Smile. (Zarry mpreg)

~10~

A tanulás hátralévő részéről mindketten megfeledkeztünk, amiért annyira nem is haragudtam. Tökéletesen elég nekem fél óra, amit szar képletekkel kell eltöltenem, ahhoz, hogy évvégén ne bukjak meg és júniusban a többiekkel érettségizhessek le. A szüleim nem biztos, hogy örülnének, ha pótérettségit kéne tennem, amikor már mindenki végzett, és tervezgeti az életét, esetleg továbbtanul. Bár az én terveim között nem szerepelt semmiféle egyetem, esetleg főiskola, én csak túl akartam élni. A szó szoros értelmében.
Harry és én, a házukhoz közeli kis játszótéren voltunk. Ahhoz képest, hogy késő délután volt, rajtunk kívül még volt két anyuka, akik a padok egyikén foglaltak helyet akárcsak mi.
Puccos baba kocsi parkolt mindkét nő mellett, miközben hangosan csevegtek valami leakciózott háztartási gépről, megfeledkezve a homokozóban játszadozó lányaikról, akik biztosan örültek, amiért végre nem figyelt rájuk senki. Őszintén megvallva, már ránézésre is megtudtam állapítani, hogy az a két nő biztosan kibírhatatlan hárpiák otthon.
-Kicsikém, te nem szeretnél menni? - kérdezte Harry az öleben ülő kisfiától, aki hatalmas kék szemeivel pásztázta a két hintát, amelyben nem ült senki.
Ronnie szégyenllősen rázta meg a fejét.
Harry sóhajtva húzta magához a csöpp kis gyereket, miközben feljebb húzta rajta a zöld kabátját, nehogy megfázzon.
-Úgy látom, nem nagyon szeret szocializálódni-nevettem fel halkan, szemeimet a félénk gyereken tartva, aki lebiggyesztett ajkakkal pillantgatott a hinta irányába.
-Nem, valóban nem-rázta fejét a göndör hajú fiú, ujjaival Ronnie aranybarna haját türögetve. - Ronnie, fél az emberektől. Néha azt veszem észre, hogy velem sem érzi biztonságban magát, pedig én mindennél jobban szeretem őt, és egy ujjal sem mernék hozzáérni.
Homlokomat ráncolva néztem a lehajtott fejű Harry-re, aki üveges szemekkel meredt maga elé, mintha egy rossz emléket elevenítene fel magában. Tudtam, hogy valami áll a háttérben, és tudtam, hogy valami olyan dolog történt, amiről most nem igazán kéne kérdezgetnem, mert nincs itt az ideje. Ehelyett inkább vettem egy mély levegőt, magamra eröltettem egy halvány mosolyt és kedvesen megsimogattam Ronnie aprócska kézfejét. A kisfiú, hatalmas kék szemeivel nézett fel rám, mint aki el sem hiszi, hogy valaki hozzá ért.
-Kis haver, mit szólnál, ha elmennénk hintázni?-húztam fel a szemöldököm, majd,hirtelen eszembe jutott, hogy elég nagy tapló voltam. Látványosan homlokon csaptam magam, majd kihúzva a görnyedt testem, Ronnie-ra néztem. - Szégyenlem magam kis haver, de elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Zayn, és örülök, amiért végre megismerhetlek. Téged, hogy hívnak?
Pár másodpercig, Ronnie csak nagy szemekkel bámult rám, miközben aprócska, rózsaszín száját eltátotta. Harry, kiváncsian figyelte, ahogyan türelmesen várom, hogy az egyetlen kisfia válaszoljon nekem. Igazából sosem éreztem magam kényelmetlenül kis gyerek közelében. Ha úgy vesszük, egészen jól kiszoktam velük jönni, annak ellenére, hogy nem viselem el a hisztiket. A hisztitől ki ráz a hideg, és szerintem nem csak én vagyok az egyetlen, aki kezelni sem tudja őket. Anyám legjobb barátnője rendszeresen hagyta rám az ikreit, én pedig szerettem rájuk vigyázni. Persze, egy hét éves, és egy három éves gyereket is máshogy kell kezelni.
Ronnie lassan el emelte a fejét Harry mellkasáról, majd nagy kék szemeivel ránézett, mintha az engedélyére várna. Harry biztatóan bólintott, majd Ronnie vissza helyezte rám a tekintetét.
-Ronnie vagyok-felelte halkan, amitől még nagyobb mosoly kerekedett az arcomra.
-Szia, Ronnie! - nyújtottam ki a kezem barátságosan, amit a kis gyerek csodálkozva megragadott, majd rászorított kis ujjaival.
-Madár-mutatott a kézfejemen lévő tetoválásomra, szakértő szemekkel vizslatva a legelső tetoválásomat. Tizenhat évesen csináltattam szilveszter előtt, természetesen anyámék tudta nélkül. Bármilyen apró a fecske a hüvelykujjam felett, annál nagyobb jelentéssel bírt, és anyám annál nagyobn balhét kapott, amikor két hónapra rá megtudta.
-Szép, madár-suttogta, majd csillogó szemekkel Harry felé fordult. - Apa madár!
Egy pillanatra megakadt a levegő a tüdőmben.
-Látom, kincsem-Harry a tekintetemet kerülve pillantott rá a kézfejemre. A parki lámpa fényében, amely közvetlenül a padunk mellett állt, tökéletesen láttam, hogy az arca vörösre szineződik.
-Apa - emeltem fel a szemöldököm, feltörekvő nevetésemet leplezve.
-Még mindig én szültem, és igen! Én vagyok az apja-felelte dacosan, Ronnie testét szorosabban ölelve magához. Védekezőem emeltem magasba a kezeimet, jelezve, hogy ezzel aztán tényleg nem tudok vitába szállni, és nem is szeretnék.
-Aláírom. Csak furcsa volt hallani-vontam meg a vállam.
Aprót bólintva fordultam vissza az apró kisfiúhoz, aki még mindig tágra nyitott szemekkel bámult rám, a kézfejemet óvatosan markolászva.
-Ronnie, mit szólnál, ha elmennénk sétálni? Apa is jöhet ha szeretnéd.
És, mintha az egyik pillanatról a másikra a jég megtört volna.
Ronnie elmosolyodott, karjait pedig felém tartotta, jelezve, hogy vegyem fel.
Harry tágra nyílt szemekkel, szinte döbbenten figyelte, ahogyan szépen lassan ölbe veszem és egyenest megindulunk a baba hinták irányába. Ronnie halkan szuszogott a nyakamba, aprócska kezeivel a pólóm anyagát markolászta.
A kisfiú szótlanul hagyta, hogy belerakjam őt a hintába.
-Magasra, jó? -kérte halkan, csillogó szemekkel nézve rám.
Mosolyogva bólintottam, majd kikerülve Harry-t a hinta mögé álltam és óvatosan meglöktem. Ronnie hangosan nevetve kapálozott a lábaival össze-vissza, ütemtelenül. A vidámsága automatikusan jó érzéssel töltött el, így már bátrabban álltam hozzá, és viccelődve játszottam a kis gyerekkel, aki később nem csak a hintát akarta ki próbálni velem, hanem minden más játékot az egész játszótéren.
-Ideje lesz már mennünk-mondta Harry, ellökve magát a mászókától, amin egészen eddig támaszkodott.
-Gyere, kis haver! Hoppá-emeltem le Ronnie-t a csúszda tetejéről, majd leraktam és hagytam, hogy egyenesen Harry-hez fusson, aki őszinte mosollyal az arcán kapta ölbe a kis lurkót.
-Apa! Apa!Csúszda-Ronnie hatalmas izgatottsággal mutatott a kinti játék irányába. Az arca kipirult, boldog volt, és abban a percben igazán büszke voltam magamra, amiért a félénk kis srác ilyen gyorsan feloldott. Szép munka, Malik.
-Láttam kicsikém, de most apa arra kér, hogy fogd meg a kezét, jó?
Ronnie engedelmesen hagyta, hogy Harry bele rakja a cumiját a szájába, miután jó nagyokat kortyolt az ivólevéből, amit otthon sietősen beletöltött a cumis üvegébe.
Egész úton nem beszéltünk, furcsa csendbe búrkolózva sétáltunk egymás mellett. Furcsa volt, és őszintén bevallva kicsit kellemetlen is, hiszen nem számítottam erre, hogy lesz olyan alkalom, amikor Harry és én nem tudunk egymásnak mit mondani.
Mire visszaértünk Harryékhez, szépen lassan teljesen besötétedett és muszáj volt a külső, valamint a belső világítást is felkapcsolni, ha látni akartunk valamit.
-Egy pillanat és jövök, csak le rakom Ronnie-t a nappaliban-közölte, mire bólintva hagytam, hogy ott hagyjon a konyha közepén egy pohár víz társaságában. A cuccomat már korábban összeszedtem, csupán a kabátom várt még rám az előszobában, amit sietősen magamra is kaptam.
-Ki kísérlek-jelent meg hirtelen előttem, majd kinyitotta előttem az ajtót és velem együtt kilépett a szabadba.
Másodpercekig ott álltunk egymás előtt teljesen szótlanul egészen addig, míg hirtelen felindulásból megfogtam a kezét, és ujjaira kulcsoltam az enyémeket.
Az eddig lehajtott fejét most felemelte, ajkait fogai közé véve nézett rám.
-Tudom, hogy valami nincsem rendben. És tisztában tartom, nem fogok semmit kérdezni. Ha úgy érzed elmondod, ha nem akkor nem. Csak tudd, hogy szeretlek Harry és nagyon fontos vagy nekem - mondtam őszintén, tekintetemet az övébe fúrva.
A göndör hajú fiú szomorúan elmosolyodva emelte fel szabad kezét, hogy végig simithasson az arcomon. Hazudok, ha azt mondom nem esett jól az érintése. Szinte éreztem, ahogy a bőröm felizzik a bőre alatt, a szívverésem szaporább lett és vert hideg veríték.
-Olyan sok szarság van körülöttem Zayn-suttogta. - Idő kell, hogy beszélni tudjak róla. De hidd el, hogy mindenkinél jobban bízok benned, és fontos vagy nekem.
Aztán hirtelen felém lépett és szorosan átölelt. Arcát a nyakamba temette, és hagytam, hogy olyan szorosan öleljem, amilyen szorosan csak tudom. Az én kis Harry babám, akit három évvel ezelőtt minden éjjel a karomban tarthattam, mert csak mellettem tudott biztonságban elaludni.
-Hétfőn találkozunk-nyomott egy hosszú puszit az arcomra, majd egy utolsó mosoly után elköszönt és bement.

*
-Zayn, ha azt megmered még inni, esküszöm, hogy kiverem a fogad! - sipította Niall mellettem, agresszívan figyelve a kezemben lévő abszintet, amiből fogalmam sincs hányat ittam meg aznap este. Körülöttünk mindenki részeg volt, a zene üvöltött és én sem voltam teljesen józan.
-Tesóm-kiáltotta Shawn, megtámaszkodva Niall vállán, aki fintorogva rázta le magáról a fiú kezét. - fenékig!
Habozás nélkül öntöttem le a löttyöt, ami a sokadik pia után már nem égetett, sőt, nem is éreztem semmit.
-Mégegyet! - kiáltottam teljes extázisban, onnantól kezdve pedig semmire nem emlékeztem..

Sziasztook! Kicsit késve, de új rész❤️