A maffia ölelésében

10.rész

Jason szemszöge:

Féltem Margaretet, azt akarom, hogy biztonságban legyen és azzal, hogy odajött Carloval és látta a többi maffia őt, az én kincsemet, azzal veszélybe sodorta magát és engem is. De nem tudok haragudni rá. A tárgyalás végeztével elindultunk haza, de út közben nem beszélgettünk. Fáradtak voltunk mind a ketten. Egy pár perc múlva Maggie elaludt és fejét a vállamra hajtotta, a haja az arcába omlott, én pedig egy finom mozdulattal a füle mögé türtem. Hazaérve még mindig aludt, ezért óvatosan kiemelem az autóból elindulok a ház felé, de mikor beérünk ismeretlen alakokkal van teli az egész nappali. Maggiet egyből felkeltem és lábra állítom, majd a hátam mögé tolom. Egyszercsak egy ismerős alak bukkan fel.

Margaret szemszöge:

-Azonnal engedd el Margaretet vagy esküszöm kinyírlak!- ordít Marco és fegyvert fog, de Jason mielőtt szólhatna előbújok a háta mögül, majd megtalálom én is a hangom:

-Marco ne csináld! Nehogy bántani merd!- erre viszont elkerekedik a szeme.

-Maggie mi a faszt gondolsz! Elrabolt! Te meg még véded!- ordítja, amire összerezzenek. Sosem láttam még ilyennek. Majd Jason is megszólal.

-Higgadj le egy kicsit! Ne feledd kivel beszélsz!- út közben megérkeztek Jason emberei és a feszültség egyre nagyobb lett.

-Maggie gyere ide azonnal! Ne feledd, hogy ez a fasz elrabolt téged!-  de én meg sem mozdulok. Őszintén szólva félek odamenni, félek, hogyha elmozdulok Jason mellől, akkor megöli.

-Figyelj Marco! Maggie dönti el, hol akar lenni! Tudom, hogy elraboltam, de megváltoztak a dolgok, megszerettem! Ha most úgy dönt, hogy el szeretne menni, akkor elengedem, ha pedig maradni szeretne, akkor tárt karokkal fogadom. Ez csak is az ő döntése! A tartozásodat pedig nem felejtettem el, de nem Maggie fog megfizetni érte!- Marco idegesen ráncolja a homlokát, arcán látszik a feszültség és pár pillanat múlva a fegyvere elsül, de nem Jasont éri, hanem engem. Eléálltam.

Oldalamat szorítom, de mindenem átázik a vértől. Felnézek Marcora, aki lesápadva áll, de hamar elindul felém. Szédülök és egyre gyengébbnek érzem magam, a lábaim feladják a szolgálatot, de Jason megfog és lassan letesz a földre. Mögöttem ül és próbálja szorítani a sebet.

-Hívjatok azonnal orvost!- Marco gyorsan előveszi telefonját és egyből tárcsázza. Hallom, hogy kicseng, de utánna már csak feketeség.

Jason szemszöge:

Az orvos hamar kiért és miután a vérzést elállította, felvitette a szobába, minket pedig kint hagyott. Marco és én nem szóltunk semmi egymáshoz, de mikor az ajtó lassan kinyílt, mind a ketten odakaptuk a fejünket.

-Ugye rendbe jön?- kérdezte Marco kétségbeesetten.

-Biztos vagyok benne, hogy rendben lesz. Maggie erős lány.- mondtam, miközben az orvos válaszára vártunk. Kezemet Marco vállára tettem, aki egyből rámnézett és tekintetén bűntudatot és fájdalmat láttam.

Orvos: - Rengeteg vért vesztett és nagyon figyelni kell rá, de az életveszélyen túl van. Pár napig ágyban kell maradnia és valaki mindig legyen vele.

Mind a ketten bólintottunk és sűrű köszönetnyílvánítással elbúcsúztunk tőle.

Maggihez bemenve a szívem összeszorult. Nem volt magánál, csak feküdt oly ártatlanul. Az én egyetlen kincsem meg akart védeni. Bárcsak tudnék tenni valamit érte, hogy most azonnal jobban legyen, de mivel az orvos mondta, hogy idő és sok pihenés kell, ezért ezt tökéletesen szeretném neki biztosítani. Odalépek az ágyhoz és leülök Maggie mellé, majd ismét egy kósza tincsez tűrök el a füle mögé és nyomok a homlokára egy apró csókot. Marco közben minden lépésemet figyeli, de a legkevésbé sem érdekel. Felállok és elindulok kifelé, de az ajtóban mégis megállok, megvárom Marcot is. Valahogy mégsem akarom Maggievel itt hagyni.

Marco szemszöge:

Nem hiszem el, hogy ez történt. Nem akartam Maggiet bántani, csak elvinni ennek az embernek a közeléből, de rosszul sült el. Maggie Jason elé állt a golyó pedig az oldalába fúródott. Eszméletlen bűntudat emészt. Senkinél sem szoktam ilyet érezni, de ő mintha a kishúgom lenne. Meg akartam védeni. Odalépek hozzá és letérdelek az ágy mellé fejemet pedig a kezére hajtom. Halkan odasúgom:

-Nagyon sajnálom Maggie, nem akartam.- mondom elhaló hangon, majd felállok és kimegyünk Jasonnal. Nehezemre esett otthagyni, legszívesebben végig mellette maradtam volna.

...

Lementünk a nappaliba és beszélgetésbe elegyedtünk. Mindent amit tudtunk megbeszéltük. A tartozásomat felé, amit mihamarabb kiegyenlítek, nem akarok több feszültséget Jason és köztem, legfőképpen Maggie miatt. Továbbá azt ist megvitattuk, hogy bejöhetek a birtokra, de csak két ember kíséretében, hogy megtudjam látodatni Maggiet.

Sziasztok!
Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész. Ha igen akkor egy csillaggal tudjátok felém jelezni.🥰