Taekook

15

Meglepően gyorsan elment a nap úgy, hogy egész végig Jungkookkal voltam, bár ez természetes. Most én itthon vagyok, ő meg elment valahova, amit nem mondott el nekem, hogy hova. Őszintén kicsit zavar, hogy azt se tudom, hol van, nem az hogy nem mondta el, hova, hanem nem tudom, hogy jól van-e.

Még valami olyasmit is mondott, hogy senkinek ne nyissam ki az ajtót, még olyanoknak se, akiket ismerek. Bár, apát megkérdeztem, arra azt mondta, hogy csak őt. meg nyilván Jungkookot.

Mivel ma jön haza az én szeretett, egyetlen szülőm. És most van fél hét, tehát még egy óra. És uuugy várom már.... Gukiet is hívtam már, viszont nem veszi fel a telefont, ami kezd egyre jobban aggasztani.

Gyorsan csináltam egy vacsorát, és a tévé elé leülve ettem meg a tejszínes csirkémet. Mit ne mondjak finom volt, főleg úgy, hogy ma nem is ettem főtt kaját. Észre sem vettem, de úgy elment az idő, hogy csöngettek. Megfogadva Jungkook tanácsát először kinéztem a kukucskálón, és mindkettőjüket egy helyen láttam. Úgyhogy kinyitottam az ajtót, és ők be is jöttek rajta.

-Hát szia, fiam. -ölelt meg szorosan apa

-Hogy hogy itthon vagy egyébként?

-Megszöktem. -forgatta meg a szemét, én pedig elnevettem magam -vége van, és megnyertem. -mutatta fel a díjat a kezében, én pedig büszkén néztem rá. NA Ő AZ ÉN APÁM!

-Gratulálok. Bár, mi más is lehetne a kezedben, amikor hazaérsz? -vigyorogtam rá -Jungkook?

-Igen Tae?

-Egyébként hol voltál?

-Majd holnap megtudod. Akkor lesz Valentin nap. -mosolygott rám édesen

-Jó, csak tudod nagyon aggódtam érted, mert írtam is meg hívtalak...

-Bocsánat, lemerült útközben a telefonom. -ölelt magához bűnbánóan, én pedig nevetve vissza öleltem.

Aztán beljebb tessékeltem őket a lakásba, és adtam nekik is a csirkéből, amire ők is azt mondták, hogy finom. NA, NEM VAGYOK EGY SZAKÁCS? Ja, nem mert ez kész kaja volt és meg kellett csak melegíteni. Jajj, ha én itt a konyhába főzni kezdenék... Felégetném a házat is szerintem. Na nem baj.

Apával mindig is nagyon jól kijöttünk, sőt azzal sincsen semmi baja, hogy együtt vagyok Kookkal, aminek őszintén örülök, mivel amúgy is tudom, hogy elfogad ígyis úgyis. Most is rengeteget tudtunk beszélni, amihez egy idő után már Jungkook is csatlakozott, és így teljes volt a kör.

Észre sem vettük, hogy nagyon elment az idő, mivel már éjfél volt.

-Nem kéne aludni menni? -dőltem rá Kook vállára

-De, lehet... -szólalt meg apa némi gondolkodás után -végülis, kihagyhatjátok holnap a sulit, leigazolom nektek.

-De akkor is fáradt vagyok. -nyöszörögtem félig csukott szemmel

-Akkor menj aludni. -kezdte el simogatni a hajam Jungkook, én pedig tényleg majdnem elaludtam -azért a szobáig elviszlek, ha nem gond.

-De el tudok menni egyedül is. -keltem fel lassan a helyemről, viszont ennek az lett a vége, hogy megbotlottam a szőnyeg szélében, és majdnem elestem

-Látom. -mondta apa mosolyogva. Most már csak három lépésre volt a szoba, és szerencsére el is találtam oda, és szó szerint rádőltem a (már francia) ágyra, és az egyik párnámat ölelve nyomott el az álom.

Jungkook szemszög

Taehyung apja nagyon kedves, és nagyon sok mindenről tudunk beszélni vele. De leginkább Taehyungról kérdezett, amit valamennyire meg tudok érteni, hisz mégis csak a fiáról van szó.

-És... Tud már főzni? -kérdezte meg, mire muszáj volt össze ráncolnom a szemem, majd elnevetnem magam

-Ő? Hát... Egyszer oda égetett egy zacskós levest. És próbált nekem segíteni, de az lett a vége, hogy elvágta az ujját -temettem az arcomba a kezem, hogy ne lássa a folyamatos vigyorgásom

-Nyugodtan nevess rajta, én is azt szoktam. Mármint nem azon, hogy elvágja az ujját, hanem hogy milyen szerencsétlen a konyhában. -mondta teljesen őszintén, mire tényleg elnevettem magam. Remélem Taehyung elég mélyen alszik, és nem ébred fel rám, mert láttam hogy szegény nagyon fáradt már -min gondolkodsz?

-Hogy nem ébredt-e fel...

-Az jó kérdés. Fogalmam sincs. Nincs kedved inni valamit?

-Nem, most éppen nincs.

-Az jó, mert nekem van, és fogok is.

-Nincs alkohol nálunk. -néztem rá értetlenül

-Nem is kell, hogy legyen. Még a végén kiderülne, hogy a fiam alkoholista... Van a táskámban. Hoztam.

-Aha, értem. Nem fogom hagyni neki, hogy annyit igyon, amennyit akar, ebben biztos lehet

-Nyugodtan tegezz. Nem vagyok öreg.

-Oké. -aztán elővette a táskájából a borát, és kiöntötte egy pohárba a mai adagját, és csak néztem, ahogy egyre több pohár csúszik le a torkán -szerintem elég lesz.

-Ahj, pedig már kezdtem jól érezni magam. De igazad van. -tette el magától az üveget, én pedig elmentem egy pohár vízért a konyhába, hogy ne legyen még véletlenül se másnapos holnap -kösz. Szerintem menj el te is aludni, elég késő van már.

-Jólvan. Akkor tényleg nem kell holnap mennünk?

-Komolyan mondom, olyan vagy mint a fiam... Rossz hatással van rád... -mosolyodott el, innen tudtam, hogy nem kell komolyan vennem őt -de nem kell. Na, mars aludni.

-Jó, értem. Jó éjt. -intettem még egyet a szoba ajtajából, és óvatosan benyitottam, ahol Taehyung már mélyen aludt a saját helyén. Miután átöltöztem, gondolkoztam rajta, hogy őt is átöltöztessem-e, de úgy voltam vele, hogy lehet felébredne. Ami ha megtörténik, megöl. Úgyhogy elvetettem az ötletet, és inkább befeküdtem mellé, majd szorosan magamhoz húzva aludtam én is el végre.