Smile. (Zarry mpreg)

~20~

Hajnali öt órakor, Niall a szó szoros értelmében kirángatott az ágyból, Catrine Malor mellől. A ruháimat fogalmam sincsen, hogyan aggattam magamra, de arra eszméltem, hogy Niall a karomat szorosan fogva vezet végig a köd fedte utcákon. Fájt a szemem, és fáztam. Reszkettem, a szám száraz volt, a gyomrom görcsösen rándult össze, nem csoda, hogy amikor a házunk elé értem gondolkodás nélkül a garázs elé hánytam a beton placcra. Hát, később lesz mit megmagyaráznom anyáméknak-gondoltam, mialatt a legjobb barátom hatalmas fintorral az arcán rángatott be a házba, miután a kulcsaimat a zsebemből kivéve kinyitotta az ajtót. Nem ez volt az első alkalom, hogy Niall cipelt fel az emeletre a csendesen házunkon keresztül a hajnali órákban. Sokszor megtette már, és mindig elcsodálkoztam, hogy amúgy milyen erős. Nem voltam nagy darab, de a lábaim erőtlenek voltak, elhagytam magam elég rendesek, ennek ellenére Niall vasmarokkal tartott, és húzott maga után. Ezúttal valami mást is észrevettem. Haragudott rám. Még csak felém sem konyított, amikor az ő hibájából elbotlottam a lépcső tetején, és szó szerint neki estem a falnak. A kabátomat megragadva állított talpra, meg sem álltunk a szobáim, ahol rálökött az ágyra.
-Niall hallod mi a..
-Kussolj! Kussolj el!-sziszegte idegesen. Összeráncolta a szemöldökeit, ajkait egymásnak préselve nagy gonddal állt neki lehámozni a sáros bakancsaimat. Értetlenül hanyatlottam vissza az ágyra, Niall akkor sietősen elhagyta a szobám, hogy aztán visszatérjen egy nagy üveg ásványvízzel, amit letett az ágyam mellé.
Betakart, majd mellém feküdt és az oldalára fordult. Aztán valamikor én is elaludtam.

Fél kettőkor dobott ki az ágy. Úgy éreztem magam, mint akin átment egy kamion. Niall nem ment haza, sosem tette bármilyen mérges is volt rám. És, most nagyon az volt. Miután lezuhanyoztam, -alaposan átsikáltam magam-felöltöztem lementem az földszintre. Anya és Niall csendesen beszélgettek a konyhában, az érkezésemre mindketten felkapták a fejüket.
-Anya, van kávé?-a hangom rekedt, és fájdalmas volt. Anya a pultra nézett, már ott volt a bögrém. Apa gondolom dolgozott, Safaa meg a barátnőjivel, úgyhogy csak mi voltunk hárman, amit annyira nem is bántam. Anyu főzött, Niall meg az asztalnál ülve támogatta a jelenlétével.
-Rettenetesen nézel ki-jegyezte meg anya a fejét ingatva. Szemei mérgesen villantak, ahogy meglátta mit csinálok.
Kaja helyett azonnal rágyújtani készültem egy nagy adag kávé társaságában.-Mennyit ittál?
A bögrét mögül kinézve elhúztam a szám.
-Sokat.
Felsóhajtott.
-Eszel valamit?
-Nem, most nincs étvágyam majd talán később. Hoznál nekem fájdalomcsillapítót, kérlek?-láttam rajta, hogy mondana még valamit. Talán leakart cseszni, talán a fejemhez akarta vágni, hogy ez a viselkedés semmire nem vezet. De nem tette. Arckifejezése ellágyult.
-Mindjárt jövök-mosolygott Niall-re, aki viszonozva a gesztust szintén rámosolygott.
Sóhajtva néztem a plafonra.
-Jössz velem cigizni?
Némán bólintott. Szorosan összehúzta magán az egyik kardigánom, amit valószínűleg a szekrényemből vett ki és követett a hátsókertig. A tolóajtót nehezemre esett kinyitni, de végül kijutottam a teraszra. Kint esett az eső, és kibaszott hideg volt, mégis helyet foglaltam a hideg székek egyikén.
-Mennyire haragszol rám?-biccentettem Niall felé, miután iszonyat lassú mozdulatokkal, de sikerült meggyújtanom a cigit. Nehezemre esett koncentrálni. A testem tiltakozott, erősen visszakívánkozott az ágyba, a fejem meg szét akart hasadni a gyomrommal együtt.
Niall kék szemeit összehúzva meredt rám, ajkaival mérgesen csücsörített.
-Egy seggfej voltál Zayn! Harry látta, ahogyan csókolóztok Catrineval, és te észrevetted őt, mégis felmentél vele az emeletre!-kezeit idegesen dobta a levegőbe.-Sírva jött vissza hozzám, és kért meg, hogy várjam meg vele Liam-et a buszmegállóban, holott tíz perce sem volt ott! Nekem írt sms-t, én mentem elé, és én mondtam neki, hogy keressen meg téged. Akkora egy hülye vagyok! Van fogalmad neked arról, hogy mit éltem át? Annyira sírt! És, hiába vígasztaltam Ennek tetejében még Liam azt hitte én tettem vagy mondtam valamit neki. Rám kiabált! Utána meg győzködhettem, hogy ne menjen utánad-Niall arca vörössé változott. Szemei könnybe lábadtak, szipogva igyekezett letörölni őket.-Hajnalig Shawn szobájában ültem, aztán mentem csak utánad, te barom!
Nem volt az a pia mennyiség, amely elfeledtette velem Harry szomorú arckifejezését, amikor meglátott Caterine-nel. A szívem meghasadt, a bűntudat erősen mardosta a lelkemet, pedig én haragudtam meg rá először. Normál helyzetben biztosan megvontam volna a vállam, elégtételt nyerve, hiszen így már Harry is érezhette azt, amit én éreztem a plázában. De, túlságosan is érdekeltek Harry érzelmei. Sóhajtva lehunytam a szemem, fejemet a kemény falnak döntöttem.
-Liam hazavitte?
-Igen-morogta a legjobb barátom, hallottam, ahogyan helyet foglal a székek egyikén-miután azt az utolsó kis önbecsülésem is a porba tiporta! Pechemre Harry nem volt olyan állapotban, hogy megvédjen, és mire összeszedtem volna magam, Liam sarkon fordult.
-Sajnálom, Ni-bűntudatosan néztem rá, Niall csak szomorúan megvonta a vállát. Tudtam jól,hogy mennyire szarul esett neki az egész. Nem vette volna annyira a szívére a bulin történeteket, ha Payne nem képezné a sztori részét. Még mindig halálosan szerelmes volt belé, plusz Niall rettenetesen érzékeny, úgyhogy ez duplán, ha pedig még engem is veszünk, mint idióta alanyt, akkor triplát betett nála.
-Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem Harry-től. Iszonyúan megbántottad-rázta meg a fejét.
Lenéztem az ölemben összekulcsolt ujjaimra, miközben az ajkamba haraptam. Homlokomat ráncolva emeltem fel a fejem, Niall kíváncsian pillantott rám.
-Ő is megbántott-feleltem tárgyilagosan.
-Oh, Istenem..mégis mivel?-kérdezte arcát a tenyerébe temetve-Hogy elment a gyereke apjával kávézni? Hogy beszélgettek?
-Nem mondta el hova megy.
-Mégis miért kellett volna elmondania hogy hová megy? Nem vagytok együtt, nem tartozik neked elszámolással!
Kivettem egy újabb szál cigarettát a dobozomból.
-Akkor én? Akkor nekem miért kéne szarul éreznem magam azért, mert megkúrtam valakit? Ahogy mondtad nem vagyunk együtt!-böktem felé az ujjammal, mire Niall nyelve egyet visszahanyatlott a székébe, én meg meggyújtottam a cigit. Anya pont akkor érkezett meg, kezében egy hatalmas pohár vízzel, meg egy levél gyógyszerrel.
-Aztán gyertek be! Kész az ebéd-mondta kedvesen. Megszorította a vállam, amikor elment mellettem. Utána néztem, ajkaimon halvány mosoly játszott. Az én drága jó anyukám.. Legyen bármilyen szar napja, mindig gondoskodott rólam, mindig olyan jó volt hozzám. Csak szegény nem tudta, hogy a négy falon kívül valójában mekkora egy seggfej is voltam én.
-Harry nem szándékosan okozott neked fájdalmat. Te nem hallgattad meg őt, és elég csúnyán beszéltél vele mindenki füle hallatára. Ha megbeszéltétek volna normál emberek módjára, akkor nem vesztetek volna össze, nem sértetted volna vérig! A te eseted nagyon más-sóhajtott fel, ujjaival a mobilját lökdösve az asztal tetején-te utálod Catrine-t. Frászt kapsz Gigi barátnőitől nem is értettem, hogy miért pont vele kezdtél ki. Aztán Harry elmondta, hogy láttad őt. Észrevetted, mielőtt felmentetek volna az emeletre. Ő nem akarattal bántott téged, te viszont igen. Úgyhogy megérdemel egy bocsánatkérést-azzal felállt és otthagyott.