Taekook

7. Rész

Szóval odaértem Suga házához, és csak annyit láttam, hogy be van törve a földszinten az ablak. Gyorsan bementem rajta, de Suga nem volt sehol. Aztán észrevettem, hogy ott fekszik a földön csupa véresen. Megnéztem, hogy él-e még, de nem. Basszus...... De ha Suga meghalt, akkor holnap nem mehet el a parkba Jiminnel. Pedig nagyon szereti. Csak nem meri kimutatni. De most már nem is tudja..... Könnyek szöktek a szemembe, és elindultam vissza Taehyunghoz. Amíg odaértem, lenyugodtam, és becsöngettem.
-Taehyung! Nyisd ki! Nagy vaj van! Óriási!
-Jóvanna, megyek már!- egy fél perc múlva kinyitotta az ajtót. - Mi van ember mi történt?!
-Azonnal gyertek utánam. JIMIN! GYERE TE IS! - ordítottam be a házba
-Oké.... De miért?
-Mert.... Na, majd megtudjátok, ha ida értünk! Nagyon gyorsan menjünk! Mindketten a kocsiba! - aztán itt elgondolkoztam egy kicsit. -Légyszives... - tettem hozzá
-Ohh! Így már mindjárt más! - mondta Tae gúnyosan. Aha igen. Mindjárt más. Csak nem tudják hova megyünk.
Oda értünk Suga házához.
-Mi ez a hely? - kérdezte Taehyung
-Ez... Suga háza.... - motyogta neki Jimin
-Chimchim... Ez be van törve... Menjünk be! - mondta ilyedt hangon neki Tae. Na, ettől félek, mit szólnak majd. De nem én csináltam...
-JUNGKOKK! EZT TE CSINÁLTAD?! - esett nekem Jimin
-Nem. - mondtam neki nyugodt hangon. De elkezdett sírni.
-Miérth velemh törthénik ilyhenh? Tae.... Miérth???????
-Nem tudom Chim. Baszki.... Ugye nem halt meg, Jungkook? -nézett rám könnyes szemekkel Taehyung.
-De...... Sajnos meghalt - itt már én is sírtam - Jimin..... Csakhogy tudd... Ő téged mindennél jobban szeretett... Nem tudom ki vagy mi ölte meg....
Nem tudtam befejezni, ugynais Jimin elővett a zsebéből egy ciánt?!!!
-Jimin!!!!! Hülye vagy??!!!!!! Az cián!!!! Nehogy bevedd! Segítek neked csak ne öld meg magad! Emlékszel? Te húztál ki a halálból!!! Monst nekem kell neked segíteni! - mondta neki Taehyung kétségbeesve. De már késő volt.... Jimin bevette a ciánt - JIMIN!!! NEEEEEEE!!!!!! - itt már konkrét zokogott Tae. Ki akart venni Jimin másik zsebéből egy ciánt. De nem engedtem neki.
-Taehyung! Nem! - és elhúztam Jimin mellől - túl éled! Nem hagyom hogy meghalj! Segítek, érted? - öleltem meg
-De.... Ezt nem fogom kibírni Jungkook. És ne ölelgess!
-De ki fogod. Mondom, hogy segítek. Megteszek mindent csak ne öld meg magad! Ja, és mist azért is ölelni foglak, mert most csak rám számíthatsz.
-Jó, ebbe van valami. De ugye tudod, hogy ettől még utállak ugyan úgy?
Nnnyaaaaa TaeTae.... Hogy beszélsz a leendő pasidddal? Hmm? Ezt majd még megbánod. Na jó, nem csak vicceltem. Mindenesetre ez most nagyon megviselte.
-De... Kinek fogok én mesélni? Ki fogja nekem szeretni Yoongit? Ki fogja őt pótolni? - sírt bele a vállamba
-Tae... Nézd a jó oldalát... Legalább fent szeretik egymást - na, itt már én is sírógörcsöt kaptam - Nem megyünk suliba egy darabig, jó?
-Oké. Figyelj. Most nekem szükségem van valakire. Úgyhogy te hozzám érhetsz házon belül is. De csak te. Mert most... Jó lenne.
-Tudom. Menjünk.
-Nem! Mi lesz velük?
-Nem tudom. Hívom a rendőröket, Taehyung.
-Mindegy hogy hívsz... Fáradt vagyok. Meg szomjas is. Van valami erős?
-Nem! Nincs! Felejtsd el! - mondtam neki szigorúan.
Hazaértünk én lefürödtem, aztán utánam ment Tae is. Aztán megkérte, hogy aludjak vele. Természetesen igent mondtam. Ő már rég aludt. Tudkm, hogy neki mennyire fáj. Csak rám számíthat. Meg én is csak rá. Nem hagyom, hogy bántsa magát, ahhoz túl szeretem. Most csak egy dologra tudok figyelni. Vagyis nem is dologra, hanem személyre,akit szeretek és felvidít. Ő az én TaeTaem. És ő most itt van velem.

Taehyung szemszög

Éjfél van, tudom hogy Jungkook még nem alszik, ezért megvártam, hogy elaludjon. Kioskntam a szobából egyenesen apa dokgozószobájába a zongorához. Mivel egy csomó mindent el tudok játszani, most úgy döntöttem, a hangulatomnak megfelelőt fogom vákasztani. Eljátszottam egy párat, és hajnali 3 volt, amikor visszamentem aludni. Odabújtam Jungkookhoz, és valamire rájöttem. Szeretnék vele több lenni akár egy kicsit is, mint barátok. Mert igaza van. Nem ölhetem meg magam. Én se hagyom, hogy ő megölje magát, mert fontos nekem nagyon.
Kb olyan 6 körül felébredtem.
-Jó reggelt Kook!
-Jó reggelt! Hol voltál?
-Apa dolgozószobájában
-Ja, értem. Ohhh...... - sütötte le szemeit - bocsánat.
-Miért? Nem csináltál semmit!
-De. Nem voltam ott!
-És? Nem baj az! Kicsit egyedül is akartam lenni!
-Oki! Egyébként apád hívott tegnap, hogy jön ahogy tud...
-Ó... Mikor?
-5 percet mondott. Szeritnem ő csöndet.
-Iii, de jooooooo! - azzal rohantam is az ajtóhoz. Kinyitottam, és apa nyakába ugrottam - szia apaaaaa!! Hiányoztál!
-Nekem is nagyon. Hallottam... Nekem is baromi nehéz elhinni.... Úgy gondoltam, felvidítalak!
-Mivel?
-Van az a lakás, ami tetszett neked. Ott a belvárosban van. - nekem pedig felcsillant a szemem - megvettem neked!
-Mi? Tényleg? Úristen! Köszönöm! De nem akarok nélküled élni!
-Apád helyett apád - mutatott Jungkookra
-Ohhh... Vihetem a szintetizátort?
-Hogyne! - én meg mégszorosabban öleltem magamhoz.
-De miért akarod, hogy ő is jöjjön velem?
-Mert ő jobban tud kezelni téged. Egymásra számíthattom csak. - aztán halkan hozzátette - szeretitek egymást.-nekem meg akkorát dobbant a szívem, hogy azt szeritnem a szomszéd utca is hallotta. De muszáj megcáfolnom.
-Mi?! Apa! Ilyenről szó sincs! Ő csma egy jó barát!
Ja, jó! - tette fel védekezően a kezét-de neked ő több ugye?
-Sajnos....
-Értem. Hát, sok szerencsét!
-Hova mész?
-Vissza. Így is majdnem elküldtek a jó büdös..... Na igen oda. Ja, itt a kulcs! Szia, Taehyung! Szeretlek!
-Én is téged, apa!
Visszamentem a házba, és beleugrottam Kook nyakába
-Kook! Lakásunk van!
-Hallottam! - mondta ugyna olyan boldogan, mint én.
-Akkor pakoljunk össze, és menjünk.
Kb egy óra alatt össze pakoltuk a szükséges cucokat. Nem volt sok de tényleg. Elfértünk a csomagtartóba is. Beültünk a kocsiba, és 3 perc alatt oda is értünk. Felmentünk, kinyitottam az ajtót. Nem volt üres szerencsére, hiszen albérlet, és fura módon bent hagytak mindent. Az viszont gond, hogy csak egy személyes az ágy.
-Megoldjuk. - mondta Jungkook - rám fekszel! - húzta széles nosolyra a száját
-Na, azt próbáld meg! Nem!
-Elmegyek boltba. Jössz?
-Nem, megleszek. Ki pakolok.
-Ok. Szia!
-Szia.
Kipakoltam gyorsan, és kerestem egy éles kést. Beleszúrtam a lábamba. Nem fájt, Jiminért és Yoongiért tettem. De vérzett eléggé. De aztán észre vettem egy kevelet Kook cuccai között. Ez volt ráírva:

Kedves...!
Nem tudom, hogy te hogyan érzel, de én téged nagyon szeretlek! Nem tudom leírni, annyira. Bár ezt sose fogod megtalálni, meg úgyis tökmindegy, mert nem rólam álmodozol tuti, hanem egy szép, okos lányról. Nekem te nagyon fontos vagy! Nevet nem írok rá. Csak ha válaszolsz erre, akkor majd egy idő után elárulom a nevemet. De ahhoz nagyon sok idő kell. Legalább egy két év. Ha akarsz rá válaszolni, akkor írj egy leveket, és rakd az A12-es szekrénybe!

Szeretettel!......
2023.06.04.