A maffia ölelésében

46.rész

Jason szemszöge:

-Mond Carlo!- fúlyom ki hosszan a levegőt és várok mígnem megszólal.

-Most beszéltem az egyik új ügyfelünkkel, jövő héten el kéne utaznunk, mert szeretne személyesen találkozni. Érdekes fickó meg kell hagyni, nagyon ragaszkodott ehhez, pedig mondtam neki, hogy még meg kell beszélnünk, de nem akart engedni ebből, szóval utazunk.- hadarja és tudom, hogy még nem fogja egy darabig befogni.

-Hogy érted, hogy érdekes?- veszek ismét egy mély levegőt és Margaretre nézek, aki még mindig ott van meredező férfiasságomnál, de látszólagosan jól szórakozik. Ismeri Carlot és azt is tudja, hogy mennyit tud beszélni, szóval különösebben nem zavarja.

-Nem is tudom, olyan....hogy is mondjam... furcsa, hogy ennyire találkozót akar, de egy régi partnerünk ajánlotta. Említette, hogy meglehetősen érdekes egy ember és hogy eddig mindig betartott mindent ami az adott üzletével kapcsolatos volt, szóval ezért fogadtam el. De nem gondoltam volna, hogy ennyire más természet.- még nem láttam és nem is tudok semmilyen más fontos dolgot erről az emberről, mivel tényleg teljesen ismeretlen és Carlo foglalkozott az elmúlt időben az újabb lehetséges üzletfelekkel. De jelenleg most ez nem tud érdekelni, mikor is félbeszakított valamit.

-Figyelj! Küldj át mindent, ami eddig megvan róla, aztán majd megnézem!- mondom és már le is tenném, de folytatja.

-Rendben és azzal az emberrel mi legyen, akit a bárból hozattál el?

-Tegyétek külön szobába, semmiképp se legyen a másikkal együtt.- próbálok Stefanora utalni, mert nem szeretném hogy az én egyetlenem aggódjon

-Oké és akkor....- folytatná, de közbeszólok.

-Minden mást majd megbeszélünk, de most dolgom van!

-Miféle...?!- és kinyomom, majd felemelem a tekintetem és ismét mély levegőt veszek, majd Margaretre nézek.

-Mit szeretett volna? Mi érdekes? Kinek kell külön szoba?- kérdi, de nem akarom most ezzel terhelni.

-Semmi ami életbevágóan fontos lenne.- de vár, addig vár amíg meg nem mondom és nem segít az egészben az sem, hogy finoman az ölembe ült.

-Tudni szeretném!- bújik hozzám és még mindig olyan gyengéd, ahogyan egyre közelebb simul a mellkasomhoz.

-Csak egy új partner, meg egy útban lévő személy. Nem kell aggódnod, semmi ami a szokásosnál bármivel is másabb lenne.- elmosolyodom, majd csupasz hátát kezdem simogatni, amibe beleborzong és ismét útnak indulnak az ő kezei is.

-Attól még féltelek, szóval légy óvatos!- monjda, majd lágy csókot nyom az ajkamra.

-Rendben, ígérem vigyázok, de most valami fontosabbnál tartottunk.- tekintetem végig vándorol rajta és nézem ahogyan a kezei egyre lejjebb és lejjebb csúsznak, majd a férfiasságomon ismét mozogni kezdenek. Annyira leírhatlan érzés, felszabadít és egyben teljesen lenyugtat, miközben minden apró mozdulatot egyre erősebben érzek. Ismét elém térdel, majd lassan a szájába veszi és igyekszik egyre közelebb vinni az élvezet határához, amihez már nem kell sok.

-Maggie...- lihegem, miközben fel és le mozog rajtam. Ez a látvány, te szent ég, nembírom tovább... elélvezek és érzem, ahogyan gyengéden megszívja, így pedig teljesen elvesztem. A farkam körül szeretném érzeni.

-Imádom ahogyan csinálod! Most pedig hajolj előre!- felkel, majd a két első ülés közé hajol és így pár pillanatig csak gyönyörködöm benne, majd szép lassan belényomulok. Reszketve fújja ki a levegőt, ahogyan egyre többet és többet adok magamból, mígnem teljesen befogad. Szorosan a farkam köré feszül és hiába próbálja visszatartani, akaratlanul is remegni kezd ahogyan kihúzódom belőle, majd egy pillanatra megállok és a rajtam csillogó nedvére pillantok. Majd visszacsúsztatom és már egy halk nyögést hallok mire egyik kezemet a csiklójához vezetem és lassan körözni kezdek rajta.

-Jason....- próbál megszólalni, de érzem, hogy csak tudatni szeretné, hogy hamarosan ismét a csúcsra jut, de várok, az ő szájából akarom hallani. Azt akarom, hogy kimondja, hogy az én farkamtól fog most elélvezni, hogy már túl közel van az orgazmushoz, amit okozni akarok.

-Mond kicsi! Mit szeretnél?!- halvány mosoly terül szét az arcomon, mikor gyorsítani kezdek a tempón és egy halk sikítás szalad ki a száján.

-Lassíts...el fogok...- ekkor pedig remegni kezd és a nyögései betöltik a kocsit, miközben elégedetten felmordulok és érzem ahogyan egyre szorosabban kürémsimul.

...

Margaret szemszöge:

Hogy mi üt belém ilyenkor?! Hogy egy pillanatra sem gondolkodom el azon, hogy hogy nézhetek ki, mert csak az a mindent elsöprő érzés és azt aki okozza, csakis ezek járnak a fejemben. A remegésem kezd csillapodni és ilyenkor jön vissza a józan ész és kezdek azon agyalni, hogy mégis most mit gondolhat, mit láthat ilyenkor, de erre nem hagy sok időt. Karjai körémfonódnak és az ölébe ültet, miközben ismét kitölt. Gyengéd és óvatos miközben bennem mozog, ami eszméletlenül jó érzés, lassan én is mozgatni kezdem a csípőm, ezzel pedig még mélyebbre merül bennem, közben pedig hallgatom, ahogyan egyre élesebben szívja be a levegőt. Már neki sem kell sok, szorosan a csípőmbe markol és egy helyben tart, miközben elélvez.

...

Tudod hogy vigyáz rád, hogy figyel arra amit te érzel és nem csak a sajátos örömszerzés a cél, hanem hogy neked is ugyan olyan jó legyen mint neki és ez mindent megér, egy olyan ember akivel mindent megosztasz, akivel az egymásnak okozott pillanatok a legszebbek.

Sziasztok! Közbejött egy két dolog, de itt lennék a folytatással. Remélem elnyerte a tetszéseteket. A kövinél találkozunk, addig is 😘