Je t'aime

25.fejezet

𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂

Ahogy beléptünk az önműködő ajtón Lucával,rögtön láttam és éreztem a különbséget a Belga,s az otthoni kórházak között. Minden tiszta,rendezett volt,az emberek kultúráltan vártak a sorukra. A dolgozók pedig ott segítettek ahol tudtak. A pénz mindent megold... Sietősen léptem a magas fehér információs pulthoz,ahol egy kedves arcú fiatal,szőke lány ült,majd mikor észrevette a jelenlétünket,ránk összpontosított.

-Jó napot! Miben segíthetek?-

Kérdezte csilingelő hangon,a gondolom több ezerszer elmondott szokásos mondatot.

-Mi..-

Kezdtem bele Charles felkutatatásába,de akkor egy középkorú alacsony nő állt az előbb említett lány mögé.

-Innen átveszem Veronika-

Mondtam komoran,aztán a szemüvegét feltolva,mogorván nézett kettőnkre.

-Mi Charles Leclercet keressük. Melyik szobában van?-

Kérdeztem nem törődve az ellenszenvességgel.

-Csak családtagok látogathatják.-

Jelentette ki.

-De..én.-

-De maga mi? Honnan tudjam,hogy nem valami őrült rajongó? Nem mehet be hozzá!-

-A végén még kipaterolnak engem-

Rázta a fejét lenézően.

-Van még más is?-

Nézett rám úgy,mintha valami idióta lennék.

-Nincs-

Préseltem ki a fogaim között.

-Remek,akkor menjen-

Kezdett el hesegető mozdulatokkal elküldeni.

Megtörten indultam el kifelé,éreztem,hogy itt a vége,nem tehetek mást,én megpróbáltam.

-Anna,jól vagy?-

Ért mellém Luca.

-Kurvára nem!-

Ordítottam rá,mire a könnyeim patakokban kezdtek folyni. A szőke lány kérdés nélkül magához vont és hagyta,hogy kisírjam magam. Beültünk a sötét szürke McLarenben és a szálloda felé hajtottunk. Az út csendben telt.

Kiss-Bajnai Luca

Mikor felértünk a lifttel a szobákhoz,Anna nem hagyta,hogy vele maradjak,hiába kértem,így a Landoval közös szobánkba léptem be egyedül. A kulcskártyat ledobtam a tükör előtti fa komódra,a cipőmet pedig hanyagul rúgtam le a lábaimról. Nem tudtam hogyan segíthetnék a barátnőmön. Látszik rajta,hogy menthetetlenül beleszerett a fiúba,s be sem juthat hozzá. Ami viszont még aggasztóbb volt,hogy semmi hírt nem kaptunk Charles állapotáról. Én is aggódom érte. El sem tudom képzelni,hogy akkor Anna mennyire félhet. Be kell juttatnom a Leclerc fiúhoz,hogy tisztázzanak mindent,s hogy Anna vele lehessen,megnyugodjon. A kis bőr fotelbe telepedtem le,felhúzott lábakkal,majd eszembe jutott,hogy miként oldom meg a helyzetet. Lando Norrissal vagyok együtt,aki bizony nem arról híres,hogy egy könnyen feladná,ha az egyik legjobb barátjáról van szó. Ő addig nem nyugszik,míg be nem mehet Leclerchez. Elvitetem vele Annát.

-Szia édes! Merre vagytok? Van valami hír Charlesról?-

Szólt bele a kagylóba egy csengés után Lando.

-Szia,vissza jöttünk a hotelba... Annát nem engedték be.-

Szakadt ki belőlem egy sóhaj.

-Ó basszus.. Nagyon csalódott?-