Szeress engem!( Befejezett)

Untitled Part 10

Clark a kórházhoz érve jókedvűen fütyörészve lépett be, meglepően kedves volt, habár a tekintélyt parancsoló komolysága még így is réműlettel töltötte el az embereket.

A kórházi szobába is boldogan fütyörészve lépett be, ahol sok orvos volt már, azonnal megálltak és üdvözölték, majd készítették tovább Jamest a műtétre.

Kedvesen lépett Zoé mellé és ölelte át a derekánál tartva, adott egy csókot a homlokára, megkérdezte hangosan ott mindenki előtt, miért nem várta meg reggel? Akkor együtt érkezhettek volna! Az egész teremben csend lett, Zoé elpirult, kicsit odébb akart állni, amit Clark nem engedett. Ekkor néz körül, sehol sem látta az igazgatókat, elengedte Zoét és csak a kezét fogta meg, megcsókolva azt, majd oda ment az ápolókhoz és kivette a kezükből a kórlapot, a hangja akár a mennydörgés olyan ijesztő volt, azonnal kérette az igazgatókat! Zoé megijedt, hogy baj van, mellé lépve a zakója szélét megfogta, kérdezte halkan mi történt? Clark már vele kedvesen beszélt, adott egy csókot a homlokára, majd ismét mérgesen kéretett oda mindenkit, az egész vezetőséget! Sorakoztak is gyorsan percek alatt, mérgesen csapja közben az asztalra a kórlapot:

–Miért nincs még előkészítve a sógora?– kacsint itt Zoéra – Hogy lehet, hogy nincsenek itt, akiket fizetek? Mit lazsálnak munkaidőben? – Az igazgató fogta is a papírokat és már intézkedett is, azonnal vitték is a műtőbe. Zoé le sem tudta venni Clarkról a szemeit, milyen vonzó és dögös, ahogy osztogatja az utasításokat! A tekintélye hihetetlen. Mire észbe kapott már tolták is a műtőbe a testvérét.

A műtő szobáig kísérhették csupán, ahol nagyon sok orvos volt és még több öltönyös fura fickó az ördögön körbe. Zoé remegve ült le egy székre és nézte az ajtót.

Clark int az egyik emberének, kért reggelit, hisz tudta jól sokat ivott a szépsége, de Zoé egy falatot sem tudott enni, fáradt volt, fájt a feje, szégyellte magát, de legalább a testvére megmenekült gondolja, rá sem mert nézni Clarkra egész végig.

Órák múlva, késő este tolták ki a testvérét a műtőből és azonnal az intenzív osztályra vitték megfigyelésre. Minden jól ment magyarázza az orvos, Zoé annyira boldog, hogy megöleli zokogva az igazgatót, aki mozdulni sem mer, ekkor veszi észre Clark szúrós tekintetét, de túl boldog, hogy vele foglalkozzon, gyorsan a nyakába ugrik, mert hálás neki is, Clark azonnal vesz egy nagy levegőt és megtartja. Az orvosok kérik menjen és pihenjen, pár napig ott fogják tartani, oda sajnos nem mehet be. Zoé szomorúan néz Clarkra, aki int egyet, az igazgató megengedi, hogy megnézze, de nem érhet hozzá. Zoé mosolyogva néz Clarkra, akinek a lelkéig hatol a mosolya, a szívét melegséggel tölti meg.

Zoé belépett a nagy szobába, minden fehér volt, mindenhol orvosok és csövek, hatalmas gépek, reszketve indult el, mikor valaki megfogta a kezét, ekkor néz fel és látja Clark az, valamiért elszállt minden félelme,

– Itt vagyok! – mondja neki Clark. Megnyugodott azonnal, mert ott van vele, érzi semmi baj nem történhet.

 Zoé visszament a betegszobába és csak leült a kanapéra. Clark vitetett neki enni, mert egésznap nem evett, de akkor sem akart egy falatot sem, mivel azonban Clark nem hagyta annyiban, ennie kellett pár falatot, amikor Clark megölelte a vállát állt fel és kérdezte miért van ott, hisz már megadta a tartozását! Clark feljebb ül, nem érti őt, ekkor jut eszébe mire céloz. nevetve kérdezi meg:

–Édesem mit gondoltál tízezer dollárt fizetek egy éjszakáért? Szerinted érsz ennyit? Ér bárki ennyit? – neveti el magát. Zoé elpirul, Clark feláll és elé áll, megemeli az állát, ekkor esik be Lucke, mert nagyon fontos dolog miatt keresik a főnököt. Clark megfenyegeti, majd kéri Zoét várjon kicsit és ne törje semmi butaságon a fejét, mindent elmagyaráz, koppint az orrára.