Amikor az egész világ a lábad előtt hever,mindenki rettegi a neved és félnek tőled. Te vagy az alvilág egyetlen ura, akinek a szava szent és nincs, aki nemet merne mondani neked. A lányok pedig egyszerűen csak a karjaidba omlanak. Azonban soha egyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Clark azonnal ráfogta a pisztolyt kibiztosítva, feláll:
–Azt hitted nem merlek megölni? Nagyon tévedtél, mondtam tűnj el a szemem elől, miért vagy még mindig előttem? Ennyire sietsz a halálba?– lassan lép elé még mindig ráfogja a pisztolyt, Zoé szíve a torkában dobog. Clark már nem is akar semmit csak megcsókolni, hogy vágyhat valakire ennyire, hisz gyűlöli őt! Elindul felé, mikor beviharzik Rose, látja a fegyvert, bocsánatot kér és elszalad, de az ajtónál hallgatózik. Clark sóhajt
–Ideje lenne félned tőlem, nem vagyok jó ember, tudod jól bármelyik percben megölhetlek! – Zoé elé lép a tekintetét keresve, látja nem akar a szemébe nézni, ekkor nyúl a fegyver felé, Clark azonnal elhúzza és a hátához teszi, dühöngve zavarja el dolgozni, soha nem érhet fegyverhez többé, vagy ismét megakarja ölni? Zoé rázza a fejét, majd elszalad. Clark egy italt tölt magának és csak ül a kanapén a fegyvert nézve:
–Mit teszel te velem, milyen gonosz vagy te, még gonoszabb, mint én, hányszor lehet egy szívet darabokra törni? Mondd csak hányszor?
Rose nem mozdult az ajtóból, de bemenni nem mert, tudta neki nincs olyan szerencséje, mint a kis senkinek!
Már hetek óta ott van a városban Zoé, semmi előrelépés nem történt, mindig látta Clarkot, de csak a nővel, aki egy percre sem mozdult el mellőle. Sarah és ő a következő nap nem dolgoztak, gondolta vásárol és körülnéz, újra ott, a hatalmas városban. Már egész késő volt mikor elsétáltak a bár előtt, ami a legnagyobb volt a városban. Zoé megállt a nagy üvegablak előtt, nem sokan voltak bent, gondolta megnézi mennyit változott a hely, azóta mióta ott jártak, még állt kicsit, eszébe jutott az éjszaka amikor az ördöggel járt ott, a kedvessége és a gyengédsége, amivel mindentől megakarta védeni. Sarah már fogta is a kezét, mert már nagyon szeretett volna táncolni és kikapcsolódni, de félt mert az a hely a város legjobb helye, oda nem mehet be akárki, nagy sor is tolongott az ajtó előtt, gyorsan karon fogta és vitte is olyan bárba ahova beengedik.
Zoé megállt és visszafordult, mert meglátta az egyik őrt, sehogysem értette, amit lát, odament végignézve rajta, mikor az őr meglátta már üdvözölte is az ajtót nyitva. Zoé megfogta Sarah kezét és bevitte. Sarah tátott szájjal nézte, amint az őr tisztelegve engedi be a sok vendég között. Zoé belépve vett egy nagy levegőt, Sarah becsukta a szemét, mert nagyon sok őr indult el feléjük, na most végük van, mondja ekkor az őrök üdvözölték Zoét és már kísérték is a bár privát asztalához. Sarah félszemmel kukucskálva nézte őket, végig szorítva Zoé kezét:
– Ki vagy te? –kérdezi meglepetten. Zoé vesz egy nagy levegőt, csak annyit mond valamikor ott dolgozott, ezért szeretik, de még be sem fejezte már jött is az tulajdonos Suzan, gyorsan odasietett és megöleli szorosan Zoét, hogy nagyon hiányzott neki. Sarah tátott szájjal figyeli, Zoé súgja mit mondott a barátnőjének szeretné, ha ezt hinné, Suzan bólint, int az egyik pincérnek és kéri egész este szolgálja ki a vendégeket, nincs náluk fontosabb tudják jól, biccent a fejével Zoéra.
