𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂
2 óra alatt végig andalogtuk a térképen Charles általt kijelölt összes helyszínt.A fiú mindegyik műemléknél készített pár képet a különböző média oldalakra,az utolsónál pedig pár privát képet is lőtt.Pár percig állt a telefonnal a kezében,majd így szólt:
-Csinálunk egy képet? Hiszen még is csak veled teljes a mai nap-
Mondta mosolyogva.
Oda sétáltam a Leclerc fiúhoz,aki a vállamnál fogva magához húzott,nekem döntötte a fejét,megnyomta a kör alakú ikont,smár el is készült a kép.Nagy zavaromban végül én is csináltam egy képet,mert hát még is csak egy Ferrari pilótával sétálgattam,majd Charles mutogatásaiból és hadoválásából kikövetkeztettem hol hagyta a kocsiját,és elindultunk egy erdei ösvényen,hogy lerövidítsük az utat.
-Nem akarok beleszólni...-
Kezdte a fiú.
-De nem fogunk eltévedni?-
-Te csak nyugodj meg és szedd a lábad!-
Válaszoltam mosolyogva.
-Én nem vagyok balfék.-
Vontam meg a vállam rejtett mosollyal.
-Hééé...Nem is vagyok bal...-
Majd ebben a pillanatban Charles szisszegve emelte fel e kezét.
-Bassza meg-
Húzta össze a szemeit.
-Miért csípnek ekkorát a kis dögök?-
Rázogatta egyfolytában a lilás pirosas,egyre nagyobbra dagadó karját.
-Mutasd csak-
Kértem el a kezét,melyet ő szívesen az enyémbe helyezett,hogy alaposabban szemügyre vehessem.
-Óvatosan,a végén még a kórházban kötök ki!-
Szólt rám a fiú.
-Mindent megteszek annak érdekében,hogy ne kelljen megtapasztalnod milyen egy magyar kórház-
Bólintottam felfogva a fontos feladatot.
-Olyan rosszak?-
Kérdezte felhúzva a szemöldökét.
-Ne akard megtudni-
Kuncogtam fel egy sóhajjal.
-Ellégé csúnya,de közel lakom,szóval be kéne jönnöd egy kalciumért,meg teszek rá ecetet és rózsavizet-
Gondolkoztam hangosan.
A fiú egy bólintással nyugtázta a dolgot,és folytattuk az utunkat.Negyed óra múlva ki értünk egy út menti völgybe,ahol a pilóta fekete Ferrariját pillantottam meg.
-Na,végre!-
Húzta le az ablakot egy kék Alpha Tauris pólóban ülő fiú,aki történetesen,a mellettem lépkedő fiú legjobb barátja,Pierre Gasly volt.
-Ő kicsodaaaa?-
Kérdezte a napszemüvegét lejjebb csúsztatva ,jó sok szemöldök mozdulattal együtt.
-Anna. Mikor elkezdtem dühöngeni emiatt a szar miatt-
Mutatott a zsebére.
-Akkor az ő házuk előtt álltam.De olyan kurva sokáig,hogy még ő is észre vette,ki jött segíteni,és végül megkértem,hogy jöjjön velem,mert,kedves lány-
YOU ARE READING
Je t'aime
FanfictionOtt állt ő,akit pár éve még csak a telefonom képernyőjén láthattam,most pedig éppen házunk előtt álldogál hétköznapi ruhában,és válogatott francia káromkodásokkal forgolódik össze vissza.... De valahogy sosem a hír neve volt számomra a legfontosabb...