He's my troublemaker

|ｏｎｅ|

Egy bögre kávéval ültem a konyhapultán kómásan, miközben a korán reggeli barátnőm lelkesen magyarázott a hajnali órákban.
Fél nyolc volt és lassan már egy órája csak beszél. Félre értés ne essék imádom Eviet, de rengeteget tud beszélni ha úgy van.
Egészen kiskorunk óta jóban vagyunk, mivel négyéves korunkban szomszédok lettünk, aztán egy iskolákban  jártunk. Most is így van, mert jövőre végzősök leszünk.

— Lányok— szólalt meg anya az ajtóban állva fáradtan, mire Evie csöndben maradt egy pillanatra.

— Jó reggelt!

— Reggelt? Drágám, már vagy egy órája itt vagy és beszélsz— ásított, miközben oda sétálva hozzám, kivette a bögrét és beleivott.

— Az az én kávém— mondtam sértődötten, mire az ajtó felé mutatott.

— Iskola, nyomás— felelte, mire sóhajtva leugrottam a pultról és megragadtam a táskámat, amit a vállamra tettem. Evie eközben anyának próbálta röviden összefoglalni, amit nekem elmondott egy órán keresztül.
Megfogtam a kocsi kulcsot és a fejemet rázva kiléptem az ajtón. A hűvöskés őszi reggel szinte a csontomig hatolt, így összébb húztam a fekete dzsekimet, és szapora léptekkel az autóhoz siettem.
Margo néni a szomszédunk boldogan intett,  miközben a kertben lévő virágait öntözte. Mosolyogva visszaköszöntem neki, majd beültem az autóba. A rádió egyből hangosan szólt, így összerezzentem, és gyorsan lehalkítottam.
Tegnap késő este hozta vissza az autót Zayn, aki imádja hangosan hallgatni a zenét. Állítása szerint egy lányt akart meghódítani, aki azt mondta neki, hogy soha nem ül fel egy motorra sem, így elkérte tőlem az autót, hogy elvigye randira.
Evie vigyorogva köszönt a szomszédnak, majd a karját dörzsölve beült mellém.

— Eléggé hideg van— jegyezte meg, miközben bekötötte magát, így végre elindulhattunk.

— Talán, mert nincs rajtad dzseki— pillantottam rá, mire sértetten rám kapta a fejét.

— Ezt hogy érted?

— Kabát vagy valami dzseki? Ősz van.

— Nem fázok— vonta meg a vállát, mire felnevettem és az utat figyelve megkértem, hogy lehetőleg halkan szóljon a rádió, amikor láttam, hogy felé nyúl. Evie biccentett, de mégis valamilyen okból kifolyólag hangosabban szólt a Maneskin zene a rádióból.
Az iskola előtt leparkoltam ügyelve arra, hogy ne menjek neki az előttünk lévő kukának, majd kiszállva, a motorok irányába néztem.
Evie megállt mellettem és a fejét kezdte rázni.

— Nekem is kéne egy motor

— Az kéne még neked— biccentettem cinikusan.

— Miért? Milyen menő lenne már— képzelődött, miközben eljátszotta, hogy motorozik.
Nevetve néztem a lányt, aki még hangot is adott a tevékenységhez, majd a mellettünk leparkoló járművekre néztünk. A fiúk levették a sisakot, majd Zayn egyből a füléhez emelte a telefonját és beszélni kezdett. Ethan megrázta fekete fürtjeit, majd a mellettem álló lányra nézett. Barna szemeivel gyorsan végig nézett a lányon, majd a szemébe nézett.

— Elvigyelek egy körre?— kérdezte olasz akcentussal.

— Állj már le, barom— vágott vissza Evie, majd a fejét rázva oda állt a fiú elé és a tarkóját megragadva megcsókolta. Ethan keze a lány fenekén állapotodott meg, miközben magához húzta.
Elvezettem róluk a tekintetem és a fekete dzsekit viselő srácra néztem, aki egy cigivel a kezében figyelt. Barna szemeit alaposan végig futtatta rajtam, ami szinte zavarba ejtő volt, majd ajkához tette a cigit. A füstöt hátra döntött fejjel kifújta, majd a szemembe nézett. Ajkát megnyalta, majd sunyi mosolyra húzta.
Ő Darren Loockwood. A suli rosszfiúja, a lányok kedvence, és a legnagyobb bunkó akit valaha is ismerek.