Amikor az egész világ a lábad előtt hever,mindenki rettegi a neved és félnek tőled. Te vagy az alvilág egyetlen ura, akinek a szava szent és nincs, aki nemet merne mondani neked. A lányok pedig egyszerűen csak a karjaidba omlanak. Azonban soha egyet...
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
A hangja fájdalommal volt tele, kérdezte, mit keres ott? Ekkor néz körül, nem akarja, hogy tudjanak a kettejük dolgáról. A torkát köszörülve kiáltotta el magát, hogy mi ez a tömeg? Kinek nincs dolga, máshol? A szállodája nem piac, azonnal várja őket az irodába, egy lépés után megáll, majd visszanéz, a tárgyalóba, helyesbít.
Tia megdobja Zoét, aki majdnem felesik, a falban kapaszkodik meg. Clark ekkor néz vissza ökölbe szorított kézzel. Zoé szinte reflexből mutatja jól van, semmi baja! Clark vesz egy nagy levegőt:
–Mit keres ott olyan, aki meg sem tud állni a saját lábán! – Zoé el is felejtette, hogy már nem ő a gyengéje, nem ő az ördög felesége, szónélkül bólint. Tia elégedetten nevet rá és kerüli ki. Zoé vesz egy nagy levegőt, végig Clark komolyságát nézi. A nő is sietve topog utánuk, aggódva figyeli Zoé minden mozdulatát. A tárgyaló előtt megáll Clark, mögötte a sok beosztott és a testőrök, nem lép be csak a kezét az ajtó kilincsén tartja nézve azt, kér mindenkit menjen dolgára, személyesen intézi el a dolgot az új munkással, ekkor felé fordul:
–Te vagy az én beosztottam?– kérdezi tőle szomorú szemekkel, hisz valamikor a világot is a lába elé tette volna. Zoé nem szól, nem is mozdul, mire Tia már mondja is, hogy pár napja érkezett és azóta csak bajt okoz! Clark nem is figyel rá, elengedi az ajtót és elindul a gondolataival a gyűlöletével az iroda felé, belép, háttal áll az ajtónak az íróasztala előtt. Tia mutatja Zoénak menjen, mire vár, most megkapja, amit érdemel, biztos lehet benne nem távozik onnan élve! Sarah az ajtóig kíséri, belépni nem mer csak nézi őket, mögötte a sok testőr, Clark nem szól nem is fordul meg, hallja az ajtóból beszűrődő hangokat, elkiáltja magát, kinek nincs dolga, azt várja, veszi elő a pisztolyát és teszi le az íróasztalra, ekkor mindenki eliszkolt. Zoé vesz egy nagy levegőt, valamiért retteg, nem jó ötlet volt odamennie, nagyon megbánta, elfelejtette mennyire félelmetes, de a szíve azt súgja maradnia kell. Clark ekkor sem fordul meg, két kézzel az asztalra támaszkodik. Zoé egy lépést felé lép, a szíve a torkában dobog:
–Rég láttalak!– mondja halkan. Clark ekkor szólal meg:
–Emlékszel erre? Én igen nagyon is! –mutat a fejével a fegyver felé– Mondd csak, mit keresel itt? Mi ez a játék, hogy pont nálam dolgozz? Te az én...az én alkalmazottam? –Zoé még egy lépést felé lép, kéri nézzen rá, forduljon felé, Clark fél, ha látja kitudja mit tenne vele.
–Biztos akarod? Akarod, hogy lássalak, nem félsz? Tudod jól nem vagyok türelmes ember, így is akarod, hogy rád nézzek?– Zoé a karjához ér, mire Clark megfordul felé és vége is lesz, hisz az áll előtte, akit mindennél jobban gyűlöl és mégis mindennél jobban szeret, nyel egy nagyot és csak nézi a szemeit. Ismét megkérdezi, mit akar ott?Miért van előtte, pont ő előtte?! Zoé kéri adjon neki egy percet, szeretné, ha maguk mögött hagynák, ami történt, szeretne valamit kérdezni. Clark nevet mérgesen, majd felé lép a nyakkendőjét meglazítva, ismét felé lép ekkor eldobja azt és elkezdi az ingét kigombolni minden lépésnél, mikor Zoé nem tud hátrálni a kanapéra esik. Clark leveszi az ingét, lefogva a kezeit a feje fölött egy kezével, a másikkal magára mutat a sebhelyre:
