Taekook

Eredeti verzió 3

Taehyung szemszög

Suli után oda is mentem Hobihoz, aki mellett Jungkook is ott volt.

-Szia Hobi. -köszöntem neki vidáman, majd Jungkook felé fordultam -ez mit keres itt? -kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Hát, képzeld veletek megyek. -vigyorgott rám mint egy idióta.

-Na nem. -szükítettem össze a szemeimet.

-Akkor megyünk? -kérdezte még mindig vigyorogva. Jó érzés, ha te nyersz mi?

-Felőlem. Gyere Tae. -szólított Hobi a becenevemen, Jungkook pedig szinte villámokat szórt felé. De nem érdekelt.

Lassan de nehezen elindultunk, és sajnos vagy nem sajnos Jungkook is jött velünk. Paraszt.

Mikor haza értünk, vagyis hozzám, Hobi tovább ment, de ő csak állt mint a cövek.

-Hobi hova megy? -vontam fel a szemöldököm -és te miért vagy itt? -böktem meg a mellkasát.

-Ja, gondoltam vele úgyis jól kijöttök majd.  Megkértem hogy hívassa el magát szó szerint. Aztán helyette jöttem én remélem nem baj. -nézett rám kiskutya szemekkel. Kiröhögtem. Semmi mást nem csináltam csak nevettem.

-Te hülye vagy.

-Ha már itt tartunk... Esik az eső én meg innen nyolc kilométerre lakom, és nem akarok megázni.

-Ah faszom gyere be.

-Mit mondtál kicsit Tae? Maximum az enyém.

-Próbáld csak meg. -nyitottam ki az ajtót, ami után bementünk a házba.

Jungkook feltűnően mindent megbámult, ami egy idő után kezdett zavaró lenni, főleg amikor YEONTANRA nézett rá megvetéssel.

-Hogy nézel a kutyámra rá? -vettem elő legmélyebb és legilyesztőbb hangomat, mire össze rezzent..

-Ehehe. -vigyorgott rám, de én csak még idegesebb lettem

-Hogy mertél úgy nézni Yeontanra, ha? -kezdtem el közeledni felé -az oké hogy mindent feltűnően megbámulsz. De hogy a kutyámra úgy nézel rá mint egy kupac... Szemétre!! Azt nem tűröm el! És ha még egyszer akár az egyik szemedet is ráemeled! Kirúglak az esőbe, és nem engedlek vissza. Érthető?!

-A... Azt hiszem igen. -nézett maga elé döbbenten -te tényleg így véded... Az egyetlen élőlényt itt a házban?

-Igen, képzeld. Mert hát anyám nincs apám meg híres zongorista, és versenyen van a világ másik felén, és hónapokig ott lesz, tehát. Igen, nincs kivel lakjak, úgyhogy vettem egy édes kicsi pomeránit. Ugye Tanie? -kezdtem el menni felé tök kedvesen, mire ő vakkantott egyet -ugye kiskutyám? -kérdeztem tőle játékosan, ő pedig majd kicsattant a boldogságtól, bár nem tudta, minek örülök.

-Hihetetlen hogy egy kutyával úgy bánsz mintha a szerelmed lenne. -mormolta a nem létező bajsza alá Jungkook.

-Mert az is. Most nézd meg. -vettem fel az ölembe, és elé mutattam -hogy nem lehet egy ilyen szőrmókot szeretni? Simogasd meg. -adtam óvatosan át kezébe, mert hát nem akartam hogy leessen szegénykém. Jungkookot végig szagolta mindenhol, ami egyébként nem jellemző rá. Senkit nem szagolt végig, még Jimint se. Max oda ment hozzá azt egyet rászaglászott, de Jungkookot lassan és precízen MINDENHOL elkezdte bökdösnib és szagolgatni az orrával -Yeontan... Khm. Ne szagolgasd már ennyire szegényt nézd meg. Fél tőled. -szóltam rá de ő akkor is folytatta -sajnálom. Nem jellemző rá. -vettem el tőle, és raktam le a földre, de akkor meg a lábával kezdett el játszani -Yeontan! -szóltam rá kicsit hangosabban, de oda bújt Jungkook lábához -hihetetlen vagy. Én aki már lassan 5 éve nevel nem fogadsz szót, soha nem bújtál oda hozzám. Ellenben Jungkook! Aki megjegyzem öt perce van itt, úgy bújsz hozzá, mintha ő lenne a gazdád. Engem nem is szeretsz? -konyítottam le a számat, mire nem tudta hirtelen, mi van. De azért oda jött hozzám, és elkezdett körbe körbe futkorászni a lábam körül, hátha jobb kedvre derít. Aranyos.

-Aranyos. -mondta ki az utolsó gondolatomat Jungkook.

-Az előbb még úgy néztél rá mintha ufo lenne... -mormogtam magam elé.

-Amúgy emlékszel még a házira? Elhoztam neked! -annyira éreztem. Úgy tudtam.

-Nem csinálom meg neked! Főleg nem helyetted!

-Biztos? -hajolt közel az arcomhoz.

-Biztos! Csináltasd meg Hobival, ha annyira jóba vagy vele!

-Senki nem tudott eddig olyan jól verset elemezni mint te -nyomta neki az orrát az enyémnek. És nyilván megint... Basszus ez nem fal volt én most ráestem kurvára a saját ágyamra Jungkook meg rám -tetszik a helyzet TaeTae neked nem? -mosolygott rám kacéran

-Nem nagyon nem, úgyhogy leszállni rólam.

-Te akartad. -és megfordította a helyzetet, most ő volt alattam. Á, egy kicsit sem volt zavarba ejtő, de a világért sem mutattam ki. Én elmentem volna onnan, ha nem húzott volna vissza és ölelt volna meg. Huuuu...

-Tudod szükségem van rád Taehyung. Ha te nem lennél már másik iskolába mentem volna.

-És ezt hogy fogjam fel? Azt is leszarnám, ha a világ másik felén lennél.

-De kedves ma valaki.

-Tudom.

Ezután végre elengedett. Én meg elsétáltam az író asztalomhoz, bekapcsoltam a gépem, és elindítottam Spotifyon egy lejátszási listám, miközben csatlakoztattam hozzá a fülhallgatómat.

Jungkook meg... OLVASOTT?! Na jó bármit kinéztem volna belőle csak ezt nem.

Egy idő után elaludtam. Annyit tudtam, hogy apa nem lesz 8 hétig itthon, ami miatt nem veszi észre, ha itt van Jungkook.

Reggel azt vettem észre, hogy az ágyamban vagyok. Hogy kerültem ide? Próbáltam megmozdulni, de hátulról valami megakadályozott ebben. És akkor jöttem rá, hogy egy alvó nyúl karjai között aludtam.

Várjunk.. Minek neveztem én az előbb? De basszus miért esik olyan nagyon jól az ölelése? De attól még utálom. Ugye?...

És bakker szombat van. Tehát nincs suli. Kiszálltam Kook öleléséből, és nagy nehezen felöltöztem. Ő még bőven aludt. Az a baj, hogy túl aranyos. Mert nem bunkó most. És ha nem bunkó akkor aranyos. Mindegy.

Lementem a konyhába valami reggelit csinálni. Aztán lejött Jungkook.

-Jó reggelt. Mikor keltél? -kérdezte tőlem fáradtan a szemét dörzsölve.

-Előtted két órával. Hánykor feküdtél le?

-Éjjel háromkor.

-Mit csináltál te addig?

-Nyugi semmit rosszat, csak megcsókoltalak.

-Mi?! Te idióta! Hogy merted?!

-Hát... Aludtál.

-Akkor is! Nincs jogod! Hazamennék? Vagy netán itt akarsz maradni addig amíg apám nincs itthon? -neneneneee  rossz volt felvetni az ötletet.

-Nem rossz ötlet.

-Ne merészeld! Most azonnal haza mész!

-Hova? Az árvaházba? -kérdezte gúnyosan, de azonnal befogta a száját, nekem meg elkerekedtek a szemeim.

-T-te..

-Igen Taehyung én árva vagyok képzeld, és ezt Yoongin kívül senki nem tudja. -vonta meg a vállát.

-Sajnálom. Nem tudtam. Akkor.. esetleg szeretnél maradni?

-Jó lenne végre valahol úgy élni, hogy a hétköznapi dolgokat csinálom, és nincs megszabva, mennyit ehetek. -suttogta maga elé halkan, én meg azonnal elkezdtem sajnálni.

-Jó, de... Akkor nem érhetsz hozzám. Kérlek. Ezt az egy dolgot kérem tőled semmi mást. Ha ezt betartod, itt maradhatsz arra a 8 hétre is akár.