Amikor az egész világ a lábad előtt hever,mindenki rettegi a neved és félnek tőled. Te vagy az alvilág egyetlen ura, akinek a szava szent és nincs, aki nemet merne mondani neked. A lányok pedig egyszerűen csak a karjaidba omlanak. Azonban soha egyet...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Zoé nem osztozott tovább, azon gondolkodott ki lehet a férfi, aki a hatalmas Clark Bosst térdre kényszerítette. Clark látta mennyire töri a fejét. Az ebéd után tettek egy nagy sétát a parton, mindenki ott volt és jól szórakoztak. Aztán a kis csapat a teniszpálya felé vette az irányt, ahol mindenki játszott mindenkivel, párokban.
Clark egy itallal a kezében ült egy napernyő árnyékában, figyelte, amint a szépsége önfeledten játszik Tonnal. Ton nagyon megkedvelte, más volt mint az ott lévő lányok, egyszerű és bájos. A nevetése felverte a társaság csendjét. Clark letette a poharát és odament Zoé elé, kicsit eléhajolva kérdezte jól szórakozik? Zoé már szalad is a labda után, mert miatta elvesztette a meccset, morogva állt meg előtte:
–Miattad vesztettem, most nagyon megvernélek!– mondja fenyegetően. Clark elneveti magát, egy csókot ad a szájára:
–Aranyos vagy amikor harcra hívsz engem! Egy kiscica az oroszlánt! Elég bátor vagy megkell hagyni. Lássuk csak mit tehetsz ellenem?– abban a pillanatban felvette a vállára és a tó felé indult vele, szólt Tonnak, keressen más játszótársat a felesége most vele megy. Zoé a vállára csap, hogy tegye le, nagyon szomjas! Clark megáll vele, csettint az ujjával és már viszi is az italt az egyik felszolgáló. Zoé elhúzza a száját. Clark nevetve indul el vele:
–Mondtam neked szépségem nem menekülsz! Szerinted túljársz az eszemen? Túl aranyos vagy ahhoz! –Zoé sóhajt, tudja nem menekül, ezt a beszélgetést le kell zárnia valahogy. A parton tette csak le, nem engedte el a kezét, kicsit megemelte az állát, hogy ránézzen:
– Szépség mondd csak félsz tőlem? –Zoé rázza a fejét, de nem mer a szemébe nézni
– Szépség kérlek nézz rám, látnom kell a szép szemed. –Zoé sóhajt ekkor néz rá. Sehová sem tud menekülni, a száját rágva nézi Clarkot, aki hatalmas sóhajjal nézi őt, nem tudja hol kezdje. Zoé ekkor átöleli és megcsókolja, ezzel mégjobban megzavarva Clarkot, aki még azt is elfelejtette hol van és mit akart mondani, azonnal átölelte és megcsókolta. Zoé kéri sétáljanak, Clark bólint, amint azonban elindulnak Zoé egyre jobban ölelte, Clarkot teljesen összezavarva. Egy óvatlan pillanatban Zoé hirtelen megdobta, Clark erre nem számított és beleesett a tóba. Zoé hangosan nevetve nézte ugrálva. Clark ül a vízben és nézi a két kezére támaszkodva.
–Na várj csak te kis pimasz, véged ha elkaplak! –mondta és már szaladt is utána. Zoé ekkor lett komoly és kezdett el futni Ton hátához, aki a vendégekkel csak álltak mozdulatlanul nem is hitték el, amit látnak. Clark megáll Tonnal szemben, aki mögött kapaszkodva bújt meg Zoé, inti álljon oldalra, Ton már lépett is. Zoé mindkét kezét felemelve könyörgött, sajnálja véletlen volt, nem akarta, de még mindig nevet azon, ahogy beesett a vízbe. Clark egy mozdulattal kapja el és emeli fel:
–Látszik a megbánás te kis pimasz ,várd csak a büntetést!– és már vitte is a tó felé, Zoé kapálózik, hogy nem akarta véletlen volt! Clark megáll vele tartva a derekánál, lejjebb csúsztatva, hogy egy szintben legyen a szemével.
