Je t'aime

11.fejezet

𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

Vihar felhők szürkesége borította be az eget,a hungaroring időmérőjének reggelén. Tipikus vihar előtti csend uralkodott az egész városon. Anna még aludt,mikor az ébresztőm hangja felcsörrent,kipattintva a szemeimet. Nyomtam egy puszit az arcára,majd mivel nem állt szándékomban felverni reggel hatkor,inkább hagytam neki egy üzenetet,hogy elmentem a pályára,mivel ma volt egy fotózás,s pár interjú is be volt iktatva,mielőtt a fejemre húznám a sisakom.
Egy csapat pólót és egy kék farmert halásztam elő a bőröndömből,majd a pumás sport táskám kíséretében léptem ki a 4.emelet folyosójára. Lelifteztem a hallban,ahol pár pilóta társam már a reggelire várt.

-Hello,Leclerc-

Üdvözölt Pierre,aki a szokásosnál is fáradtabban nézett ki.

-Hát,ti meddig maradtatok az este?-

Néztem végig a társaság többi tagján:Landon,Carloson,Lewison,s Danielen,akik szintén elég elgyötört képet vágtak ma reggel.

-úgy fél egyig-

Nyöszörgött Lando,s látni lehetett szemeiben a tegnap este nyomait.

-Komolyak vagytok-

Röhögtem fel,a fiúk nem túl okos döntését meghallva,és bár mi sem aludtunk megfelelő idejűt,ők maximum 5 órát tudtak pihenni,ami azért valljuk be,nem túl sok.

-Te meg olyan sietősen leléptél Annával jó madár... mi volt?-

Szegezte nekem a kérdést hirtelen Gasly,s a szemei az elgyötörtből,izgatottá váltak.

-Hát.. túl jól nézett ki az a ruha rajta.. De a földön jobban mutatott-

Vakartam meg a fejem búbját a kérdésre választ adva.

-Akkor úgy látom ti is jól szórakoztatok kettesben-

Veregette meg a vállam a legjobb barátom.

-Jaja,csak nehogy aztán itt idő előtt teherbe ejtsd nekem-

Nézett rám a fehér baseball sapkája alól a brit pilóta,a kezeit dörzsölgetve.

-Az kéne még nekem... Most egyenlőre kettőnkre és a karrieremre szeretnék koncentrálni.-

Sóhajtottam egy nagyot.

○ ○ ○

Egy komótos rántotta,és espresso után,már az autómban ülve nézegettem a zöldes turmixot,melyet Andrea,a személyi edzőm készített nekem. Elmondása szerint szüksége van rá a szervezetemnek,de inkább úgy éreztem,ki akar nyírni.
Pár fintorral és öklendezéssel később,büszkén tettem le az üveget a pohár tartóba,majd bekanyarodtam a Hungarorinre. 7,fél nyolc környékén szálltam ki a járműből,aztán a korai rajongóknak dedikáltam pár sapkát a motor home fele menet. Végre beléptem a fekete üveg ajtón,majd a fotósok már rángattak is magukkal a boxba,majd miután csináltunk a verseny autóknál fényképeket,azután a pályára sétáltunk ki,s ott is lekaptak számtalan szögből.Fejemre csaptam a sapkámat,majd elindultam az interjúkat is letudni,hogy utána már ne kelljen ilyesmikkel foglalkoznom.

-Charles,hogy érzed,milyen most az autó? Mit vársz tőle ma a kvalifikáción?-

Kezdett bele egy magas szemüveges nő,a kérdéses kora reggelbe.

-Szerintem van esélyünk a legjobb időt tartalmazó kört megtenni a kocsival. A saját ferarrimmal ezt érzem,de ahogy Carlost láttam mostanában,neki is van esélye megszerezni a polet. Egész jól teljesít most a csapat.-