Taekook

16

Másnap ahogy megbeszéltük Tae apjával, nem keltettük fel még Taehyungot, mivel előbb telefonálnunk kell ide-oda, hogy minden kész van-e. Mert ha valami nem stimmel, akkor az óriási probléma lesz, mert mindent a szép maga sorrendjében intéztünk el.

Azt is megbeszéltük, hogy Tae apukája majd itt hagy minket, miután minden a helyén lesz. Tehát körülbelül este kilenckor érünk haza, és arra már nem kellene itt lennie.

Úgyhogy, kezdődjön a nap legelső, és legnehezebb része... Felkelteni a szerelmem.

-Taeee -simítottam óvatosan a hajába, mert volt már olyan, hogy elcsapta a kezem alvás közben-kelj fel légyszi, megyünk

-Hova? -nyöszörögte még félálomban

-Csak gyere, meglepi. De ígérem, hogy tetszeni fog. És el kéne menned fürdeni is, mert tegnap nem voltál. Ja, és ezekre van kevesebb mint fél órád.

-Fél óra? -pattant fel az ágyból, és azonnal a fürdő felé vette az irányt. Egyébként óvatosan megjegyzem, majdnem lefejelt közben. De mindegy

-De ne ingbe öltözz fel! Azt semmiképp se! -kiabáltam neki kintről

-Akkor mikor mentek?

-Attól függ, mikor végez. Előtte pakolok némi kaját, mert ugye sokat fogunk utazni.

-Igazad van. Azt lehet megcsinálom én, te hívj egy taxit addig.

-Oké, máris.

Miután elmondtam a sofőrnek érthetően, hogy pontosan mikorra, és hova jöjjön, letettem a telefont, és megláttam Taehyungot, aki még a haját is megmosta idő közben

-Na, látod. Megy ez neked akár negyed óra alatt is. -borzoltam össze a tökéletesen beállított haját

-De neeeeee! Most... Utállak! -konyította le a száját

-Tae, mondtam neked, hogy ne csinálj magadon semmit, mert nem olyan helyre megyünk, ahol ez éppen számítana... Sőt, szerintem a farmert is húzd át melegítőre.

-Ja, oké. -vonta meg a vállát, és vissza ment átöltözni

-De siess!

-Jólvanna! -lépett ki öt perc múlva a szobánkból egy szürke melegítőben, és egy piros pólóban -így jó vagyok?

-Tökéletes. Na, gyere.

-És enni mikor fogok?

-Majd ha oda értünk. Addig nem. Sajnálom, taxiban ülünk, és itt nem lehet -néztem rá bűnbánóan, amit szerencsére megértett

-Jó. -húzta el a kezét mérgesen, vagyis ő annak gondolta, hogy mérges, valójában nagyon aranyosan festett így.

-Ugye tudod hogy nagyon cuki vagy mérgesen? -húztam tovább az ágyat mosolyogva

-Kiszállok ám!

-Jó jó, értem. -tettem fel a kezem védekezően, és oda is értünk a kijelölt helyre.

-Itt már lehet enni. -mutattam a busz felé, ahol több ember is volt, majd kiszálltunk a taxiból, ami nyilván előre ki volt fizetve, így semmit nem kellett vacakolnunk. Aztán én kivettem a táskámat, és elindultunk a busz felé

-Hova megyünk ezzel?

-Majd meglátod, de ígérem, hogy tetszeni fog. -mosolyogtam rá bíztatóan, és láthatólag megnyugodott

-De nem szeretem hosszú távon a buszt...

-Hát, sajnálom, most valahogy ki kell bírnod ezt a két órát...

-De én nem tudom...

-Tudom, de meg van beszélve a sofőrrel, hogy legalább háromszor meg kell állnia egy tíz percre.

-Akkor jó. -bújt bele a vállamba aranyosan, mert oda értünk. Direkt hátul foglaltam ülést csak nekünk, mert nem szeretném a kapcsolatunkat más orrára kötni. Nem azért, mert nem vállalom fel, hanem mert senkinek nincs kedve szerintem két fiút nézni két órán keresztül, úgy hogy tíz percenként vagy ölelkeznek, vagy csókolóznak. És tudom hogy Taehyung sem szereti, ha nézik őt.

Lassan felszálltunk a buszra, Tae nyilván ablak mellé ült, én pedig mellé, mellettünk pedig a táska foglalt helyet. Ő talán nem fog zavarni.

-De Guk, mond el hova megyünk. -kérlelt Tae szinte már könyörögve

-Nem mondhatom el, az út felénél úgyis meglátod. Addig ehetsz.

-Oké. -nyúlt sürgősen a táska felé, és pakolta ki belőle a rántotthúsos szendvicset és kezdte el jóízűen enni.

Igazából az út háromnegyedénél már rég aludt Tae, így nem láthatta a csodálatos tengert sem. Majd látni fogja. Elég sok alkalma lesz még rá...

-TaeTae itt vagyunk. -simogattam meg buksiját, mire nyammogva és lassan felkelt

-Hol? -egyem meg...

-Megérkeztünk.

-De hova? -nyöszörögte fáradtan

-Menj ki és meglátod! -nevettem fel aranyosságán, mire végre kinézett az ablakon

-Te elhoztál a tengerhez? -kérdezte nagyokat pislogva. Azt hiszem, meghatódott.

-El ám. Na, gyere. -tettem el a szemetet vissza a táskámba, és Taet előre engedve szálltunk le a buszról. Igazából itt bármit csinálhatunk, nincs megszabva, mit, akárhova mehetünk, végülis ez csak egy sima busz volt. Mintha Győrből Budapestre mennétek el egy járattal.

-De Gukie nem kellett volna... -bújt hozzám szorosan

-Tudom, neked soha semmi nem kell... De ezt muszáj volt, mert ma szép lesz a naplemente.

-Úristen de szeretlek. -kezdett el könnyezni egy kicsit, én pedig nevetve letöröltem a szemhéja alatt lévő folyadékot

-Én is téged. Na, gyere, mert soha nem végzünk.

Ma még jön egy rész😉
és boldog Valentin napot mindenkinek!