Taekook

Eredeti verzió 4

Jungkook szemszög

Amikor kimondta, hogy nem érhetnek hozzá, az egy világot tört bennem össze. Végre elérnem, valamilyen úton módon hogy esetleg CSAK barátok lennénk aztán TALÁN esetleg egy kicsit több. De neeem. Á, hogyan is lenne ekkora szerencsém? Sehogy.

Az a baj hogy ő nem az az ember aki nem kinézetre néz meg másokat, hanem belsőre. És én ezt értékelem benne. Igen, én sem vagyok egy szívtelen dög, bármilyen hihetetlen is, csak baromi nehezen nyílok meg másoknak.

Nem tudom miért szóltam el magam, hogy árva vagyok. Talán megbízok benne? Kizárt. Még nem. Ahhoz rengeteg idő kellene.

Talán meg kéne próbálnom kedves lenni vele? Nem tudom hogy viszonyulna hozzá.

-Jó. De nekem is van egy feltételem. Lehetne az hogy ez csak házon belül érvényes? Nyugi nem akarlak letapizni sehol csak-

-Hagyd már abba. -sóhajtott egy nagyot, aztán elkezdett gondolkodni hogy mennyire érne ez meg neki -jó legyen -adta meg magát.

El akarom majd valahová vinni. Csak fogalmam sincs miket szeret. Akarom tudni, mi teszi boldoggá, mi az ami miatt úgy örül, mint még semminek.

Szeretném tudni mi a kedvenc kajája, mi a kedvenc színe, miket szeret... Mindet. És ez nálam nagyon fura. Mert soha senki iránt nem éreztem még ilyet, mint érte. Soha senkit nem akartam elvinni sehova. Senkinél nem éreztem azt a késztetést, hogy amikor esetleg szomorú lenne, megölelném, és megnyugtatnám.

Azt akarom hogy szeressen engem, hogy velem élje le az életét, hogy hozzám kötődjön. Most hogy találkoztam vele, nem tudnák mást elképzelni magam mellé, csak őt. Vele akarok élni a végzetemig, vele akarok egy aranyos gyereket felnevelni, én akarok neki lenni mindenben az első...

-Min gondolkodsz? -ábrándított ki kettőnk jövőjéből pont a legjobbkor... Kösz.

-Semmin. Amúgy nem ma jön Jimin?

-Honnan tudod? -nézett rám össze szűkített szemekkel

-Hát mivel Jimin nem ül tőlem messzebb mint egy pad... Így hallok ezt azt.

-Aha értem. Amúgy de ma jön ilyen 2-3 között. De miért?

-Csak gondoltam nem akarod elmondani neki hogy én konkrétan ide könyörögtem magam hozzád 8 hétre..

-Már miért ne tudhatná meg?

-Mindegy. -azzal fogtam magam és kimentem az ajtón.

Taehyung szemszög

Jungkookkal nem is foglalkozva álltam neki ebédet is főzni, de mégis csak ő járt a fejemben.

Hogy miért ment el. Hogy megbántottam-e valamivel. Mit csinál. Vissza jön-e... Viszont nekem Jungkook olyan mint egy felhő. Ha eltűnik szebb lesz a napom.

Gyorsan megebédeltem és leültem telefonozni. Úgy elment az időm hogy azt vettem észre, hogy 2:49 van és én Jungkook... Várj én Jungkook Instagram profilját nézegetem?! Miért?!

Miközben ezen gondolkoztam csöngettek. Fura. Jimin mindig pontosan jön, nem előbb és nem később...

-Engedj be! -kiabálta kintről Jungkook -kérlek!

Szemöldökömet össze ráncolva mentem oda az ajtóhoz, és nyitottam ki. De hát ..

-Jungkook mi történt veled?! -néztem végig véres testén

-Majd elmondom csak kérlek engedj be mert megtalálnak

-De kik? -álltam el az ajtóból hogy be tudjon menni

-Az árvák felügyelői. Ők csinálták. Mindig ez van akármikor nem megyek vissza a suliból megkínoznak.

-Dehát ez... Ez szörnyű. Gyere lekezellek.

-Nem kell majd... Majd meggyógyul.

-Ne szórakozz már Jungkook ezek baromi mély sebek. -nevettem fel hihetetlenül, és néztem rá kezére, ahonnan még mindig folyt a vér

-Akkor sem kell.

-De kérlek.

-Nem Taehyung! Nem! -kiabált rám -inkább vissza megyek oda! Csak ne kezeld le őket!

Pislogás nélkül meredtem rá, hiszen ez szíven ütött. Aztán már csak annyit vettem észre, hogy újra kiment és már a ház előtt várták öten, és elráncigálták. Végig, az utcán mintha valami bűnözőt aláznának meg mindenki elől, neki meg hagynia kell.

-Pedig én csak segíteni akartam. -suttogtam magam elé

-Kinek akartál te segíteni? -kérdezte Jimin az ajtóból -és miért van az ajtó nyitva?

-Ja mi? Szia. Bocsánat. Ohm... Jungkook itt volt. Segítséget kért matekban. És egy idő után elment. Csak úgy. Semmi szó nélkül.

-Na jó. Mi ez az egész? -ült le a fotelba én meg becsuktam az ajtót

-Mondom hogy segítséget kért matekban.

-Ahhaaa... Tudom milyen az, amikor hazudsz! Na, kivele!

-Jó! Mire vagy kíváncsi? Ide költözik hozzám 8 hétre amíg apám nem lesz itthon! És igen megengedtem neki! Azt nem mondom el miért! És képzeld el, Jeon kibaszott Jungkook álmomban megcsókolt mert egy paraszt! És semmi szó nélkül lelépett!

-Mi? Hogy? Miért? Össze jöttetek?

-Nem fúj!

-Szóval csak ennyi vagyok. -szólalt meg hirtelen mögöttem Jungkook -egy nagy fúj. Értem. Nem kell ám sajnálatból velem lenned. Nyugodtan mond el neki, hol is élek igazából. Nem bánt. Úgyis tudja már a fél város. Láttak oda bemenni. Ne legyél velem kényszerből.

-De nem kényszerből vagyok veled...

-De, te pontosan azért vagy velem, mert sajnálsz. Pontosan azért engedted meg hogy itt lakjak hogy ne kelljen vissza mennem az árvák közé 8 hétig! -az első könnycseppem kezdett legurulni az arcomról, de csak folytatta -pontosan tudom hogy undorodsz tőlem, mert akkor álmodban megtettem! Pontosan tudom, hogy neked semmit sem jelentett, de nekem az volt az első! Te vagy az első olyan ember akivel nem azért vagyok, mert vagy egy fogadás volt vagy mert jól néz ki! Mert igen, bevallom kurvára megkedveltelek! Egy ilyen ember volt még az életemben, de őt is elvették tőlem! A szemem láttára halt meg! Nem tudtam semmit tenni mert lefogtak! De tudod mit? Nem érdekel. Ha neked ez amit most elmondtam nem érdekel. Akkor engem sem. Ha ennyire utálsz tedd meg. -dobott a lábam elé egy pisztolyt, nekem meg szemeim kétszeresére nőttek -mi lesz már? Tedd meg! Mindenkinek jobb lesz így! Nélkülem. Neked meg végképp! -nézett komolyan a szemembe, de én csak oda mentem hozzá és szorosan megöleltem

-Miért nem szóltál? Miért nem mondtad hogy ennyire szarul vagy?

-Úgyse hallgattál volna végig.

-Azt hiszed nem? Azt hiszed nem hallgatnák végig bárkit akinek problémái vannak?

-Nem vagy pszichológus.

-Hú ilyenkor annyira fejbe ütnélek. -mondtam halál komolyan, de ő csak halkan elnevette magát.

-Figyelj most nem azért megyek el mert annyira akarok hanem mert el kell mennem Yoongi házához mert tegnap megbeszéltük.

-Oké. -engedtem el ő pedig még egyet rám mosolygott és elment.

-Magyarázatot. Most! -nézett rám kíváncsian Jimin. Jajj...

Ma még ha tudok hozok egy részt! Addig is vigyázzatok magatokra!