Amikor az egész világ a lábad előtt hever,mindenki rettegi a neved és félnek tőled. Te vagy az alvilág egyetlen ura, akinek a szava szent és nincs, aki nemet merne mondani neked. A lányok pedig egyszerűen csak a karjaidba omlanak. Azonban soha egyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az egész éjszakát egymás karjában töltötték, olyan szerelemmel és érintésekkel, mint azelőtt soha. Clark érezte a csókjain és az érintésén, most tényleg az övé. Kora reggel Clark boldogan kávézik a teraszon és nézelődik, olyan boldog és jókedvű, amilyen sosem volt még, nem is hitte volna ennyi érzelem van benne. Hirtelen feláll és már komoly lesz, mit mondanak majd, ha látják magában nevetni. Aztán leül ismét, kit érdekel, hisz a legszebb lány az övé, néz be a nagy üvegajtón a hálószoba felé, ahol még mindig aludt Zoé.
Kopogásra retten fel, Clark nagyon idegesen nyitja ki az ajtót, de az egyik embere áll előtte, halkan mondja elvégezték a feladatot a városban az emberei! Clark bólint. Zoé úgy tesz, mintha aludna, de nagyon érdekli mi lehet az. Clark nagy boldogan bújik vissza mellé és kezdi el csókolgatni:
–Édesem ne tedd magad, nem menekülsz, érzem a szíveden nagyon is ébren vagy!– csókolja meg a nyakát. Zoé felül és ad egy csókot Clark arcára, majd az állára, aztán a kezével lassan elindul a nyakától egyre lejjebb, Clark visszafojtott lélegzettel nézi a kezét, amikor már a derekánál jár, Zoé hirtelen elveszi a kezéből a kávét és lepattan az ágyról. Clark fenyegetve lép utána és emeli fel a hátánál állva. Zoé gyorsan beleiszik a kávéba. Clark a teraszra viszi és ott teszi le:
– Nézd édesem, nagyon szép a kilátás innen, soha senki sem lépett azelőtt erre a teraszra, te vagy az első. Ha tetszett a kirándulás sokszor jöhetünk, hisz itt kaptam meg a legértékesebb dolgot, a szívedet.– Zoé megint beleiszik a kávéba és eszébe jut, amit Clark mondott, amint ő leül, beült az ölébe átölelve a nyakát:
– Édesem mondd csak, ki volt az, aki ellen vesztettél? Nagyon kíváncsi vagyok, ki tudja legyőzni az ördögöt ezen a világon?!– Clark nevetve bújik a nyakába és csókolja meg a nyakát, most először mondta önszántából az édese szót, bárcsak mindig így hívná, mondja aranyosan:
– Te voltál szépségem. Te teljesen legyőzted a nagy Clark Bosst és elfoglaltad a szívét. Most már örökké a tiéd.– Zoé elhúzza a száját, tudhatta volna, hogy ilyen édes beszédet fog mondani.
A reggelt egymás karjában töltötték, nem beszéltek a zsarolásról a városi problémákról, csak egymásra koncentráltak. A reggeli után, amin Ivonne nem akart részt venni, hisz az egész villa már nem az övé, hanem mindenki az új senki kegyeit lesi.
Clarkot féle hívta néhány embere, Zoé már szalad is hallgatózni. Az emberei elmondják elintézték a dokit! Soha többé nem fogja senki sem látni, el is tüntettek minden nyomot. Clark mosolyogva bólint. Zoé szinte fel esik, hisz a doki az ő legjobb barátja, látja maga előtt az arcát és Clarkot, amint lelövi őt. A kezét a szájára téve zokogva szalad fel az emeletre és zárja kulcsra az ajtót. Csak leül az ágy mellé, sír keservesen. Sosem szabad lett volna hinnie neki és belekeverednie a világába, ennyi egy élet az ördögnek! Bármit is lép ezután veszélyben lesz az élete. Ha csak nem fejezik be az egészet és nem menekül el tőle. Clark nagy boldogan fütyörészve megy fel az emeletre, hiába próbálja nyitni sehogysem sikerül, kopog egyre erősebben, egy félelem fogja el, hogy baja esett a szerelmének, azonnal betöri az ajtót. Zoé a földön ülve zokog, Clark gyorsan leguggol elé és simogatja kérdezgeti mi történt, ki bántotta? Zoé felnéz rá, két kézzel dobja fel és áll fel:
