A maffia ölelésében

6.rész

A parton sétálva én is sok mindent elmondtam Jasonnak. Vele ellentétben nekem nyugodt gyerekkorom volt, aztán ahogy egyre nőttem megismerkedtem a nagyvilággal. Középiskola, új emberek és új barátok, akikkel aznap a buliban voltunk nagyrészében a legfőbb baráti társaságba tartoznak. Majd meséltem Marcoról, hogy ő az egyik legrégebbi barátom, már kicsi gyerekkorom óta ismerem és olyan mint egy bátyus. Aztán egyszer csak hirtelen kérdésként ért:

- És a fiúkkal hogy állsz?- ekkor picit megszeppentem. Tudni kell, hogy az eddigi szerelmi életem, hogy is fogalmazzak, olyan semilyen vagy ha lehet úgy fogalmazni nincs is semilyen szerelmi életem. Ezért egy picit vaciláltam, hogy mit is mondhatnék, aztán csak röviden tömören fogalmaztam.

-Ha arra vagy kíváncsi, hogy van e valakim, akkor.... nincs barátom.- jelentettem ki határozottan. Majd mintha megint egy mosolyt láttam volna, de jól leplezte. Különösebben semilyen érzelmet sem mutatott.

A séta után elmentünk enni valamit, majd mikor hazaértünk egy nem várt helyzet alakult ott már ki. Valakit elfogtak aki a birtokon kémkedett. Jason emberei már próbálták szóra bírni, de sikertelenül. Azt mondta csak velem hajlandó beszélni, ezért levittek hozzá a pincébe.

Jason ideges volt, láttam már idegesnek, de ez sokkal több volt annál, kezdett megijeszteni a viselkedése, a tekintete, igazából per pillanat minden amit Jason tesz és mond félelmetes. A pincében egy megkínzott ember van megkötözve, nem ismerem és még csak nem is ismerős semilyen vonása. Mikor leértem egyből rám pillantott és elkezdte mondani:

-Te vagy Margaret?

-I I igen

-Már égen földön kerestünk, próbálj azonnal megszökni innét, ha bármilyen módod van rá akkor adj magadról jelet, bármilyet...- majd mikor folytatni akarta Jason egy hatalmas pofont adott neki.

-Kussolj! Ő az enyém, ameddig a főnököd nem fizet! Gondolom Marco küldött. Ugye?- a férfi csak hallgatott, erre Jason csak még idegesebb lett.

-Válaszolj!- még mindig nem mondott semmit, erre Jason belevágott az oldalába, mire a férfi hangosan felordított. Féltem, nem akartam, hogy miattam ez történjen egy ártatlan emberrel, ezért odaszaladtam a férfihez és eléálltam, nehogy Jason mégjobban bántsa.

-Margaret mi a francokat csinálsz! Menj el ettől az embertől! Most!- kiabált rám, de én maradtam.

-Jason kérlek, ne csináld ezt.- megsem hallgatott, olyan mintha a szavaim itt már nem érnének semmit. Egyszerűen fogott és ellökött tőle. A pince ajtaja be volt zárva, így se merre sem tudtam volna elmenni, bár nem mintha itt akartam volna hagyni ezt az embert Jasonnal. Segítséget kérni meg honnét tudtam volna, a ház tele volt fegyveres őrökkel se ki, se be nem lehetett menni.

A kínzás tovább folytatódott és a férfi egyre jobban megtört, szép lassan mindent elmondott, hogy Marco küldte, hogy már mindent tudnak ahhoz, hogy megtaláljanak.
...
Egyre több vágás, a padlón már állt a vér. Akaratlanul is elkezdett egyre több könnycsepp legördülni a arcomon, nem bírtam ezt nézni, egyszer csak a földre rogytam, amire Jason egyből odakapta a fejét, de én csak a szenvedő, megkínzott és már a halál szélen álló embert tudtam figyelni. Ekkor Jason megfogott és felvett, ütöttem a mellkasát miközben zokogtam és kiabáltam, hogy engedjen el. Szépen lassan elindultunk felfelé a lépcsőn. A többieknek pedig csak intett egyet a pincére mutatva. Felérve letett a kanapéra, ahonnét én egyből fölpattantam és futásnak eredtem. Egy kis résnyire nyitva volt az elhúzható üvegajtó én pedig azonnal kiszaladtam Jasonnal a nyomomban. Egy erdősebb, bokrosabb részhez befutottam, amit már a távolban megpillantottam és az egyik sűrű bokor tövében elrejtőztem, próbáltam a légzésemet rendbe rakni, hogy egy hangot se adjak ki.

-Margaret gyere elő! Ne akard, hogy rossz vége legyen!- de erre én csak némán ültem. Azon agyaltam, hogy ha a léptek elhalkulnak és úgy vélem tiszta a terep, akkor a házfelé rohanok és az ott látható kocsik közül az egyikbe bepattanok. Így is tettem, bár nem sikerült észrevétlenül kifutnom, de nem értek utol. Mikor a kocsiba beültem azonnal elhajtottam és próbáltam egy főutat keresni. Nem tudtam hol vagyok, de most csak egy valami fontos, minél előbb el kell tűnjek innét.

Igaz kezdtem Jasont megkedvelni és tudtam is mivel foglalkozik, de amikor az ember teljes egészében látja, hogy ez a munka hogy is néz ki, akkor valami borzasztó érzés járja át egész lényemet. Tudtam hogy ezzel jár, tudtam hogy embereket öl, tudtam hogy semmi jót ne várjak, de mégis mikor szemtől szemben állok egy éppen megkínzott férfival és nagyon jól tudom, hogy miattam történt ez az egész, akkor elborzadok. Kezdtem félni Jasontől, ha bármilyen rosszat csinálok én is oda juthatok, mint az a pincében lévő ember. Most kizárólag csak az eszemre szabad hallgatnom.

Köszönöm aki eddig olvassa a történetet. Ha tetszik, akkor pedig azt egy csillaggal tudjátok felém jeletni. Kommenteket is örömmel fogadom😊❤️