A maffia ölelésében

3.rész

Margaret szemszöge:

Reggel mikor felébredtem egy hatalmas szobában voltam, a falakat sötét színek dominálták és ezzel megegyezően a bútorok is sötétek voltak, a padló pedig fa mintázatú. Az ágyban amiben feküdtem egy fekete takaró borított és magamra nézve egy szintén fekete hálóing, amire nem is emlékszem, hogy került rám. A fejem még mindig fájt, nem éreztem jól magam. Viszont most ez nem igazán érdekelt még mindig nem tudtam hol vagyok, ezért azonnal felpattantam és az ajtóhoz vettem az irányt, ami természetesen zárva volt, következőnek körbenéztem, egy gardróba és egy fürdőbe nyitottam be, volt egy hatalmas erkély is, de az ablak zárva volt. Keresgéltem egy ideig, amíg nem találtam legalább egy dolgot amivel fel tudnám fevíszeni az eltolható erkélyajtót, de amint ez sikerült egy fülsüketítő hang megszólalt, a riasztó volt az. Gyorsan kellett cselekdnem, kinéztem az erkélyen, az felső emeleten lehettem, gondoltam innét úgy is lemászok, nem is lett volna semmi gond, de mikor leugrottam, valaki elkapott. Mikor felpillantottam elkerekedett szemekkel néztem Jasonre és körülöttünk a többi fegyveres alakra. Próbáltam kiszabadulni, de sikertelen volt, akárhogy próbáltam nem sikerült, alig volt energiám, egyszer csak elindult visszafele a házba az embereit pedig visszaküldte a helyükre. Egyre jobban küzdöttem ellene és egyszer csak sikerült kiszabadulnom, futásnak eredtem, ő pedig csak szaladt utánnam, egyszer csak elkapott és leterített a földre:

-Ha még egyszer menekülni próbálsz, nem állok jót magamért!- mondta levegőért kapkodva, majd ismét felkapott csak most a vállára dobott fel is vitt vissza a "börtönömbe".

Leültünk az étkezőasztalhoz és egy tányér palacsintát rakott elém vitaminokkal és gyógyszerekkel.

-Most pedig enni fogsz! Le vagy gyengülve és így nem gyógyulsz meg. Másrészt csalinak kellesz és nem lenne jó, ha nekem itt éhen halnál.- mondta majd leült velem szembe reggelini.

-Nem vagyok éhes!- mondtam és csak néztem az ételt, bár már tényleg éhes voltam nem igazán akartam bámiből is enni amit elém raknak.

-Dehogy is nem, na most pedig álj neki!- mondta fenyegetőbb hangnemmel és erre inkább nem akartam még jobbam felbőszíteni.

Közben bejött valószínüleg az egyik haverja és kezet fogot vele, majd nekem is bemutatkozott:

-Szia, Carlo vagyok!

-Szia, Margaret-majd ő is csatlakozott a reggelihez. Egyből nekiállt kérdezősködni, be nem állt a szája, ami még kellemes is volt tekintettel arra, hogy Jason nem volt valami beszédes. Miután végeztünk Carlo elment, így megint Jasonnel maradtam. Így most én kérdezgettem.

-Meddig akarsz itt tartani? És pontosabbam milyen tartozásról van szó? Pontosabban pedig ki vagy te?- csak úgy ömlöttek belőlem a válaszra váró kérdések.

-Az hogy meddig akarlak itt tartani, azt még nem tudom, attól függ, hogy a haverod mennyire lesz segítőkész. A tartozás egy részét képezik például a fegyverek és a pénz, mivel még igazából nem ismersz, ezért bemutatkoznék valójában úgy, mint az olasz maffia feje Jason Clark. A helyedben pedig szótfogadnék az elkövetkezendő időben.

A reggeli végeztével Jason elment, mert valami fontos hívást kapott, legalább is abból gondolom, hogy fontos, mert idegesnek tűnt és ráncolta a homlokát, miközben olaszul beszélt isten tudja kivel. Engem pedig visszakísértek a szobába. A nap további része nyugodtan ment, nem történt semmi, nem próbáltam megszökni, csak agyaltam rajta.

... pár nappal később...