Taekook

18

Taehyung szemszög

Jungkook nagyon hirtelen tűnt el... Azóta amióta Valentin nap volt, eltelt két hét. És egyszer csak nem találtam magam mellett. Kurvára megijedtem, viszont nem sokkal később észre vettem a telefonomon egy üzenetet...

Szia, Tae. Jungkook egyik legjobb barátja vagyok, Namjoon. Neki most egy rövid időre el kell mennie, de VISSZA MEGY HOZZÁD! Ezt soha ne felejtsd el, csak téged szeret, és bárki bármit mond, vagy mutat, ne hidd el, jó? Köszönöm. Egy két nap és otthon lesz.

Fura. Azóta a nap óta eltelt három hét. Nagyon hiányzik, és mindig felvetem magamban a kérdést, hogy mi van ha baja esett? Vagy csak már nem szeret... Dehát Namjoon írta... Hogy vissza jön. Bár, ez a remény egyre jobban kezd elhalni bennem, még nem is írt, nem hívott, és le is tiltott mindenhol.

Az a minimális önbecsülésem már rég elveszett, és a magam iránti eddigi szeretetem teljesen eltűnt. Namjoontól is kérdeztem már hogy hol van Kook, de nem tud róla semmit. És ez zavar, sőt nem is ez a legnagyobb gond, hanem hogy fáj is. Nagyon fáj, mert egyre jobban kezd elhalni bennem a remény, hogy valaha visszajön esetleg. Azóta amióta Kook nincs suliba, rengetegen tőlem kérdeznek mindent, de amikor elmondtam nekik, hogy én se tudok semmit, kiröhögtek, hogy ha a barátja vagyok, legalább tudnom kéne róla valamit. Minden egyes nap megkapom ezeket, hogy még neki se kellettem... Hogy még írni se képes, vagy felhívni. Végülis, igazuk van. Ha fontos lennék, írna, nem?

Aztán eszembe jutott valami... Jungkook ebben az évben már tizenkilenc éves... A francba. Azt ne mond, hogy ilyen hamar be kellett vonulnia...

Végülis, logikus magyarázatként szolgálna mindenre is. Viszont ha tényleg így van, akkor én nekem hiányozni fog nagyon.

Már most érzem hogy szétszakadok belülről, viszont nem tudok semmit tenni. Hát most ez ellen mit? Ez természetes. Viszont a szerelmemről van szó, egyértelmű hogy aggódok érte. És hiányzik. Tehát ha annyi idő után esetleg vissza jön, és emlékezni fog rám... Nem tudom hogy egyáltalán el fog-e felejteni. Mert szerintem biztos.

Csakhát ugye egy probléma van. Hogy Namjoonnal és Jinnel egyre többet találkozok, és nagyon úgy tűnik, mintha titkolnának előlem valamit Kookról. Jin egyébként Nam barátja, és NAGYON aranyosak együtt. Bár néha kicsit rosszul esik hogy egymást ölelik, vagy hozzá érnek egymáshoz... Viszont nagyon gondoskodóan viselkednek. Akármi bajom van, valahogy tudják hogy hogy nevettessenek meg. Jin a hülye favicceivel, és a nevetésével, Namjoon... Na, őt teljesen megértem, A KONYHÁBAN nagyon imádunk mindketten lenni. Sőt, nem csak imádunk, hanem egyszerűen Jin valamijen úton módon megtanított spagettit főzni, DE ÚGY, hogy SEMMIT nem törtem össze első próbálkozásnál sem. És ez nagy szó. Viszont Namjoon... ő egy másik eset. Könyvet lehetne írni róla: „Namjoon és a szerencsétlenségei” (amúgy akartok egy olyat?😂)

Tehát, igen. Szóval ő egy másik dolog. Igaz nagyon okos, viszont olyan ügyetlen mindenhol... Hogy azt se lehet rábízni, hogy takarítson ki. Sőt, még a szemetet se lehet kivitetni vele, mert tuti hogy eltépi valahogy a zacskót.

Idő közben egy nagyon kicsit elfeledkeztem Kookról is. De aztán mindig haza mentem, és nem aludt mellettem. Nem volt ott. És ez zavart. Nem volt ott, hogy a karjaiba zárjon.

Aztán egy idő után bevallották nekem, hogy tényleg be kellett vonulnia, és azért tiltott le, mert ugye melegeket nem engednek be a hadseregbe. Valamennyire megnyugodtam, hogy tudom hogy hol van. Viszont hiányzik... És ez kezd zavarni. Még a Namjin páros se tudja pótolni ezt a hiányt, sőt apa sem.

Egyre jobban szoktam sírni, tudom nagyon lányos dolog, de utálom hogy hiányzik.

Három év múlva

Várok. Csak várok. És nem tudom, mit csináljak, mert én is már rég bevonultam, sőt el is végeztem a dolgomat. Aztán bárhol kerestem Kookot, nem találtam sehol. És ez egyre jobban felemészt. Mi van ha baja esett? Vagy csak egyszerűen rám unt? A bizonytalanság a legrosszabb dolog. Ne tudd meg, milyen.

Csak egy dologra tudok gondolni: mikor jön vissza?