Amikor az egész világ a lábad előtt hever,mindenki rettegi a neved és félnek tőled. Te vagy az alvilág egyetlen ura, akinek a szava szent és nincs, aki nemet merne mondani neked. A lányok pedig egyszerűen csak a karjaidba omlanak. Azonban soha egyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Zoé óvatosan nyitja ki először csak az egyik szemét, látja nem történt semmi. Clark hirtelen elkapja a nyakát és szorosan tartja:
–Mondtam neked véged, ha nem ölsz meg!- szorította egyre jobban a kezét. Zoé eldobja a fegyvert, két kézzel megfogja az arcát és ad egy csókot a szájára. Clark azonnal elengedi és átölelve emeli fel és csókolja meg. Körbe sem nézve a kis lakásba tartja és lépked vele az ágy felé, óvatosan fektette le. Úgy csókolta, mint addig még soha. Olyan erős és szenvedélyes öleléssel, hogy Zoé remegett a karjaiban. Az ijedtség, vagy az adrenalin miatt, Zoé sosem akarta még ennyire Clarkot. Sokáig voltak összefonódva szótlanul, csak ölelték és csókolták egymást, ezek az érintések most másak voltak. Zoé most először érintette meg úgy, hogy Clark eszét teljesen elvette, amikor hozzáért, végigsimította az izmos mellkasát, lassan csókolta végig, az érintése és a csókjai felforralták a vérét.
Zoénak eszébe jutott a testvére, felül kérdően nézve Clarkra. Clark is feljebb ül és a fejét a vállára hajtja:
–Édesem, nem tudom mi ütött beléd a villában és itt, mi miatt akartál megölni engem? Engem a férjedet!– Zoé ismét felül elhúzódik, könnyes szemmel mondja:
–Miért? Mondd meg miért ölted meg a testvérem is? Mit ártott ő neked, ha rám haragszol velem kell végezned! –Clark összeráncolja a szemöldökét:
– Miket mondasz szépség? Mikor bántottam és a testvéred? –Zoé elmondja ne tagadja, ott járt a kórházban mindent tud! Clark elneveti magát hangosan, majd ad egy csókot a homlokára, leszáll az ágyról nyújtózik, mert Zoé sosem volt szenvedélyesebb, hozzáért, végigsimította az izmos mellkasát, lassan csókolta végig, minden érintése gyengéd volt akkor, sosem csókolta még így azelőtt és nem is érintette ilyen szenvedéllyel az a picilány, Clark felöltözik:
–Gyere szépség elviszlek valahova!– Zoé megijed, hogy őt is megakarja ölni.
–Nem mehetek főnök, még van egy alkunk! Tudod még egyszer le kell veled feküdnöm mielőtt megölsz! Most nem mehetek veled én tudom jól tartozom és olyan aranyos vagyok, aki letudja a tartozását!– Clark mosolyogva áll meg előtte és hajol le hozzá megfogja az állát és megcsókolja:
–Te mondtad szépségem, akkor az iménti nem számolódik bele. Amúgyis te egyszerűen letepertél, védekezni sem tudtam ellened! –Zoé komolyan néz rá, kirántja a fejét
–Ó szegény, de sajnállak! –Clark nevetve koppint az orrára és kéri siessen. Zoé a száját rágva kezd el öltözni nagyon lassan, végig azt ecsetelve miért ne ölje meg. Clark leül a kis kanapéra és nézi a kis szobát, sosem volt még olyan kicsi helyen. Aztán már csak azt nézte milyen édesen magyarázik az egyetlen szerelme. Zoé látja vérzik a keze, hirtelen elé állva fogja meg a kezét és mutatja:
–Nem ölhetsz meg főnök, ki kötné át a kezed?– Clark feljebb ül, egy mozdulattal rántja be a karjaiba, mutatja a kezét:
–Édesem szerinted nincs más, aki megtenné? Miért kellenél ehhez pont te? –Zoé átöleli a vállát
