Je t'aime

9.fejezet

𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂

Kisímulva nyitogattam a szemhéjjamat,egy ķellemetlen,s kaotikus nap után. De most új nap,felejtsük el a tegnapot. Szinte rögtön a mellettem fekvő férfira tévedtek az íriszeim. Nem bírtam betelni a látványával.A takarót valamikor az éjjel folyamán lerúgta magárol,a párnát pedig úgy szorongatta a feje alatt,mintha a legféltettebb kincse lenne. A szája résnyire nyitva volt,s úgy szuszogott ott hason fekve,mint egy kis baba. Iszonyat mennyiségű hálával töltött el,ha rá pillantottam. Hogy lehet az,hogy feltétel nélkül szeret?

Úgy határoztam,hogy ma átveszem a séfi szerepet Pierretől,s elkészítem a reggelinket. A megérzéseim jók voltak,mivel senki nem ébredt fel még rajtam kívül. A hajamat egy szoros konytba fogtam,a selyem pizsamámra,pedig egy rózsás kötényt vettem fel.
Elővettem anyukám féltve őrzött receptes könyvét,majd a gofri címnél megálltak az ujjaim a lapozásban. Bekevertem a tésztát,majd már sütöttem is a szívecske alakú,rácsos süteményt. Nem sokkal később a portugál lány jelent meg ragyogó szemeivel,s együttes erővel,megterítettünk a teraszon. Végső sorban még kivittünk pár doboz gyümölcslevet,aztán már csak a gofrik voltak hátra.Miután Francescaval végeztünk,a többiek is elkezdtek lefelé száguldani. Elsőként a mclarenes fiú szaladt barátnőjét kézen fogva a megterített asztal felé. Aztán a francia is megjelent álmos ábrázattal.

-Aaaa,a kedvencem-

Dörzsölgette meg szemeit,majd megsimogatta a buksimat,aztán persze Kikat kezdte szeretgetni.

Charles is előjött a földszinti szobából. Egy ideig csak vigyorogva nézett,majd megindult felém. Az arcán még látni lehetett a párna nyomait,haja pedig össze-vissza állt.

-Nem mondtad,hogy ilyen dögös vagy kötényben-

Lépett hozzám.

- Bocs,elfelejettem-

Került az én arcomra is egy vigyor.

-Porcukros a hajad-

Kezdte kisöprögetni az édes port a konytomból,amit már Pierre tönkre tett.

-Köszi-

-Várj,itt is van egy kicsi-

Azzal óvatosan megpaskolta a fenekem,egy perverz mosollyal.

-Aha,persze. Köszönöm a precíz munkát-

Majd már indultam volna reggelizni,de vissza rántott

-Azt hitted ennyivel megúszod?-

Süllyesztette bele szemeit az enyémekbe,majd hideg gyűrűs kezét,a fülem mögé tette,és lágy reggeli csókkal köszöntött,amelyet viszonoztam is.

Kiérve,már mindenki nagyon benne volt az evésben. Lando éppen egy nagyon értelmes beszélgetést,vagyis veszekedést folytatott Lucával,Pierre pedig az éppen bekapott falatot félrenyelve röhögött és fuldoklott. Kika egyszerűen csak rázta a fejét,de közben ő is a röhögő görcs határán táncolt.

-Nem hagytad,hogy átterüljek a te oldaladra,és alig volt helyem-

Magyarázta Lando Lucának.

-Bocsánat,hogy nem akartam,hogy arra ébredjek,rajtam fekszel,és ne hazudj,így is átfeküdtél. Nekem össze kellett húznom magam,hogy ne essek le.-

-Igaz,neked kellett volna rajtam-

Töprengett a perverz gondolatokban Norris.

-Te hülye vagy-

Nevett a lány.

-Én felajánlottam a kis kifli-nagy kiflizést,mert nagy lelkű vagyok,de te vagy túl szorosan öleltél,vagy érthetetlen okokból,a kis kifli akartál lenni,amivel az volt a probléma,hogy miután elaudtál,ütögetni kezdtél.-