A maffia ölelésében

15.rész

Jason szemszöge:

Margaretet megint elvitték, de szerencsére számoltunk rá, hogy ez a semmirekellő nem fogja állni a szavát. A táskákba nyomkövetőt helyeztünk és miután elhajtottak, Marcoval és Carloval egyből a kocsi felé vettük az irányt. Az embereink egy része elintézi a többi munkát, a többiek pedig velünk jönnek. A szívem összeszorul bármikor Maggiere gondolok és ez az érzés egyre csak erősebb. Amikor kiszedték az autóból és megláttam a foltokat, sebeket az én kincsem bőrén legszívesebben ott helyben kinyírtam volna Giuseppét, de ha megteszem már mind halottak lennénk. Ezekkel és hasonló gondolatokkal egybekötve haladunk és egy jó húsz perc után végre megérkezünk. Megálltak, mi pedig a közelben leparkolunk.

Egy erdő közepén vagyunk mindent eltakarnak a fák és a bokrok, remekül el lehet itt bújni. A kocsit pár perc sétányira hagytuk Giuseppe birtokától, ezért óvatosan felfegyverkezett rajtaütést tervezünk, amiben az is a segítségünkre van, hogy rettenetesen sötét van. Már minden készen áll és el is indulunk.

Margaret szemszöge:

Haza fele már csak Jasonre tudtam gondolni, remélem nem esett semmi baja. Feszült, ideges és meggyötört vagyok, elegem van ebből az egészből. Gondolataimból Giuseppe ébresztett fel. Már megint itt vagyunk, ugyan az a forgatókönyv újra meg újra.

-Most pedig gyere utánnam!- mondta, de én egy pillanatra sem gondolkoztam azon, hogy innét bármikor is megmozduljak. -Attól függetlenül, hogy azt mondtam nem öllek meg, nem jelenti azt, hogy nincs büntetés, ha nem fogadsz szót!- de erre sem mozdulok, már nem érdekel mi lesz velem. Ekkor pedig behajol a kocsi ajtaján és kiemel, majd a vállára dob. Olyan rövid szoknyát kaptam. Örülök, hogy nem villant ki mindenem.

A ház felé indul, de nem tesz le mikor beérünk, hanem egyből az emeletre indul.

-AZONNAL TEGYÉL LE!- próbálok kiszabadulni, ütni kezdem, de mintha csak egy fal lenne. Pár lépcsőfok és már az emeleten is vagyunk, majd a hálószoba felé veszi az irányt, beérve megfordul és bezárja az ajtót, majd az ágyra dob. Ahogy leérkezem az ágyra olyan lendülettel pattanok fel és menekülőre fogom. Mint egy macska egér játék. Én vagyok az egér aki próbál iszonyatosan szerencsétlenül menekülni, ő pedig aki csak elkapni szeretne. Ahogy közeledik én úgy hátrálok és mikor próbál pár lépéssel közelebb kerülni úgy futok át a szoba másik felére. Egy darabig ezt tudtam játszani, de sarokba szorított és mikor futni próbáltam elkapott. Visszadobott az ágyra, de itt már egy pillanatra sem hagyott időt és felém magasodott. Erős mély lélegzetvételekkel mért végig, én pedig aprón kapkodtam a levegőt.

-Ezt igazán kihagyhattad volna.- mosolyodik el, ami, hogy őszinte legyek a legmeglepőbb dolog, amit ebben a házban eddig láttam, azt hittem ideges lesz.

-Már megvan minden, amit szerettél volna, szóval ideje elengedned!- közlöm vele határozottam, amire hangosan felkacag. Erre a reakcióra pedig végképp nem számítottam. Nagyot pislogva figyelem a fölettem támaszkodó férfit, aki látszólagosan remekül szórakozik rajtam. Ami egyszerre idegesít, megnyugtat és megrémít. Miért? Nem mondtam semmi vicceset, azt értem, hogy szánalmas ez az egész, hogy aki éppen fogva tart azzal határozottan közlöm, már ezregyére, hogy engedjen el, de akkor is.

- Ez jó volt. Szeretnél még mondani valamit?- néz a szemembe és kérdő pillantásokat vet, én pedig teljes sokban. Mikor már nyitnám a számat, hogy mégiscsak valamit kéne mondanom... hirtelen a szája az enyémre tapad és vadul csókolni kezd. Már éppen próbálnám eltolni magamtól, mikor is elkapja a csuklóimat és a fejem mellé szorítja azokat, aztán finoman áttér a nyakamra.

-Kérlek ne...- mondom, mire visszapillant rám és pár könnycsepp akaratlanul is legördül az arcomon.

-Ne aggódj. Nem teszek olyat, amit ne élveznél.- törli le a könycseppeket és mikor már folytatná, újra könyörögni kezdek.

-Ne csináld Giuseppe, kérlek.- de nem érdekelte folytatja és egyre lejjebb vándorol. Próbálok kiszabadulni, mocorgok össze vissza, de csak annyit értem el, hogy kikötözte a kezeimet az övével és folytatja a felfedező útját. Az apró miniruhát leszedte rólam és kezeit a mellkasomra vezette. Lassan elkezdte csókolgatni a melltartón keresztül a mellemet, amire halk sóhajok hagyták el a számat. Felpillant rám és elmosolyodik, majd megszólal.

-Mondtam, hogy élvezni fogod.- erre pedig megrázom a fejem.

-Tényleg?! Pedig az előbb mintha mást hallottam volna.- ez a kijelentése után pedig visszavándorol a mellemre és már nem csak a melltarón keresztül csókol meg.

Köszönöm aki eddig olvassa a történetet. Igyekszem hozni a következőt.❤️