Je t'aime

4.fejezet

𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂

Reggel a szivecske alakú spalettákon beáradó napsugarakra ébredtem.A jobb oldalamon egy szuszogó Charlesba ütköztem,viszont legnagyobb meglepetésemre a bal oldalamon egy szépen összehajtogatott takarót pillantottam meg.
Nem volt szívem felkelteni a Leclerc fiút. Olyan aranyosan aludt...Tehát megpróbáltam óvatosan kikászálódni a francia ágyból,de egy erős kéz vissza húzott.

-Ne menjjj!-

Motyogta csukott szemmel a fiú.

Vissza dőltem Charles mellé a párnák habjaiba,de nem bírtam nyugton lenni.

-Gyere,keressük meg Pierret!-

Ajánlottam fel,s végig simítottam az arcán,de azonnal elkaptam a kezem és a lepedőre helyeztem.

-Majd megkeres ő minket ha kellünk neki.-

Vont vállat még mindig csukott szemmel,a kezét pedig a derekamra helyezte.

Jól esett a közelsége. A teste melege átjárta a kellemesen hűvös ágyat.

-És mi van ha elvitte a kocsidat?-

Tettem fel a kérdést egy komisz mosoly kíséretében.

A fiú azonnal kipattant mellőlem és az ablakhoz sietett,majd egy nyugodt sóhajjal a mellkasára tette a kézet,s már dőlt is volna vissza mellém.

-Nem,nem-

Pattantam fel hirtelen,és megragadtam a mancsait,majd az ajtó felé kezdtem húzni.
Végül megadta magát és kómásan lépkedett mellettem a fa padlón.
A nappaliba érve,megpillantottuk a konyhában álló Pierret,aki valami francia számot dúdolt és éppen a serpenyőt olajozta,majd egy adag tésztát oszlatott szét benne.
Pár perccel később észre vett minket,s egy nagy adag gőzölgő palacsintát nyomott a kezembe,melyre ízlésesen epret rakosgatott,és mézet csorgatott rá. Vissza fordult,megforgatta az aktuális darabot a platnin,majd vissza jött hozzánk és a mellettem álló kezébe nyomott egy üveg nutellát egy kés kíséretében.

-Hű,Pierre,ez nagyon jól néz ki!-

Mosolyogtam a kezemben tartott tányérra,majd rá.

-Pierre papa mindenhez is ért!-

Kacsintott rám.

-Jól van Pierre papa,mostmár kapcsold ki ezt a borzalmas zenét és gyere enni,mert a séfnek is jár a szünet.-

Nevetett Charles az asztalnak támaszkodva.

Köpni nyelni nem tudtam ha ráneztem. Kócos haja félig a szemébe lógott,a pumás póló,pedig ráolvadt a mellkasára. Látszik,hogy izmosabb mint apám.... egy szóval,tökéletesen nézett ki.

-Jól van,jól van.-

Kapcsolta ki a tűzhelyet,amit lassan már jobban kezel mint én.

Kiültünk a teraszra és ott reggeliztünk.

-Mhmmm,ez isteni!-

Harapott bele az aranybarna finomságba Charles.

-Tényleg az! Köszi,hogy így gondolsz ránk.-

Kontráztam én is.

-Szívesen!-

Vigyorgott a francia,majd egy vastagon megkent nutellás-epres palacsintát vett a szájába.

A reggeli vidáman telt. Sokat nevettünk,és az összes palacsinta elfogyott. A házból kellemes illat áradt ki,a méhek zümmögtek,kezdett jobban sütni a nap. Úgy éreztem,hogy ott vagyok ahol lennem kell,azokkal akikkel kell. Tökéletes pillanatokba csöppentem bele. Szerintem a fiúk is érezték.
Kaja után elkészültünk,a fiúk pedig hamar elmentek,hiszen szerdán szabadedzés és el kell intézniük az utolsó simításokat mielőtt az autóba ülnének.
Elbúcsuztunk,én pedig pihentem és edzettem a nap hátra lévő részében. Nem írtam egyikőjüknek sem. Nem akartam zavarni,hisz nekik is van magánéletük és a munkára kell koncetrálniuk.