és belém karolt,hogy véletlenül se essen bajom. Erölködve kaptam fel a fekete sporttáskámat,s vissza botorkáltam a fekvő helyemhez. Arthur elengedett,én pedig tiszta ruha után kezdtem kutatni. Kihalásztam egy fehér melegítő gatyát és egy egyszerű fekete rövid újjú felsőt.