A maffia ölelésében

4.rész

Jason szemszöge:

Egy csapat ki akarta rabolni az elmúlt héten az egyik raktárunkat, szerencsére időben megakadályoztuk, de a tetteseknek így is meg kell fizetni. Nem szórakozhatnak csak úgy, következmények nélkül. Ott helyben nem tudtunk mindenkit elkapni, ezért aki már fogságban volt kifaggatuk. Elmondták merre találjuk az egész bandát és hogy mikor vannak ott, ezt mi kihasználva alapos tervezés után úgy döntöttünk körbevesszük a házat, mégtöbb embert hivattunk és mivel több napra kellett mennünk, ezért Margaretet is vittük magunkal, igaz ő erről semmit sem tudott, csak azt hogy pár napra máshová kell mennünk.
...
A rajtaütés éjszakáján:

Margaret szemszöge:

Fogalmam sincs mit keresünk itt, de most inkább szótfogadok, mert már pár napja nagyon feszült a hangulat és nem én akarok a végén célpont lenni. Este fele Jason beültetett engem és még két emberét egy terepjáróba és ő is szintén velünk tartott. Próbáltam menet közben finoman kérdezősködni, de nem kaptam semmire sem válszt, így hát az út nagyrészét csendben töltöttük.
..
Mikor odaérttünk már több fekete autó parkolt és rengeteg fegyveres ember állt készem. Nem tudtam mi fog történni, de hatalmas félelem lett úrrá rajtam, amit nem igazán tudtam leplezni. Egyszer csak mindenhol lövések hangja, Jason is elment az embereivel egy hatalmas birtokra, de kettő ittmaradt velem. Egy fél óra múlva néma csend, sehol senki, ami ahogy telik az idő egyre furcsább. Kiszálltam a kocsiból, mondván friss levegőre van szükségem. A mondhatni két "testőröm" is szintén kiszált, de hagytak egy kis teret nekem, nem jöttek olyan közel, ami egy kicsit jól esett az után, hogy állandóan éreztem magamon, hogy figyelnek. Hamarosan Carlo és Jason is feltűnt a távolban, ahogy közelebb értek láttam csak, hogy tiszta véres a ruhájuk, de nem ők véreztek, ez valaki másé. Jason egyből rám vezette a tekintetét, látta rajtam, hogy elfehéredtem a vér látványától és hogy nem érzem jól maga, ekkor odaszólt az őröknek, akik rám vigyáztak:

-Miért száltatok ki a kocsiból?

-Főnök, egy kis friss levegőre vágyott a kisasszony!- Jason erre csak bólintott egyet és tekintetét visszavezette rám, de én még mindig csak a vért bámultam. Nem tudtam ki vagy kik halhattak meg, de minden estre megrázott a látvány és a hallottak, az a sok lövés. Akaratlanul is egy két könycsepp folyt le az arcomon. Jason erre azonnal levette zakóját, majd elhajította és magához húzott. Megölelt. Furcsa érzés volt nem tudtam hirtelen mit gondoljak, de mindenesetre jól esett, ezért átkaroltam és fejemet a mellkasának döntöttem, majd a fülembe súgta:

-Nincs semmi baj, nyugodj meg.- a hangja gyengéd volt, közben a fejemet simogatta, ami nagyon megnyugtató volt. Pár perc múlva beültünk a kocsiba és visszamentünk az ottani szálláshelyre. Már késő este volt, így letusoltam és utánna hamar elnyomott az álom.
...
Menekülök, futok valami elől, ami a sötétből követ, de sehogy sem tudom lerázni, mindig egy újabb és újabb kanyar után felbukkan és mindig csak közelebb jön, közben a nevemen szólít. A mellkasom szorít, szaporán veszem a levegőt és pánikba esek. Mikor egyszercsak valami meleg ölelő érzés kerít hatalmába, egy nyugodt férfi hang szólít meg
-Margaret ébredj- ráz meg óvatosan.

Hirtelen felriadok és észreveszem nem vagyok egyedül. Jasonnel nézek farkasszemet, aki aggódva pillant le rám én pedig semmit sem mondva csak odabújok hozzá, amit ő viszonoz és átkarolja a derekam. Egy kis idő múlva sikerül visszaaludnom, az este további részét pedig nyugodtan töltöttem és Jason egész végig mellettem maradt.