Taekook

22

-Hát... -kezdett bele a mesélésbe Kook -nagyon régen, az iskolában sokan kitagadtak, mivel kicsit ducibb voltam, mint mások, a sok gyógyszertől, amit kaptam. Volt egy autóbalesetünk anyáékkal... Ott halt meg anya is, teljesen magamba zuhantam, csak szedtem a gyógyszereket, mert kellett. Aztán felszedtem pár plusz kilót, és mindenki elkezdett csesztetni, a hirtelen hízásom és a bezárkózottságom miatt. Aztán egyszer csak bezárak egy iskola szekrényébe... Nem tudom hány napig voltam ott, csak arra emlékszem, hogy egyszer elájultam, és... Kórházban ébredtem fel. Utána úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább, le kell fogynom, tehát eljártam edző terembe, és sikerült. Utána... Iskolát váltottam, jöttél te, és fényt hoztál az életembe, akkor is ha ez a három év elválasztott minket...

Nem érdekelt semmi. Csak az, hogy végre Jungkookkal legyek. Halálosan szerelmes vagyok belé.

-Kook ezt eddig miért nem mondtad? -néztem rá boci szemekkel

-Nem akartam hogy aggódj értem...

-De szeretlek, úgyhogy aggódok érted mindig. -néztem rá csillogó szemekkel, ő pedig szorosan megölelt.

-Én is Tae. Örökké...

~10 évvel később~

Amióta engem úgy hívnak, hogy Jeon Taehyung, azóta megváltozott az életem, teljesen jó irányba. Kookkal ugyan úgy imádjuk egymást szó szerint, még akkor is, ha neki van egy cége, a Jeon's company. Ez egy divatcég, igazából elég híres lett nagyon rövid idő alatt. Lefogadom, hogy csak azért, mert ilyen helyes a főnök... Azaz, Kook. Sokszor jár külföldre utazni, céges ügyekben, de ilyenkor én is mindig vele megyek, mert nem bínák ki egy hónapot nélküle. Nagyon sok helyen jártunk már, mindegyiket szerettem, mert ott volt Kook is. Szinte a világ minden táján jártunk már, igazából ez is egy élet célom volt, utazás azzal az emberrel, akit a legjobban szeretek.

Most is itt ülünk a naplementét nézve, én a vállára hajtom a fejem, ő pedig átöleli a derekamat. Ez a pozíció volt mindig is az a póz, amikor azt mutattuk, hogy nem kell beszélni, csak élvezni egymás közelségét. Ilyenkor mindig sikerült. Óvatosan ránéztem, egyenesen bele a szemébe kérdőn, ő pedig tudta, mit akarok, ezért sóhajtva felém hajtotta a fejét, én pedig vigyorogva kezdtem el játszani a hajával. Tudom, hogy soha nem vallaná be, de imádja ha piszkálom a haját, főleg azt, ha simogatom, úgyhogy azt is megtettem neki egy idő után, ő pedig szó szerint dorombolva hajtotta le a fejét az ölembe, és hagyta, hogy azt csináljak a hajával, amit akarok. Igen. Én is imádom a haját piszkálni, ezt nem csak ő szereti. Megnyugtat, ha bele túrhatok a selymes hajába, és megcsillan benne a hold fénye, miközben olyan lágyan és nyugtatóan néz rám, hogy majdnem elsírom magam. Egyáltalán lehet ennyire szeretni valakit? Kook hirtelen lerántott maga mellé a fűbe, és mivel van sátorunk, így simán oda tudtunk menni aludni. Tehát, miután begurultunk a sátroba (tényleg így volt), kényelmesen (egyáltalán nem) elhelyezkedtünk, én félig rajta feküdtem, de tudom, hogy nem zavarja, és tudom, hogy szereti, ha átölelhet engem alvás közben úgy, mint egy plüssmacit.

Rájöttem arra, mi az a szerelem fogalma, és ez az érzés soha nem fog elmúlni.

~még 50 évvel később🥲~

Miután Kook eltávozott tőlem, szomorú voltam, viszont nyugdíjas is. Halványan mosolyogva ültem a padon, és néztem a focizó fiatalokat, és a traccsoló lányokat, amint kebeszélik az éppen előttük elsétáló híres Idolt. Igen, eléggé megváltozott a világ. Aztán egyszer csak két kart éreztem magam körül.

-Szia szerelmem. -mondta Kook, én pedig felnéztem rá -most már örökké együtt lehetünk. Örökké, érted? -tartotta felém a kisujját, én pedig könnyezve bele akasztottam a sajátomat, ő pedig mosolyogva megcsókolt.

Innen már végképp semmi nem választ minket el egymástól.

Ennek a könyvnek is vége😞

Sajnálom, tényleg nagyon nincs ötletem egyik könyvemhez sem🥲🥺viszont, mivel eléggé közeledtünk az 50 részhez, ezért úgy gondoltam, azt még megugrom, de nem volt több ötletem, Tae és Kook boldogok, már ott fent is a mennyben, és ahogy írtam semmi nem választhatja el már őket egymástól.

Viszont... ÚRISTEN NAGYON NAGYON NAGGGGYON KÖSZÖNÖM A KÖZEL 5.7K OLVASOTTSÁGOT😭😭😭 még mindig nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, de ahjjjj annyira hihetetlen hogy az nem igaz😭 most néztem rá csak a számra újra, és ott volt az, hogy meghaltam😭miért csináljátok ezt velem?🥹ez valami ilyen Wattpados trükk, hogyha írsz egy könyvet, és sokan elolvassák, akkor amiatt olyan boldog leszel hogy szívrohamot kapsz?🥲

Nem, egyébként tényleg nagyon nagyon köszönök mindent nektek, főleg neked volleyballmylifee, nagyon sokat köszönhetek neked, azt sem tudom hogy háláljam meg🥺 (egyébként... Majd nézzetek meg az ő könyvét is, szuper, és nagyon vicces, és imádom, és nagyon sokat nevettem rajta)

Byee😊💜