Je t'aime

30.fejezet

𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

Megannyi tervezgetés,pénz költés,hezitálás, telefonhívás és torta kóstolás után végre megalkottunk az álom esküvőnket. Laza egy hónap leforgása alatt raktuk össze az eseményt,mivel még tél előtt,kellemes időben és a kicsi megszületése előtt szerettünk volna egybe kelni Annával. Ez az egy hónapunk csak a rohanásból állt,de ma este már csak a a privát gépre vártunk,ami elrepít minket a helyszínre,Londonba,ahol a nagy nap előtt kifújhatjuk magunkat kettesben. Mind a ketten szerettük Angliát,Lando és az öcsém pedig gyakori vendég ott,így könnyen tudtak ajánlani olyan helyeket,amik számunkra ideálisak lennének. Végül egy virágos kert/park mellett döntöttünk,ahol kisebb éttermek és bárok is sorakoznak,így adott az esti szórakozás is,ugyan ezen a gyönyörű helyen. Lando Arthurral összefogva lefoglalta nekünk a helyet,bár a tulaj elég makacs volt,szóval gondolom egy két paddock jegy is közre játszhatott a végső döntésében. Ilyen ha az ember híres.

Egy hosszú repülő út után becsekkoltunk a szállodánkba és útnak indultunk,hogy felfedezzük kicsit a várost. Anna a gimnáziumi utolsó évet itt töltötte a nyelv megtanulása gyanánt,én viszont még csak Silverstoneban jártam Angol határokon belül. Hiába,ő még is izgatottabb volt mint én.

-Itt vagyunk Charles,ez hihetetlen!-

Ugrált körbe,miután megnéztük a főbb látni valókat és egy étterem felé indultunk.

-Igen kincsem,itt!-

Mondtam mosolyogva,majd egy puszit nyomtam a fejére.

○ ○ ○

Három napot töltöttünk kettesben,aztán a harmadik nap estéjén elkezdtek szálingózni a meghívottak,de még az éjjel megérkezett mindenki. Idegesen hajtottam álomra a fejem és ez azután sem volt másként,miután a szemeim reggel felpattantak. A mellettem fekvő lány,hátulról ölelt aranyosan szuszogva. Óvatosan távolítottam el a felső testemről is kezeit,majd a telefonom után kutattam. Az erkélyre mentem,út közben felkapva egy pulcsit,mivel azért nem volt éppen kánikula. Leültem és nem habozva túl sokat,az első személyt hívtam,aki enyhíthet a gyomor görcsömön.

-Mi van Charles,mi olyan sürgős? Még csak hajnali hat! Jár nekem még egy óra.-

Nyögte a telefonba Pierre,miután 5 csengés után sikerült felvennie.

-Bocs,nem akartalak felverni.-

Sóhajtottam.

-Mi az? Van valami baj?-

Kérdezte már kicsit éberebben,és hallottam,hogy ő is egy másik helyiség felé léptedel,gondolom hogy fel ne verje a barátnőjét az álmából.

-Őszintén szólva félek.-

-Charles,haver ez életed eddigi legjobb döntése. Nem kérdés,hogy jól döntesz-e.-

-Nem erről van szó... egyszerűen rettegek. Mi van ha rájön,hogy nem is olyan jó velem az élet,mint ahogy azt most gondolja.-

Sóhajtottam.

-Leclerc. Minden a legnagyobb rendben lesz. Zuhanyozz le,egyél valamit,aztán hétkor találkozunk Landoéknál. Ez a ti napotok! Semmi sem ronthatja el! Még egy kósza gondolat sem!-

Lettetük és kissé nyugodtabban vettem egy fürdőt,aztán elköszöntem Annától,akihez a lányok jöttek készülődni és ki tessékeltek engem,így én a fiúkhoz vettem az irányt.

-Izgulsz haver?-

Veregette meg a vállam Lando,miután már rajtam volt az öltönyöm és azt igazgattam.