A maffia ölelésében

16.rész

Giuseppe szemszöge:

Egyre erősebb vágy vesz a birtokába, már értem Jasonnak miért tetszik ez a lány. Olyan ártatlan és mégis milyen bátor, harcias teremtés, nem mellesleg gyönyörű és most itt fekszik alattam. Nem tervezek kíméletes vagy gyengéd lenni. Hiába mondja, hogy nem vágyik rá, a teste minden apró érintésemre összerezzen és azok a halk sóhajok. A mellével játszom, ami látszólag nagyon érzékeny. Óvatosan elhúzom a melltartót és most már a csupasz bőrén folytatom, amire a sóhajokból halk nyögés lesz. Felpillantok rá és arca a vörös színeiben pompázik, erre pedig lejjebb haladok, de megállok félúton és az oldalán lévő sebet finoman végigsimítom, majd ismét felnézek rá és kíváncsiság fog el.

-Mi történt?- pillantok a sebre és szememet egyből visszavezetem az övére, de nem szólal, csak hallgat. Szája lebiggyed és már nem néz rám, kerüli minden pillanatban a tekintetem, erre pedig csak ennyit mondok:

-Ha nem szeretnél, nem kell róla mesélned.- amire finoman bólint. Már visszatérnék a kényeztetéséhez, de hirtelen lövések hangjára leszek figyelmes, amik egyre csak hangosabbak. Kimegyek megnézni, de előtte eloldozom a kezeit és csak utánna megyek. Miután kilépek az ajtón bezárom magam után és egyből a földszintre sietek.

Margaret szemszöge:

Giuseppe eloldozott és sietősen elindult a lövések felé. Felültem és hátamat az ágytámlának döntöttem a lábaimat pedig magam elé húztam. A takaróval igyekeztem minél jobban eltakarni magamat. Pár percig csak bámultam ki a fejemből és csak az előbb történtekre gondoltam, ha nincsenek lövések, akkor már.... Ez és ezekhet hasonló gondolatok ezrei futottak végig az agyamon. Szent ég, ahogy hozzámért én pedig mélyen sóhajtoztam és az utolsó tetténél még bele is nyögtem.
...

Egyre több és egyre hangosabb lövések. Mi történik? Sok időm már nem volt ezen gondolkodni, valakik betörték az ajtót. Így a takarót magamon körbe tekerve kedzek hátrálni, mikor is Jason lép be a szobába. Nem hiszek a szememnek, csak ledermedve állok és nézem, a könnyeim pedig patakokban kezdenek folyni az arcomon. Jason közelebb lép és aggódó tekintetét végigvezeti rajtam, majd átkarol én pedig a mellkasába temetem a fejem. Hirtelen az emberekre parancsol.

-Az ajtó előtt megvártok minket!- kimennek az ajtó pedig lassan becsukódik. Jason tekintete pedig ismét az enyémre talál.

-Mit csinált veled?- de én nem válaszolok, csak szorosan magamhoz ölelem, mire a takaró elkezd lecsúzni rólam, amit hirtelen elkapok. Jason ezt látva körbenéz és a földön megpillantja a miniruhát és határozottan kijelenti.

-Azt biztos nem veszed vissza!- erre pedig leveszi a zakóját és rámteríti, amit egyből összehúzok magam előtt.

-Hol van Giuseppe? Hogy találtatok meg?- tekintete gondoskodó és megkönnyebült. Kezét finoman végig simítja az arcom oldalán.

-Ne aggódj emiatt, majd otthon mindent elmesélek, de ideje indulnunk.- bólintok, majd az ajtó felé vesszük az irányt.

...

Hazaértünk. Az első, ami szembetűnő, hogy a szokásosnál is több őr van, ami a helyzetre tekintettel érthető, de ezt mégis túlzásnak érzem, mert tényleg rengetegen vannak. A házba beérve elképesztő megnyugvás fog el, nem éreztem magam már így egy jó ideje.

-Elmegyek letusolni.- jelentem ki, mire Jason csak bólint, én pedig azzal a lendülettel indulok a fürdőszoba felé. Nem szívesen maradok egyedül, de a mai nap után jót fog tenni egy forró zuhany.

Beérve nekiállok levetkőzni és a szemben lévő tükörben megpillantom magam. Mindenhol lila, kék és zöld foltok. Borzalmasan nézek ki. Az oldalamon lévő seb pedig kicsit sem javult. A zuhany alá beállva csak élvezem, hogy végigfolyik rajtam a víz. Mikor kilépek körbetekerem magamon a törülközőt és a hálószoba felé veszem az irányt. A szekrényben kutakodva megtalálom Jason egyik bő pólóját és már magamra is kapom, majd egy kényelmes mamusz kíséretében a nappaliba ballagok, ahol már Carlo és Marco is feltűnik, akik éppen Jasonnel beszélgetnek helyet foglalva a kanapén. Odalépek és öleléssel köszöntöm őket, majd megint az aggódó és kíváncsi tekintetek fürkésznek.

-Végre itthon vagy, ennyi minden még nem történt velem egész munkám során.- mosolyogva közli Carlo, aki az érezhető feszültséget próbálja oldani, de Marco közbevág.

-Mit tett veled az az ember, mert most visszakap mindent?!- kismillió kérdésem van, majd kíváncsiságomnak eleget téve teszem fel neki a azokat.

Köszönöm aki eddig olvassa a történetet. Ha tetszik, akkor pedig azt egy csillaggal tudjátok felém jeletni.😊❤️